Simon, Szimonetta
7 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Mit művelnek a rendőrök a Facebookon?

2010.03.30. 11:45
Az amerikai rendőrök egyre gyakrabban használják a közösségi szájtokat a feltételezett bűnözők lebuktatására, akár úgy is, hogy a gyanúsítottak rokonainak, ismerőseinek adják ki magukat. Nem feltétlenül törvényes módszer, de legalább lehet róla tudni. A magyar rendőrség „nyomozati érdekekből” nem árulja el, használja-e az iWiW-et, a Facebookot vagy a Twittert, és ha igen, mire és hogyan.

„Miért dolgozzunk beépített ügynökként a Facebookon, a MySpace-en, stb.?” – teszi fel a kérdést az amerikai szövetségi nyomozóhivatal, az FBI egy nemrég nyilvánosságra került dokumentumban. És a válasz: „Hogy kommunikáljunk a gyanúsítottakkal/célpontokkal; hogy nem publikus információhoz jussunk hozzá; hogy feltérképezzük a társas kapcsolatokat/hálózatokat.”

A nemrég közzétett szakértői anyagból kiderül, hogy az FBI előszeretettel használja a közösségi szájtokat a nyomozáshoz, alibik igazolásához vagy cáfolatához és bűncselekmények felderítéséhez. A dokumentumhoz az EFF szabadságjogi szervezet jutott hozzá, miután az információszabadságról szóló törvény nevében kikérte az adatokat az amerikai Igazságügyi Minisztériumtól.

Az FBI 33 oldalas jelentése szerint a közösségi szájtokon és a mikroblogokon, főleg a Facebookon, a MySpace-en, a Twitteren és a LinkedInen található információk értékes bizonyítékokkal szolgálhatnak a nyomozati munkában.

A Közösségi szájtokról származó bizonyítékok megszerzése és felhasználása című anyag (pdf) bemutatja az oldalak kialakulását, elterjedését, és részletesen kitér arra a négyre, amelyet a rendőrség szempontjából a leghasznosabbnak ítél.

Facebook, MySpace, Twitter, LinkedIn

A Facebookról megállapítja a dokumentum, hogy a cég „gyakran együttműködik, ha sürgős kérésekről van szó”, viszont, ami a magánszférát illeti, meglehetősen „szemcsézett” – ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a felhasználók dönthetnek arról, ki férhet hozzá személyes adataikhoz.

A Facebook túl szemcsés
A Facebook túl szemcsés

A MySpace-szel az FBI szakértői szerint az a probléma, hogy a valódi felhasználónevek használatát kevésbé bátorítja, mint a Facebook, főleg fiatalokat céloz meg, viszont a személyes adatok szempontjából „kevésbé szemcsézett”, mint legnagyobb vetélytársa. A MySpace-profiloldalakon található adatok nagy része publikus, de a 181 napnál régebben keletkezett magánüzenetek elolvasásához a nyomozóknak bírósági engedélyre – a házkutatási parancs online megfelelőjére – van szükségük.

A Twitter a magánszféra kezelésére egyszerűsített modellt fejlesztett ki: a posztok vagy magánjellegűek, vagy publikusak, áll az anyagban. A „jó hír” az FBI szakértői szerint az, hogy a Twitteren fellelhető tartalom túlnyomó része nyilvános, és a magánüzenetek is tárolódnak mindaddig, amíg a felhasználó nem törli őket. A „rossz hír”, hogy nem lehet megtudni a felhasználók telefonszámát, csak a legutolsó bejelentkezés IP-címére emlékszik a szerver, és jogi eljárás híján nem őriz meg adatokat.

A LinkedIn viszont nem akkora aranybánya a nyomozóknak, mint a többi közösségi szájt, főleg mivel kevés az interakciós lehetőség, és „a bűnözők közti kommunikáció limitáltnak tűnk”: Ezzel együtt a LinkedIn hasznos lehet szakértők felkutatására, illetve a már létező szakértők hátterének ellenőrzésére, írják az FBI szakértői.

Legális?

A tökéletes alibi: a Facebook-státusz

A közösségi szájtok nemcsak a rendőrségnek segíthetnek: az is előfordult már, hogy egy gyanúsítottnak a Facebook révén sikerült tisztáznia magát.

