Diaszpórával a Facebook ellen

„Daniel, Ilya, Raphael és Maxwell mindannyian készen állnak arra, hogy feladják szakmai gyakorlatukat és nyári munkájukat, és három hónapon át csak a Diaspora létrehozására koncentráljanak. Folyamatosan, minden nap programozni akarunk. Amint az első stabil változat elkészül, szabad szoftver formájában közzétesszük a programot, hogy mindenki részt vehessen a Diaspora fejlesztésében” – írja a New York-i Egyetem négy hallgatója, akik a fejükbe vették, hogy a centralizált, sokszor átláthatatlan szabályokat hozó, adatvédelmi problémákkal küzdő Facebook helyett nyílt forráskódú, transzparens, privacy-barát, decentralizált közösségi szájtot hoznak létre. Azt ígérik, még idén nyáron.

A Diasporára a Kickstarter nevű, ötletekhez magánbefektetőket toborzó oldalon kezdték gyűjteni a pénzt még áprilisban, és összesen 10 000 dollárt szerettek volna összeszedni a projekt idejére. Ők lepődtek meg a legjobban, amikor hetek alatt 200 000 dollár jött össze az adományokból – még az is lehet, hogy a nyár végére valóban előállnak egy működőképes verzióval, ahogy ígérik.

Erős késztetés, jó időzítés

A tervek bejelentése látványosan egybeesett a Facebook legújabb privacy-ellenes lépéseivel, és ha szándékos volt az időzítés, ha nem, sikerült felkapaszkodniuk az áprilisban kialakuló Facebook-ellenes hullámra.

A Diasporának már a neve is arra utal, hogy az új közösségi szájt a legnépszerűbb, lassan több mint 500 millió felhasználót tömörítő Facebookkal elégedetlen tagokra számít. A diaszpóra (szó szerint a magok elvetése) azt a jelenséget írja le, amikor egy népcsoport vagy más közösség elhagyja addigi otthonát, és szétszóródik egy új, idegen területen. A vállalkozók, Daniel Grippi, Maxwell Salzberg, Raphael Sofaer és Ilya Zhitromirskiy a Facebookot tekintik az anyaországnak, a Diasporát pedig annak a helynek, ahol a Facebookot elhagyó felhasználók újra összegyűlhetnek.

Az ötletet Eben Moglen, a Columbia Egyetem jogászprofesszora adta a fejlesztőknek, amikor egy februári előadásában arról beszélt,  hogy a személyes adatok digitalizálásával az ember elkényelmesedik, és szívesen rábízza azokat a felhőben tevékenykedő vállalkozásokra, ezzel feláldozva magánszféráját és darabokra törve online identitását.

„A technológia a rendelkezésünkre áll, már csak az kell, hogy valaki vegye a fáradságot, és kitalálja, hogyan kommunikálhatunk gördülékenyen, ösztönösen, anélkül, hogy megfizetnénk a felhő rejtett költségeit” – mondta februárban a professzor. Négyen oda is figyeltek rá.

Oszd el és uralkodj

Az egyik lehetséges megoldás, a Diaspora New-York-i csapat leírása szerint privacy-tudatos, személyesen irányított, általános felhasználású, elosztott (distributed), nyílt forráskódú közösségi szájt lesz, vagyis szinte minden elemében a Facebookkal szemben határozza meg magát. A nyílt forráskód révén bárki hozzáférhet a programhoz, és módosíthat rajta, a személyes adatok beállításaival senki nem játszadozhat a gazdájukon kívül.

Még ennél is fontosabb az osztott szemlélet, amellyel a létrejövő diaszpóra szellemiségében és technikai eszközeit tekintve is szembeszáll a centrális alapon működő többi közösségi szájttal. Az elosztás, a disztribúció ebben az esetben azt jelenti, hogy a tagok által felvitt adatok nem a szájt központi szerverein tárolódnak – bár arra is lesz lehetőség –, hanem a felhasználók saját, webszerverként működő gépein. Ennek a torrent filozófiájára emlékeztető módszernek az a nyilvánvaló előnye, hogy a felhasználók teljes ellenőrzéssel bírnak az adatok fölött  – az egyes gépek seedekként funkcionálnak, és így teszik elérhetővé az információt, ami egyébként lehet akár Facebook-vagy Twitter-poszt is.

