Albin
0 °C
11 °C

iPhone 4: a diktatúra diadala?

2010.06.28. 23:47
Az Apple nem nagyon hallgat senkire fejlesztés közben: a vállalat vezetője, Steve Jobs úgy gondolja, hogy jobban tudja nálunk, hogy mire van szükségünk. Az iPhone 4-ben megmaradt néhány olyan, a cserélhetetlen akkumulátorhoz hasonló korlátozás, ami sokak szemét szúrja, összességében azonban az egyik, ha nem a legjobb, tömegeknek szánt mobiltelefont készítette el a cég. Kérdés, hogy elég lesz-e ez a folyamatosan fejlődő, és tucatnyi készüléken újjászülető Androiddal szemben.

Elmegy. A válasz arra a kérdésre, hogy az iPhone 4 keretének valamely pontját megérintve mi történik a térerővel, az, hogy elmegy.

Szép remények

Az Apple negyedik mobiltelefonjának bemutatása után Steve Jobs tervei szerint valószínűleg mindennek arról kellett volna szólnia, hogy a készülék megdönt-e minden eladási rekordot (megdöntött), hogy a kijelző valóban lélegzetelállító-e (az), hogy képesek voltak-e tovább növelni a 3GS sebességét (képesek voltak), ezzel szemben az újságok azzal vannak tele, hogy az iPhone 4 időnként eldobja a jelet.

Essünk túl tehát gyorsan ezen a részen, és utána vegyük végig a mobil többi képességét.

Az alapprobléma a keretbe épített antenna, amiből kettő van: az egyik a wifinek, bluetooth-nak, a másik meg a mobilhálózatnak. Ezek eltérő hullámhosszt használnak, ami normál körülmények közt nem is jelent problémát, a kezünkkel azonban összeköthetjük a kettőt, amivel megváltoztatjuk az egyes antennák viselkedését. Ennek a következménye a hálózateldobás.

Baljós árnyak

Dán kutatók már a készülék piacra kerülése előtt figyelmeztettek erre a veszélyre, az Apple termékeit rendszeresen darabokra szedő iFixit is jelezte, hogy ebből még baj lehet, az egyik első tesztet író Walt Mossberg, a Wall Street Journal újságírója meg konkrétan tapasztalta, ahogy érintésre gyengül a térerő. Az első privát próbák után tört ki a botrány, amit csak tetézett Steve Jobs üzenete, aki egy magánlevélben történt megkeresés után azt válaszolta, hogy máshogy kell fogni a mobilt, és akkor nincs baj. Kétszázezer forint kifizetése után kevésbé vigasztalja a felhasználókat az, hogy kiderül, tulajdonképpen ők hülyék, sőt, hülyén fogták egész életükben a mobilt.

Ez az elmélet, nagy kérdés volt, hogy mit mutat a gyakorlat. Amikor elhoztam a mobilt Handrástól, marokra fogtam, ahogy szoktam, és ahogy a beszámolók szerint el lehet gáncsolni az iPhone-t, és a varázslat működött. Egymás után tűntek el a pálcikák, aztán a 3G EDGE-re változott, majd teljesen elment a mobilnet, és egyetlen pálcikányi térerőm maradt csak a legfontosabb hívások indítására. A hiba tehát reprodukálható.

Egyszer.

A tesztnap hátralévő részében ugyanis akárhogy fogdostam, nyomorgattam, markolásztam a mobilt, nem történt semmi, nem sikerült csökkenteni a pálcikák számát, tehát egy létező, de rendkívül makacs, alig-alig előcsalogatható jelenségről van szó.

Férfias játékok

Koncentráljunk tehát inkább azokra a képességekre, amik folyamatosan láthatók, érezhetők. Az első persze a forma, ami most változott meg először. Leszámítva, hogy az első generáció még fém hátlappal érkezett, míg a 3G és a 3GS műanyag borítást kapott, az iPhone formája 2007 óta alig változott.

kep1

Az iPhone 4 azonban sokkal férfiasabb jelenség lett, szögletes, egyenes vonalakból áll, a hátlapon ugyanaz az üveg van, mint az előlapon, ami ugyan elegánsabb, mint a korábbi modellek műanyagja, ugyanakkor sérülékenyebb is azoknál. A férfias formát megfogni is férfias érzés, amennyiben az éles vonalak miatt nem fekszik annyira kezünkbe a mobil, inkább vágja a markunkat.

