Márk
13 °C
26 °C

Internet, szabadon

2010.09.22. 18:16
A polgárjogi aktivisták konfrontálódtak és panaszkodtak, a Google és a Facebook hárított és panaszkodott az Internet at Liberty konferencián, amelyet kedden és szerdán rendezett a Google és a CEU Budapesten.

– Célunk a szabad, nyílt és biztonságos internet. A Google igyekszik maximalizálni az információhoz való szabad hozzáférést, bár néha hibázunk. Útelágazáshoz érkeztünk, valószínű, hogy az internet korlátozottabb lesz, és a felhasználókat megfosztják hatalmuktól. 2002-ben még csak négy, 2010-ben már 40 ország – köztük Irán, Törökország, Oroszország és Kína – kormánya blokkol tartalmat a neten. Azon vannak, hogy kiépítésék saját, államilag támogatott és feltehetően cenzúrázott keresőiket. A Google célja, hogy a net szabad maradjon – röviden ezt mondta David Google Drummond, a Google jogi igazgatója, egyben a Google egyik alelnöke a Google és a CEU és a Google által szervezett nemzetközi konferencián, az Internet at Liberty 2010-en kedden Budapesten.

Hát ezért kár volt ilyen messzire jönni.

De még mielőtt a hallgatóság egy emberként a laptopjába bújt volna, hogy a Farmville-ben bekkelje ki az elkövetkező két napot, szerencsére kiderült, hogy a jelenlévők között akad rengeteg polgárjogi aktivista, netes szabadságharcos és született privacymániás a világ minden részéről. Ők gondoskodtak róla, hogy személyes, országos, sőt globális volumenű panaszaikkal árnyalják a süppedő padlószőnyegből és az erdei gigantposzterből áradó, felelősségteljes corporate derűt.

David Drummond, Senior Vice President, Google
David Drummond, Senior Vice President, Google

„Az internet önmagában nem változtat meg semmit. Ki kell menni az utcára, és a vérünkkel kell fizetnünk!”; „Legalább mondják meg, mi a szart csinálnak!”; „Tudja maga, milyen rendőrségünk van nekünk Pakisztánban?” - ilyen és ehhez hasonló hozzászólások árnyékolták be a felelősségteljes corporate derűt. Amely a sötét fellegek ellenére egészen kedd estig kitartott; de ne szaladjunk ennyire előre.

A jó, a csúf és az illegális

Az internetes szólásszabadság története a jó, a csúf és az illegális története, mondta a konferencia első beszélgetésén Rob Faris, a Harvard Berkman internetes központjának kutatási igazgatója és a nyílt internetért ügyködő OpenNet Initiative munkatársa. A legfontosabb feladat Faris szerint eldönteni azt, hol húzódik a határ a csúf, de még törvényes, és az illegális tartalom között. Erre a legjobb példa a netes pornó helyzete az Egyesült Államokban: az USA Legfelsőbb Bírósága kétszer is megsemmisítette a betiltást célzó törvényeket, és most ott tart az ügy, hogy csak az iskolákban és a könyvtárakban elérhetetlen a pornó, egyébként alkotmányos védelmet élvez. Nem úgy, mint Indiában, de ne szaladjunk ennyire előre.

Faris szerint ugyanakkor világszerte mostanában jelennek meg az internetszabályozás második generációs módszerei, amelyek között ott vannak a szerzői jogi alapon benyújtott eltávolítási kérelmek, sőt az aktivisták és a médiaszájtok ellen intézett kibertámadások is. Az egyes országok kormányai finomítottak szűrési módszereiken, Bahreinben és Jemenben például a választások idején csak speciális szájtokat és információt blokkoltak, Argentína eljutott odáig, hogy néhány éve sikerült a Yahooból elérhetetlenné tennie a Diego Maradonára vonatkozó találatokat. Faris konklúziója: nemzetközi megoldásokra van szükség. De ne szaladjunk ennyire előre.

Panaszfal extra

Nem kellett sok idő hozzá, hogy a konferencia egyetlen hatalmas panaszfallá változzon, vicces és kevésbé vicces panaszrohamokkal. A kirgiz meghívott, Tattu Mambetalieva elmondta, hogy Kirgizisztánban kevesen neteznek, mert drága. Sunil Abraham, az indiai meghívott elmondta, hogy náluk blokkolják a pornót, különös tekintettel a Savita Bhabhi kalandjait ábrázoló képregénysorozatra. Sazad Ahmad, a pakisztáni meghívott elmondta, hogy a náluk a kormány blaszfémiára hivatkozva blokkol, de mindig kiderül, hogy politikai okok állnak a háttérben.