A módszer hátránya, hogy azoknak a felhasználóknak, akik komolyan veszik az ötletet,  az adatokat tárolniuk kell, és elérhetővé kell tenniük őket, valahogy úgy, mintha saját webszájtot tartanának fent. Ebben a Diaspora fejlesztői egészen rugalmasnak mutatkoznak: a tagok rábízhatják majd adataikat egy hagyományos hosztoló szolgáltatásra, ISP-re vagy egy ismerősükre is, vagy üzemeltethetnek saját seedet a spájzból – a lényeg, hogy nem egy helyen van az összes adat, és nem egy cég dönt önkényesen a sorsáról.  Aki pedig nem akar foglalkozni a technikai részletekkel, egy kattintással létrehozhatja a seedet valamelyik szolgáltatónál, például a Wordpressnél.

„Azt gondoljuk, hogy a mai, központosított social webet kiválthatjuk egy biztonságosabb, kényelmesebb, decentralizált hálózattal” – mondják az egyetemisták.

Bejön?

A Diaspora esetleges sikerét illetően természetesen megoszlanak a vélemények. Az optimista tábor szerint a szájtnak győzedelmeskednie kell, mert az ötlet („a közösségi hálózatok p2p-je") nagyszerű, ráadásul sokan adakoztak a fejlesztőknek, sokan tudnak a projektről, sokan csatlakoznak majd hozzá. A kételkedők egyik legfontosabb érve, hogy a közösségi szájtok közötti váltás, a migráció költségei jóval meghaladják egy emailcím- vagy egy telefonszámváltásét, és a Facebooknak óriási előnyt jelent, hogy aki most csatlakozik hozzá, jó eséllyel egyből tucatnyi ismerősre talál anélkül, hogy keresnie kellene őket.

Az biztos, hogy frissen induló közösségi szájtok sorsa nemcsak megjósolhatatlan, de sokszor még utólag is nehéz magyarázatot találni arra, miért lett hihetetlen siker az egyik, és miért bukott el a másik.

Az Orkut, a Google Orkut Büyükkökten nevű programozójának szabadidős szerelemgyereke például az ígéretes indulás ellenére Európában és az Egyesült Államokban sem lett igazán népszerű, igaz, Brazíliában és Indiában még mindig az első számú közösségi szájtnak számít. A pompás Ning, amelynek értékét még tavaly is 500 millió dollárra tették, éppen most készül lehúzni a rolót, és a MySpace, amelyért Rupert Murdoch 2005-ben 580 millió dollárt fizetett, látványosan vesztésre áll a Facebookkal szemben.

Közösségi szájtok jönnek, közösségi szájtok mennek, de hogy mitől üt be az egyik, vagy mitől válik frusztráló pénznyelővé a másik, arra egyelőre kevés tudományos értékű magyarázat létezik – és ami létezik, annak sem biztos, hogy van értelme. Két éve például tényként volt szokás kezelni, hogy a MySpace azért tudott a Friendster fölé kerekedni, mert testre szabhatóvá tette a felhasználói oldalakat; aztán kiderült, hogy a felhasználók utálják a testre szabott felhasználói oldalakat, a lángokat, a sárkányokat és a karaoke-háttérzenét, fogták magukat, és átmentek a puritán, kockás, a MySpace-hez képest már-már monokróm Facebookra.

A Diaspora sikere nyilván nagyban függ az ötlet eredetiségétől, kódtól, interfésztől, adatbázis-struktúrától, anyagi erőforrásoktól, tehetségtől, türelemtől. De a közösségiszájt-gyártásban nem a programozás a legnehezebb, hanem a felhasználók bevonása: a network externalities néven emlegetett tétel értelmében minden hálózat annyit ér, amennyien vannak rajta. A Facebook félmilliárd felhasználóját diaszpórásítani nem lesz könnyű feladat. Mark Zuckerbergen, a Facebook alapítóján legalább nem múlik a dolog: ő azt állítja, adakozott a Kickstarteren a rivális startupnak. Hogy mennyit, azt nem árulta el.