További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
H ügynök kalandjai
Az iPhone-nál már kénytelen-kelletlen hozzászoktam, hogy a nyomorult iTuneshoz vagyok kötve, így az iPad beüzemelése rutinból ment, a rendszer első szóra szépen visszaszinkronizálta rá a telefonra letöltött alkalmazásaimat is. Amiről egy perc alatt kiderül, hogy annyira mégsem jó ötlet, mert az iPhone-os programok a sokszor nagyobb képernyőn vagy felnagyítva futnak, és rondák, mint a bűn, vagy eredeti méretben a képernyő közepén, ami pedig szimplán értelmetlen. És amikor az ember nekiáll őket lecserélni egyesével az iPadre optimalizált verziókra, rádöbben, hogy egy csomó alkalmazásból egyszerűen nincs ilyen. Például nincs hivatalos iPades Facebook app, ami teljesen érthetetlen (jó, van helyette húszféle nem hivatalos, de akkor is).
A tablet egyébként roppant kényelmes, pillanatok alatt hozzászokik az ember (és már egy-két nap után szánalmasan kicsinek és túlzsúfoltnak tűnik utána az okostelefon képernyője). Az egyetlen állandó kellemetlenség, hogy folyton tele lesz a kijelzője ujjlenyomattal, és törölgetni kell, ha mondjuk videózni akarunk. A méret miatt itt már nem működik a telefonnál még hatékony – és roppant igénytelen – egy gyors mozdulat ingujjal, vagy a pólónkba törlés. Annyira nem éltem bele magam az államtitkári szerepbe, hogy nyakkendővel is megpróbáljam.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó
Több kormánytag használt már a beszerzés előtt is saját táblagépet, mondta el kérdésünkre Kovács Zoltán, kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, aki egyébként maga is ebbe a körbe tartozik, bő fél éve használ tabletet mobil irodaként. A többieknek oktatásokat szerveztek, hogy könnyebben barátkozzanak vele.
Az államtitkár elmondta, az első tapasztalatok egyértelműen pozitívak, a többség meg van elégedve a géppel. Ő maga leginkább emailezésre, és hosszabb utazásokon dokumentációk olvasására használja, amire a mérete és az akkuideje miatt is sokkal kényelmesebb, mint egy notebook. A tervek között szerepel saját alkalmazások fejlesztése is a kormányzati munkához.
Minisztériumi forrásaink szerint egyébként nem minden kormánytagnál aratott osztatlan sikert a gép, a NEFMI egyik államtitkára például rendszeresen a „csontig lebutított” eposzi jelzővel illeti az iPadet, aminél a telefonja is jobban használható.
Mire jó ez?
Csak úgy netezgetni, YouTube-ot vagy a tabletre feltöltött filmet nézni ágyban, vagy a kanapén elheveredve, esetleg ízlés szerint az erkélyen vagy a kertben, na ilyesmikre ennél a cuccnál jobbat még nem találtak ki, ezt egy hét után teljes biztonsággal jelenthetem ki. Ha az ősszel érkező iOS5 behozza a böngészőbe a link háttérben megnyitása funkciót is, nekem ilyen téren egy darabig nem is lesz több igényem.
További jó hír, hogy a telefonom wifi hotspotját gond nélkül megtalálja és használja, így nincs feltétlenül szükség 3G-s modellre, és a vele járó plusz mobilnetes számlára sem. Játékra (mert hát mi máshoz kezdene az ember egy új számítógéppel, mint hogy játszik rajta), megkockáztatom, van olyan jó, mint egy direkt kézi játékkonzolnak fejlesztett Nintendo DS vagy Sony PSP: jó nagy a képernyő, elég erős a processzor a szép grafikához, és sok jópofa és kreatív játék van az App Store-ban. Akár könyv (vagy más, nagyobb mennyiségű szöveg) olvasására is jónak tűnt, nem annyira, mint egy Kindle, vagy más ekönyvolvasó, de nem is fájdalmas a kompromisszum.
Az akku meghökkentően sokáig bírja, a hivatalos adatok szerint 10 óra használatra tervezték, és tényleg van benne ennyi, intenzív nyúzás mellett két-három naponta kellett csak a töltőre akasztanom, ez óriási előny egy pár óra alatt kifulladó notebookhoz képest.
Mire nem?
Steve Jobs nevére esküszöm, megpróbáltam pozitívan állni az ipades munkához, de végül a szimpla jegyzetelés bizonyult az egyetlen olyan munka jellegű tevékenységnek, ami nem jelentett egyet a kínnal, szenvedéssel és gyötrelemmel. Ha nem gond az a pár elgépelés, az ékezetek hiánya, a virtuális billentyűzeten meglepően gyorsan lehet írni. De ha már nem magunknak írunk, és igénnyé lép elő, hogy a szöveg ki is nézzen valahogy, borzasztó nyögvenyelőssé válik az egész, folyton megakad a lendület egy elírás kijavításán (mert nem lehet ám csak úgy egy szó közepébe beleklikkelni a félreütött betűhöz), a betűket, illetve a számokat és speciális karaktereket tartalmazó billentyűzetek közti váltáson, az ékezetes betűk előhozásán.
Még rosszabb, amikor a háttérben megnyitott féltucatnyi böngészőoldal és dokumentum közti állandó váltogatásokkal, linkek és idézetek másolgatásával dolgozik az ember, ahogy egyébként rendesen szokott. Ami a notebookon annyi, hogy alt-tab, egy egérmozdulat, ctrl-c, alt-tab, ctrl-v (átmásoltunk egy szöveget az egyik ablakból a másikba, 2-3 másodperc), az iPaden kész tortúra. Képes rá a gép, van taszkváltás és copy-paste, de elmondhatatlanul lassú, körülményes és idegesítő.
Egy személyben éreztem magam Dugovics Titusznak és Gaius Mucius Scaevolának, amikor egy teljes délelőttnyi szenvedés árán sikerült kizárólag iPadet használva összekalapálnom ezt a pár bekezdéses cikket a Hulu felvásárlásán ügyködő Google-ről (kínosan kerülve az olyan szavak használlatát, mint mondjuk az "ügyködő", amit önmagában vagy három perc iPaden leírni). És akkor hol van ez még egy teljes alkotmánytól preambulumostul.
Tökéletes játékszer
Az iPad igazi luxuscikk. Semmi olyan funkciója nincs, amit ne tudna egy notebook vagy egy okostelefon, viszont néhány dolgot ezerszer kényelmesebben szolgáltat, mint azok. Ahogy Suzuki Swifttel is lehet autózni, meg Ferrarival is, csak utóbbi bizonyos körülmények között kellemesebb élményt nyújt.
Aki igényli a luxust, annak tökéletes játékszer: nagyon hitech, és van egy fura aurája, amibe bekerülve az ember azon veszi észre magát, hogy ő is akar egy ilyet. Ha helyettes államtitkár lennék, rettentően örülnék annak, hogy a kormány megvette nekem, folyton ezt nyomogatnám, de eszem ágában nem lenne dolgozni.
A két iPad2-t az XMS-től kaptuk kölcsön a teszthez.