Tavaly októberben egy harlemi fiatalembert, Rodney Bradfordot a rendőrség letartóztatta, mert az előző napon állítólag részt vett egy rablásban. A 19 éves Bradford szerencséjére a rablás időpontjában frissítette státuszát a Facebookon: „Where's my pancakes”(Hol a palacsintám” - írta a New York Times egyik alblogjának beszámolója szerint.

Miután ügyvédje bemutatta a hatóságoknak a kérdéses státuszfrissítést, az ügyészség kikérte a Facebooktól a logfájlokat, amelyekből kiderült, hogy a kérdéses időpontban valóban Bradford lakcímén lévő számítógépről írták az üzenetet, így az ügyészség elejtette a vádat. (Azt nem tudni, bebizonyosodott-e, hogy az üzenetet valóban Bradford írta, és nem egy ismerőse, aki jelszavának ismeretében lépett be a Facebookra.)

A közösségi szájtok rendőrségi célokra, sőt fedett akciókra való használata számos kérdést felvet. Köztük az egyik legérdekesebb, hogy egy rendőr vagy szövetségi nyomozó büntetlenül megszegheti-e a közösségi szájtok felhasználási feltételeit, amelyek között a legtöbbször az szerepel, hogy a felhasználók nem adhatják ki magukat másnak, mint akik valójában.

„Ha az ügynökök megsértik a felhasználási feltételeket, az egyébként illegális tevékenységnek minősül?” - teszi fel a kérdést a dokumentum anélkül, hogy választ adna rá.

Az, hogy a rendőrök a nyomozás érdekében másnak adják ki magukat, egyáltalán nem szokatlan. Az interneten ugyanakkor viszonylag egyszerűen megszemélyesíthetik a gyanúsítottak házastársait, gyermekeit vagy barátait, ami új etikai és jogi problémákat vet fel.

„Ebben az új helyzetben nagyon vigyáznunk  kell, hogy a rendőrség ne használja arra a közösségi szájtokat, hogy behatol legszemélyesebb kapcsolatainkba” – nyilatkozta nemrég Marc Zwillinger volt ügyész az AP-nek.

A veszélyeknek az FBI szakértői is tudatában vannak, igaz, ők inkább saját magukat féltik a lehetséges következményektől. „A közösségi hálózatok és a tárgyalótermek veszélyes elegyet képezhetnek – figyelmezteti a rendőröket a dokumentum. – Legyen elővigyázatos, amikor bírákat vagy védőügyvédeket jelöl be ismerősként. Figyelmeztesse az esküdteket a közösségi szájtokra.”

A magyar rendőrség titkolódzik

A magyar rendőrség nem árulja el, használja-e a nyomozáshoz a közösségi szájtokat. Az ORFK sajtóosztálya „nyomozati érdekekre” hivatkozva sem azt nem hajlandó közölni, mely magyar vagy külföldi szájtokat figyeli, már ha figyeli őket, sem azt, milyen módszerekkel él, tehát hogy az FBI-hoz hasonlóan próbálja-e a gyanúsítottak kapcsolatait feltérképezni, ellenőrizni azok tartózkodási helyét, vagy hogy a nyomozók bejelentkeznek-e néha álnéven az iWiWre vagy a Facebookra, hogy bűnözők közelébe férkőzzenek.

Twitter: Az FBI-nak tetszik, hogy nyilvános
Twitter: Az FBI-nak tetszik, hogy nyilvános

Az ORFK szóvivői irodája kérdéseinkre annyit mondott, hogy „Az egyes, az eljárásba bevonásra kerülő felhasználók adatait a nyomozó hatóságok a közösségi honlapot üzemeltető gazdasági társaság megkeresése útján szerezheti be, betartva a Be. 71. §-ban foglaltakat.”

Ez magyarul  annyit tesz, hogy ha a rendőrség meg akar tudni valamit pl. egy iWiW-felhasználóról, kikéri az iWiW-től az adatait. Ha külföldi szájtról, pl. a Facebookról  van szó, egy nemzetközi jogsegélyegyezmény keretében szerzik meg az információt.

A közösségi szájtok használatáról nem létezik rendőrségi utasítás, de a Belügyminisztérium humán csoportfőnöke, Zsinka András néhány éve közreadott egy belső körlevelet „A rendőr ne iWiW-ezzen!” címmel, amelyben felhívta a személyi állomány figyelmét arra, hogy biztonsági kockázatot jelent az internetes ismerősbejelölgetés, mert a bűnözők saját céljaikra is felhasználhatják a szájtokon feltárt kapcsolati hálózatokat.