Madeleine Morris moderál a BBC-től. A Twitteren mad_morris
Madeleine Morris moderál a BBC-től. A Twitteren mad_morris

Egy szíriai aktivista arra panaszkodott, hogy a tunéziai kormány 12 millió dollárért vett a netes forgalom ellenőrzésére szolgáló szervert, és hogy a fejlődő országokban a tartalomszűrésre használt szoftvert nyugatról szerzik be. Egy jemeni aktivista arra panaszkodott, hogy a yemenportal.net-et blokkolja a kormányzat, és hogy a világ semmit nem tud az országban zajló tömegtüntetésekről, nem beszélve a helyi LGBT-közösségéről és a rockegyüttesekről. Tunéziában az a probléma, hogy ha tömegmegmozdulás szerveződik a neten, húszezren feliratkoznak ugyan rá, de csak tízen mennek el. Törökország több száz szájtot blokkol, köztük a YouTube-ot és a Google számos szolgáltatását (Docs, Books, Translate). Azerbajdzsánban két bloggert bebörtönöztek írásaik miatt, és azért nem engedik ki őket, mert nem számítanak újságírónak. A Facebook törli a szoptató anyákról készült képeket, és a Wikipédián az emberi anatómiát taglaló szócikkeket illusztráló fotókat egyre gyakrabban váltják fel rajzok.

Surfing at Liberty
Surfing at Liberty

Csodák csodájára a panaszok úgy pattantak le a jelen lévő politikusokról, diplomatákról és üzletemberekről, mint eltévedt golflabda a moha lepte kőkerítésről: a Facebook, a Google és a francia külügyminisztérium jelen lévő képviselői, részben tehát a közvetlen címzettek végig ügyesen hárítottak. Folyamatosan hangoztatták, milyen irtózatosan nehéz dolguk van ebben az egyre globálisabb világban, ahol diktatúrák és demokráciák között kell zsonglőrködniük, mindenkinek a kedvében járniuk, és ők mindent megtesznek ugyan, de hát Kína, ugye. Meg Irán. Főleg Irán. Így aztán nem hozott érdemi vitát a Facebook és a Google közös színpadi szereplése sem, pedig a két cég magas szinten képviseltette magát: a Google-től Drummond, a Facebooktól egyenesen Lord Richard Allan, Hallam bárója, volt brit parlamenti képviselő jött el Budapestre, akivel interjút is készítettünk.

Még a kritikus sem kritizál

„Nem áll szándékomban a privacy-vel kapcsolatos kritikát megfogalmazni”, mondta nekik kérdésnek látszó expozéjában Marc Rotenberg, az Electronic Privacy Information Center (EPIC) igazgatója, akitől joggal lehetett várni, hogy rendesen megszorongatja a Google és a Facebook tökét. Rotenberg a két cég képviselőihez intézett beszédében annyit mondott, hogy nem feltétlenül hasznos a szólásszabadságot és a magánszférát két ütköző, egymással kiegyensúlyozandó területként felfogni. Szerinte a kettő inkább kiegészíti egymást: az anonim véleménynyilvánítás joga például olyan terület, ahol kéz a kézben jár a magánszférához fűződő jog és a szólásszabadság.

David Drummond (Google) és Lord Richard Allan (Facebook)
David Drummond (Google) és Lord Richard Allan (Facebook)

Rotenberg szerint még a privacy semmibe vételével folyamatosan vádolt Facebook sem az ördögtől való, olyannyira, hogy ő maga is fent van rajta. „A Facebook olyan, mint a telefon vagy az email. Használjuk csak politikai aktivizmusra, de legyünk tisztában a hiányosságaival” - mondta Rotenberg, aki szerint a kritikánál többet használ a dialógus.

Mindeközben Lord Allan of Hallam szorgalmasan jegyzetelt az általa csak fPadként emlegetett, Facebook-kék színű füzetbe, Drummond a Google-től pedig atyai stílusban oktatta: „Sok-sok hibát fognak még elkövetni – mondta a Google főjogásza a brit bárónak. – De idővel majd beletanulnak”.

A példátlan kultúrdialógus-kényszerben szinte elsikkadt az egyik legeredetibb résztvevő, Jevgenyij Morozov mondanivalója, pedig Morozov a techvilág jelenleg talán legnépszerűtlenebb álláspontját képviseli: azt hangoztatja, hogy az internet hozzásegíti a diktatúrákat ahhoz, hogy megerősítsék saját hatalmukat A belorusz származású blogger, újságíró és kutató általában szkeptikusan gondolkodik az internet demokratizáló hatásáról. Morozov, aki a tavalyi TED konferencián egész előadást tartott arról, hogyan élnek vissza a diktatúrák a modern technológiai eszközök és a web általában jótékonynak tartott adományaival, azt mondja, hogy az internet egyszerre autonóm erő, és egyszerre a hatalom eszköze. A kutató szerint túlságos leegyszerűsítés a kérdést az aktivisták és a kormányok közötti harcra lebontani. Először meg kell érteni a kultúra, a vallás, a nacionalizmus közötti kapcsolatokat, és csak utána kitalálni, hogyan vonatkoztatható mindez az internetre. A tanulság: tovább kell tanulmányozni a kérdést. Morozov nézeteit nem mindenki osztotta, egy hozzászóló szerint például Iránban kifejezetten jót tesz, hogy a bloggerek fényképeznek, írnak és az anyagot feltöltik a netre, legalább el tudják mondani, hogy a világ figyeli őket. És ez már önmagában reményt kelt.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!