A készüléket egyébként hibátlanul rakták össze, nem recseg, nem ropog semmi, főleg persze azért, mert az iPhone egy tömb, nincs levehető hátlap, meg menet közben cserélhető akkumulátor. Az első mobil bemutatásakor emiatt még sokan húzták a szájukat, azóta persze kiderült, hogy nincs ember, aki menet közben szeretné cserélgetni a készülékében az akkumulátorát, aki mégis, az meg már biztos vigaszt talált valamilyen HTC-termék karjaiban.

Nagyítás

Az új mobil egyik legnagyobb jósága a Retina Display-nek nevezett kijelző, ami a konkurencia OLED-technológiájú paneljeivel ellentétben egy sima lcd, mégis sokkal többet tud azoknál. A felbontása ugyanis 960x640 pixel, míg a Nexus One-nak például csak 800x480 jutott. Majdnem kétszer annyi képpontról beszélünk tehát, ami az utolsó pixelig érezhető. Az iPhone 4 kijelzője ugyanis tényleg a legjobb, amit ebben a műfajban az emberiség 2010 nyaráig alkotott, a fényerő, a szín telítettsége és főleg a részletgazdagság egészen elképesztő. Jól érzékelteti a régi és az új kijelző közti különbséget, hogy míg az elődmodellen az Index.hu nagyítás nélkül csak kivehetetlen maszatok halmaza volt, addig az iPhone 4-en minden olvashatóvá válik: kisebbek ugyan a betűk, mint egy mondat végén a pont, de határozottan betűket és nem pacákat látunk.

iPhone 3G
iPhone 3G
iPhone 4
iPhone 4

És ha már felbontás, beszéljünk a fényképezőről. Az első két készülékbe két megapixeles kamera került, a 3GS három megapixelest kapott, míg az iPhone 4 már öt megapixelessel dolgozik. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a mobil optikája most már bőven hozza azt a szintet, amire szükségünk van akkor, ha nincs velünk a fényképezőgépünk. Sőt, tovább megyek, az iPhone 4 akkor is megfelel, amikor valójában a fényképezőt kéne használnunk, de azt elfelejtettük magunkkal vinni. Igen, inkább csak nappal, igen, inkább csak ideális fényviszonyok mellett, de egy nyári városnézést simán le lehet zavarni a készülék optikájával.

5

És akkor már videót is készíthetünk, az iPhone ugyanis 1280x720 pixeles felvételeket készít, méghozzá olyan meggyőző minőségben, hogy a legtöbb fényképezőgép sem tud ennél jobbat. Persze néhány dologra vigyázni kell, a kép például könnyen beremeg, mert annyira könnyű az iPhone, hogy nem stabilizálja a kezet.

Érdemes tehát alátámasztani, annál is inkább, mert a finom remegésre elmosódik a kép, ami egyébként akkor is tapasztalható, ha simán csak svenkelünk a városban, az iPhone tehát inkább álló mozgóképek készítésére jó, de ez is óriási eredmény egy mobiltól.

Végsebesség

Másik nagy újítás a gyorsulás. Mondjuk az iPhone 3GS-sel sem volt probléma ilyen téren, éppen ezért csak ritkán lehet érezni annak előnyeit, hogy a 4-esbe már az iPad Apple A4 processzora került, inkább csak azt vesszük észre, hogy minden kicsit gördülékenyebben, hamarabb indul el. Ennek persze nemcsak a processzorhoz van köze, ugyanis memóriából is kétszer annyi került a mobilba, mint az elődjébe, vagy az iPadbe: 512 megabájtot használ az iPhone 4, leginkább az iMovie miatt.

Ez a program ugyanis csak az új készüléken indul el, és arra való, hogy az iPhone kamerájával készült videókat megvágjuk, azonban olyan intenzíven használja a hardvert, hogy szükség volt a memóriabővítésre. Kár, hogy ez sem volt elég, mert az egyébként megállíthatatlannak tűnő iPhone az iMovie bezárása után úgy viselkedik időnként, mint egy köszvényes iPhone 3G: volt, hogy a programok nem, vagy csak alig akartak elindulni. Ha mégis összejött a start, abban sem volt köszönet, hiszen a böngészőbe például csak egyetlen I-betűt tudtam bepötyögni, a maradék ndex-re már nem volt időm, mert kimerevedett minden, aztán úgy maradt. Végül csak az újraindítás segített.

4.PNG

Nemcsak a rendszer gyorsult, hanem a mobilnet is. Az új antenna, ha működik, remekül üzemel, minden irányba. A Speedtesttel mért letöltési sebesség például 3 megabit az iPhone 3G-n, 5 megabit a 3GS-en és 6 megabit az új készüléken. Ennél sokkal érdekesebb a feltöltési sebesség, hiszen ebben mutat sok újat a készülék: az előző két generációnál ez az érték 200-270 kilobit volt másodpercenként, az új modellnél viszont már 1,4 megabitet mértünk a belvárosban, ami valószínűleg nem az elérhető csúcs.