Az ORFK szerint azonban „a közösségi portálok használata a rendőrség állománya részére nincs megtiltva, mivel ez esetben az információs önrendelkezés jogától kerülnének megfosztásra a Rendőrség tagjai.”

További kérdés, hogy ha nincs is nekik megtiltva, használják-e a gyakorlatban a magyar rendőrök munkájukhoz a közösségi szájtokat, vagy úgy általában az internetet. Az Index munkatársainak tapasztalatai szerint jó néhány olyan cikket, fotót, webszájtot érintő ügyben, amelyben az internet főszerepet játszott, a különböző rendőrkapitányságok nyomozói nem fértek hozzá a világhálóhoz, amikor adatokra, bizonyítékokra lett volna szükség.

Rendőrség: A papíralapú cég

Eddig három alkalommal voltam kénytelen megrökönyödni azon, hogy a nyomozó hatóság mennyire nincs eleresztve az alapvető információgyűjtésre alkalmas internettel.

Jó pár évvel ezelőtt (2007 környékén) egy kihallgatásra kellett mennem a XV. kerületi kapitányságra, mert a Jobbik feljelentett minket a Matula Magazin áladatbázisa miatt. Egy fiatal nyomozónő hallgatott ki. Beszélgettünk erről, arról, kérdezte, mi az a Matula Magazin, mi az az Izsdb. Olyan furcsa volt, hogy nem tudott semmit, hogy rákérdeztem: „Dehát ez mind ott van az interneten, nem nézte meg?" – „Ja, nem használhatunk internetet" – válaszolta a rendőr, majd gépelt volna tovább, de elromlott az egere. Kiszólt a folyosón egy tagnak, aki lassú mozdulatokkal besétált és visszadugta a PS2-es egér dugóját a házba. „Most már jó" – mondta, majd kitotyogott.

Eltelt egy-két év, újabb kihallgatás, újabb Matula-ügy. Ezúttal a Gyorskocsi utcában hallgattak ki, gondoltam rákérdezek az internetre, hátha az I. kerületiek jobban el vannak eresztve. A nyomozó széttárta a kezét, és legyintett. „Ugyan."

Aztán tavaly nyáron volt szerencsém a PMRFK életvédelmi alosztályán egy nyomozóval diskurálnom, és tőle is megkérdeztem, hogy használhatnak-e netet, mert sok kollégával találkoztam, akik nem. Ő elmesélte, hogy valóban, a kisebb ügyekkel foglalkozó rendőrök nem használhatnak egyáltalán, de még nekik sem egyszerű, pedig ők gyilkosságokra vannak ráállítva. Mint mondta, olyan alacsony az adatforgalmi kvótájuk, hogy egymás account-ját kell kölcsönkérniük, hogy tudják folytatni a nyomozást. Kérdezem, hogy egyáltalán minek van kvóta? Mire a középkorú tiszt azt mondta, a fejesek még mindig azt hirdetik, hogy a rendőrség papíralapú cég. Ez a mostani ügyem sem az évszázad bűnügye – mutatott maga mögé, de már 1400 oldalnyi akta van hozzá, digitalizálva semmi. Ők tényleg csak pornót nézegetnek rajta, használni nem is tudják, így azt képzelik, hogy a fiatalok is csak erre, nem a nyomozásra használnák.

Tbg

Az ORFK szerint viszont „a kapitányságokon valamennyi munkaállomás alkalmas Internet használatra, legfeljebb az adott munkatárs parancsnoka nem engedélyezte azt, mivel a munkakör ellátásához nem szükséges.”

„A [3/2006] ORFK utasítás 30. pontja kifejezetten szorgalmazza az Internet munkáltató részére történő biztosítását  – válaszolta a rendőr-főkapitányság kérdéseinkre. – A norma rendelkezik arról is, hogy a Rendőrség tagjai részére milyen úton és mely vezető engedélyezi a hozzáférést, illetve rögzíti, hogy mi minősül illegális használatnak, milyen formában vizsgálhatók a felhasználók Internet-használati szokásai és az igénybevétel valóban szolgálati célból történt-e.

Természetesen a nyomozás során indokolt lehet hálózattól független munkaállomások üzemeltetése, mely nem szakértelem hiányára utal.”