Magdolna
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Tanítsd meg lájkolni a nagyit!

2011.04.29. 14:00

Április 29-én pénteken van a generációk közti szolidaritás napja, de ez még semmi, az Európai Unió az egész 2012-es évet ennek a témának szenteli. Vénül az unió lakossága, és ezzel muszáj foglalkozni. Sok kérdés felmerül az elöregedéssel kapcsolatban, például az, hogy ki fizesse meg az árát. Álljanak félre az idősek, és adják át a munkahelyüket a fiataloknak? Vagy pont fordítva, a nyugdíjkorhatár emelésével az időseket dolgoztassák még tovább? Valamilyen innovatív, minden korosztálynak kedvező választ kell adni ezekre a kérdésekre.

Ebben pedig szerepet kaphatnak a kütyük, a Facebook és a többi digitális játékszer is, mert kapcsolatot teremthetnek a generációk közt. Már amennyiben az érintettek is úgy akarják. De éppen erről kellene szólnia a szolidaritásnak. Arról, hogy nem beteg, önellátásra és alkalmazkodásra képtelen embernek tekintjük az az időseket, hanem megtanítjuk őket (az életet is) lájkolni.

Magyarországon az 50 felettiek igen nagy része nem ismeri a digitális eszközöket. Vannak tanfolyamok, de a témát felkaroló Információs Társadalmi Érdekegyeztetô Fórum (Inforum) szerint ezek nem töltik be jól a szerepüket. Az idősebbeket, akik még soha nem használtak gépet, más tempóban kell tanítani, mint a fiataloknak. Ötven pc-mentes év után a számítógép nem lesz egyik pillanatról a másikra az élet meghatározó része. Lehet, hogy bizonyos kérdések csak fél év után merülnek fel az idős felhasználóban.

Ezt saját tapasztalattal is alá tudom támasztani. 61 éves, korábban nem számítógépező apámnak adtam egy laptopot meg egy mobilnetet, és tartottam egy gyorstalpalót a legfontosabbakról. Már itt előjött, hogy persze, biztosan izgalmas a Facebook is, de előbb azért nézzünk rá a nyugdíjigazgatóságra, és keressük meg az illatos úti kutyamenhely honlapját, hátha előkerül a pár hete elszökött schnauzer. A digitális világgal való ismerkedés tempóját jól mutatja, hogy a havi 3 gigabájtos díjcsomagban még rengeteg tartalék van, fél év után sem ment 100 mega fölé az adatátviteli mutató. Mert vannak az életben fontosabb dolgok is, mint az internet.

Nemcsak türelmesnek kell lenni, de némi innovációt is érdemes lenne felmutatni. Elkövettem azt a hibát, hogy egy fullextrás Windows 7-et telepítettem apám gépére, ami nagyjából olyan érzés lehet, mint az autóból átülni egy Boeing pilótafülkéjébe. Hasznosabb lenne egy speciális, időseknek szánt interfész, amelyben nincs annyi figyelemelterelő ikon. Csak lehessen vele böngészni, ingyen filmeket nézni az Index Videón, Skype-on telefonálni, meg levelezni. Vagy inkább Facebookozni, ami sokkal kényelmesebb az emailnél, és úgyis ez most a legfontosabb kommunikációs platform. Ez a néhány eszköz bőven elegendő lenne arra, hogy bevonja az idősebbeket is a digitális világba.

Idő, pénz

Azt az energiát, amit a fiatalok az idősek megsegítésébe fektetnek, végül akár bevétel formájában is visszakaphatják. Elég nagy luxus figyelmen kívül hagyni ezt a körülbelül négymilió fős piacot. Ha nem is kezdenek el az idősek online vásárolni, akkor is plusz négymillió pár szem ülne a reklámbannerek előtt. A tévében leadott, potenciát növelő, inkontinenciát csökkentő, szemészettel és öngondoskodással kapcsolatos reklámok azt mutatják, a piac számít ezekre a szemekre.

Azért is lenne szükség arra, hogy mi, fiatalabbak a saját kezünkbe vegyük az ügyet, mert egész Európában csak tucatnyi szervezet foglalkozik az idősekkel, míg a fiatalokat összefogó organizációkkal Dunát és Tiszát is lehetne rekeszteni. Magyarország lakosságának 40 százaléka elmúlt 50 éves. Vajon látszik ez az állami költségvetésben, a hirdetések megoszlásában, a cégek nyomulásában? Ahhoz, hogy az élethosszig tartó tanulás, az aktív időskor ne csak falmelléki duma legyen, ahhoz az idősek bevonása a digitális világba az első és alapvető lépés. Enélkül nem megy.

Magyarországon kevés célzott program van, a netezés terjedését segítő teleházak finanszírozás híján csak tántorognak, a UPC által támogatott Kattints rá nagyi! programban pedig csak pár ezren sajátítják el a digitális ismereteket. Értékelhető a netszolgáltató szándéka, de ez önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy a magyar társadalom átlépjen a 21. századba. Ha azt akarjuk, hogy milliók ismerjék meg az internetet a következő néhány évben, akkor minimum százezreknek kellene tenni valamit. Amilyen gyorsan csak lehet.