Valós körülmények közt egyébként még jobban kijönnek a különbségek. A Wall Street Journal letöltése például 40 másodpercig tart az iPhone 3G-nek, 25 másodpercig az iPhone 3GS-nek és alig 15 másodpercig az iPhone 4-nek. Ez bizony érezhető.

Ál/Arc

És akkor most térjünk rá az iPhone legizgalmasabb tulajdonságaként bemutatott FaceTime-ra, ami a legfeleslegesebbnek is tűnt egyben: mégis ki a fene akar videotelefonálni? Az a helyzet, hogy a szolgáltatás kipróbálása óta például én. A program használata rendkívül egyszerű, ha a partnernél szintén FaceTime-ra alkalmas iPhone 4 van, azt a mobil jelzi. A funkcióhoz wifi-kapcsolat kell, de ha a készülék a hálózaton van, normál hívás közben is átválthatunk FaceTime-ra, egyetlen gombnyomással, nem nagyon szakad meg a beszélgetés.

Viszont bejön egy arc. Pontosabban attól függően, hogy az előlapi vagy a hátlapi kamerát használjuk, egy arc, vagy amit az arc lát. Nincs ezen nagyon mit elemezgetni, a FaceTime semmi más, csak egy szimpla videóhívás, de a kép és hangminőség olyan jó, a szolgáltatás olyan kényelmesen kezelhető, hogy értelmet ad az egésznek.

Amikor Handrást felhívtuk, épp a Duna Plázában sétálgatott. Megkértük, hogy menjen oda emberekhez, és nyomja a kezükbe a készüléket. Természetesen nem volt ennek az égvilágon semmi értelme, de számos jópofa helyzet adódott, új emberekkel ismerkedtünk meg, olvasóinkkal, vásárlókkal, benéztünk egy csinos lány dekoltázsába, és a végén már azon töprengtünk, hogy be kéne menni Handrással a moziba, megnézni egy filmet. "Le kell cserélnem a baráti körömet" - mondta egyikünk, arra célozva, hogy mostantól csak olyanokkal érdemes tartani a kapcsolatot, akiknél működik a FaceTime. Tény, hogy a távoli barátokkal, rokonokkal sokkal élvezetesebb így beszélgetni, mint sima vonalon, persze majd az idő dönti el, hogy az első öröm elmúlta után mennyire lesz hasznos ez a szolgáltatás.

Ami viszont nem hangulat kérdése, hanem tény, hogy az akkumulátor jobban bírja, mint a korábbi modelleké. Körülbelül fél napnyi folyamatos nyomkodás után is bőven volt még akkuteljesítmény, pedig egy 3G-s készülék vagy egy HTC Desire már rég feladta volna.

Végítélet

Összességében remek telefont rakott le az Apple az asztalra, ami az új operációs rendszerrel, az iOS 4-gyel kiegészítve bőven hozza a legjobb androidos mobilok szintjét, sőt, számos képességében túl is szárnyalja azokat. Jobban bírja az akkumulátora, jobb a kamerája, erősebb a hardvere, szebb a kijelzője, és szolgáltatások tekintetében is többet tud azoknál. Persze akiknek fontos a mobil feltétel nélküli testreszabása, akit zavar, hogy a gyártó korlátozza a szabadságot, annak továbbra is jobban megéri valamelyik HTC Androiddal, ráadásul a konkurencia is folyamatosan fejleszti készülékét, de az átlagos felhasználónak aligha van most ennél jobban használható okostelefon.

Főleg, ha az antennaprobléma tartósan megoldódik, és ha elkezdik forgalmazni a készüléket Magyarországon, egyelőre ugyanis nincs se pontos ár, se premierdátum, sőt, még azt sem tudjuk, hogy melyik szolgáltatónál lesz kapható a készülék. Intő jel, hogy az iPhone 4-hez szükséges Micro SIM-et egyelőre csak a T-Mobile-nál lehet megvásárolni. Bár a kártyát még az iPadhez dobta piacra a szolgáltató, könnyen megeshet, hogy elődeihez hasonlóan az iPhone 4 is csak egy társaságtól lesz megvásárolható. Szeptembernél előbb mindenesetre aligha lesz kapható itthon a mobil, addig akinek kell, beszerezheti 170 ezer forint körüli áron kártyafüggetlenül valamelyik európai országból.