Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

A tévégyárban nem kell a sztahanovizmus

2010.04.24. 06:59
Ellátogattunk a Samsung hazai tévégyárába, ahol a LED-es meg a 3D tévéket készítik. A dolgozók teljesítményét a legapróbb jellemzőkig monitorozzák, ezek alapján osztják ki a jutalmakat. A robotok nem kapnak semmit, de már többen vannak, mint az emberek.

A jászfényszarui gyár eredetileg az Orioné volt. Az 1913-ban alapított magyar vállalat kapta 1956 után azt a feladatot, hogy a hangulat javítása érdekében beindított tévéadáshoz legyártsa a készülékeket. Rengeteg lakásban volt Orion tévé, aztán a rendszerváltás után szinte azonnal privatizálták a vállalatot, adták-vették, szétszabdalták, újrahasznosították.

A dél-koreai vállalat története rövidebb, mint az Orioné, hiszen húsz évvel később alapították, ráadásul a cég eleinte csak szárított hallal kereskedett. Aztán az ötvenes években történt átszervezés után elkezdtek hirtelen mindent gyártani, és ma a Samsung 173 milliárdos bevételével a legnagyobbnak számít a világon.

Egyesület

A két cég története 1989-ben fonódott össze, amikor a koreaiak felvásárolták a jászfényszarui gyár ötven százalékát, majd egy évvel később az egészet. Eleinte még hagyományos, katódsugárcsöves tévéket gyártottak, ezt a munkát 2006-ban szüntették be, azóta lapostévék készülnek a Budapesttől 75 kilométerrelevő üzemben.

A folyamatos modernizációnak köszönhetően az üzemben mindig az aktuális csúcstechnikás modelleket állították elő, és nincs ez másként ma sem: Jászfényszaruban készülnek a LED-es, sőt az általunk tesztelt 3D tévék is.

Gyár

Mielőtt bemerészkednénk a gyártósorok közé, kapunk egy rövid kiképzést. Elmondják, hogy vigyázzunk magunkra, mert odabent robotok közlekednek, és elvileg érzékelik az embert, de ha nem vigyázunk, elütnek minket. Ne tartsuk fel a munkásokat: ha nem tudnak dolgozni, oda a napi előírt mennyiség, borul az éves terv, aztán annyi a 173 milliárdos bevételnek. Nincs az a csevej, ami nekem megér 173 milliárd dollárt.

Kiderül még az is, hogy odabent szelektív hulladékgyűjtés folyik, szóval nem érdemes csak úgy eldobálni a rágókat, és a lámpák alá sem viccből írják oda, hogy kapcsold le! – Jászfényszaruban környezetbarát gyártás folyik, ennek része, hogy 2013-ra ötven százalékkal csökkentik az egy termékre jutó károsanyag-kibocsátást, nincs tehát feleslegesen égő izzó.

Áramkörnyomtató

A folyosón kék óvszert húzunk a lábunkra, aztán belépünk a gépek birodalmába. Az első, legnagyobb csarnokban alig van rajtunk kívül élőlény, robotok végzik a munkát elképesztő gyorsasággal. Belenézek az egyikbe, amelyik az átkötéseket, kondenzátorokat nyomja az alaplapokra. A különböző, gombostűfejnyi áramkörök szalagra tekercselve érkeznek, ezekből a szalagokból van egymás mellett körülbelül két tucat.

DSCF1227

A gyorsan mozgó gyártóegység öt feje kitép egyet-egyet a szalagokon tárolt áramkörökből, majd egy másodperccel később már az alaplapba préseli őket. Egyszerre két egység, tíz fej dolgozik, három-négy másodperc alatt tehát körülbelül tíz apró kondenzátor kerül az alaplapokra, mégis percekig tart egyetlen egység legyártása. Pontosabban a gyártásnak ennek a végletekig optimalizált fejezete.

DSCF1230

A következő teremben már emberek is dolgoznak, pontosabban meglepően sokan dolgoznak: néha úgy tűnik, hogy a gyártás egy-egy szakaszán csak azért alkalmaz embereket a Samsung, hogy munkaadóként tűnhessen fel a lakosság vagy az adókedvezményeket nyújtó helyi kormányzat szemében. Mondok egy példát: a Dél-Koreából érkező kijelzőmodulokat egy gép emeli ki tapadókorongokkal a dobozukból. Ezután egy férfi csavaroz rajtuk egy kicsit, aztán a csavarozást egy robot folytatja: néha ugyanazon a munkafolyamaton dolgozik a humán- és a gépi munkaerő.

Aztán kiderül, mire kell az ember: amikor egy dolgozó fogta csavarhúzó alól szalad ki a csavar, az ember fog egy másik csavart, és pontosan ott folytatja a munkát, ahol abbahagyta. Amikor egy gép teszi ugyanezt, az a hiba után inkább szórakozottan félrenéz, és már tolná is tovább a futószalagon a modult. Egy ember azonban mindig figyeli a gépet, észreveszi a hibát, és a futószalag végén ki is javítja. Itt nincs tévedés, vagy hibázás, a robotot meg, gondolom, a műszak végén egyszerűen főbe lövik.

Se lassan, se gyorsan

A tervtől azért sem lehet eltérni, mert minden összefügg mindennel. Az egyik oldalon a robotok legyártják az alaplapokat, a másik oldalon az épületből kipottyannak a dobozok, és a két végpont közt dolgozó megszámlálhatatlanul sok gépnek és embernek pontosan abban a tempóban kell dolgozniuk, ahogy azt valahol a Távol-Kelet kiszámolták.

Pontosan abban a tempóban, itt tehát nincs se lazsálás, se sztahanovizmus, bármilyen sokszor is hangozhatott el itt ez a szöveg az orionos időkben. Ha ugyanis valaki túl gyorsan termel, vagy egy egész részleg végzi túlságosan jól a munkáját, növekszik a raktárkészlet, ami költségnövekedést okoz.

DSCF1190

Mondjuk, aki odafigyel, és képes ép ésszel elviselni a monoton munkát, meg azt, hogy folyton háromkerekű, alkatrészt szállító robotok szlalomoznak a gyártócsarnokban, jutalomra számíthat. Nyilván nem az, aki miatt óriási betűkkel kiírták a szerszámos ládára, hogy NE LOPJÁL!!!!!!!!, de aki hibátlan munkát végez, az nagyobb fizetéssel, karrierrel tervezhet.

DSCF1251 A

Tervezhet, mert Jászfényszarun egyértelmű összefüggés van a munkavégzés minősége és az elismerések között: pont a feladat robotikus jellegéből adódóan nagyon jól mérhető a teljesítmény. Mint a bejárat melletti nagyképernyős tévén láttuk, mindenkiről teljes személyiségrajzot vezetnek a Samsungnál. Az adatlapok emlékeztetnek azokra a krimikben látható társaikra, amiket a CIA-s központban vetítenek ki az üldözött személyről, fotóval, skillekkel, miegymással. A dolgozók képei mellett a Samsungnál is különböző, a termeléssel összefüggő mutatók vannak, amik kiadnak egy összpontszámot. Minél nagyobb ez az érték, annál több jutalomra számíthat a dolgozó, az összeg elérheti a rendes fizetés ötven százalékát.