Lajos, Patrícia
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

30 éves a pécé

2011.08.12. 15:07
1981. augusztus 12-én került a boltokba az IBM Personal Computer Model 5150, minden mai pécé őse. A nyílt architektúra, a külső cégek szoftvereinek és hardvereinek használata lehetővé tette az olcsó klónok megjelenését, emiatt terjedhetett el a pécé – és emiatt bukott bele maga az IBM a pécégyártásba, és volt kénytelen végül eladni a kínaiaknak ezt az üzletágát.

A hetvenes évek nagyon izgalmas időszak volt az IBM életében. A vállalatot hatvan éven át vezető Watson család után új ember, a cégnél 26 évet mérnökként lehúzó Frank T. Cary vette át a vezérigazgatói posztot, aki az olcsó, a tömegek számára is elérhető számítógépekben látta a jövőt. Az IBM akkoriban a technológiai fejlődés abszolút zászlóshajója volt: egyre-másra jött elő olyan újításokkal, mint a floppy lemez (1971), a winchester (1973), vagy az első, kereskedelemben kapható lézernyomtató (1976). A számítógépeik azonban iszonyú drágák voltak, és jellemzően óriáscégeknek és kormányügynökségeknek készültek (IBM-gépek irányították például a holdraszállást vagy 1976-ban az első űrsikló, az Enterprise első útját).

A hetvenes évek végén jelentek meg az első olcsó, otthoni használatra szánt számítógépek, amelyekből rettenetes mennyiségeket adtak el, és fenekestül felforgatták velük a piacot. Miközben az IBM ült a babérjain és a húszezer dolláros gépein, és arra volt büszke, hogy a kutatói Nobel-díjakat kapnak, és forradalmasítják a matematika tudományát, megszületett az otthoni vagy személyi számítógép fogalma.

Időhiányból forradalom

1980-ban, amikor a fél világ az Apple 2, az Atari 2600 és a Commodore PET lázában égett, az IBM egyik eldugott, floridai laborjában egy mindössze 12 fős mérnökcsapat a NASA-tól igazolt Don Estridge vezetésével, a céges bürokrácia radarja alatt repülve elkezdett dolgozni az IBM saját otthoni számítógépén. A projekt kódneve Chess, azaz sakk volt; B-tervként egyébként igazi óriáscéges stílusban felmerült, hogy inkább vásárolják fel az Atarit, de erről végül letett a vezérkar.

Az 5150-es modell korszakalkotó újdonságai kényszerűségből, az időhiány miatt születtek. Az IBM következő generációs mikroprocesszora, a 801-es nagyon lassan készült, így a fejlesztőcsapat az Intel olcsó 8088-asa köré építette a gépet. A saját operációs rendszer és programozási nyelv szintén több időt és erőforrást igényelt volna, mint amennyi a csapatnak volt, így egy Bill Gates nevű fiatalember feltörekvő cége, a Microsoft segítette ki őket egy seattle-i cégtől megvett, majd átnevezett és újra eladott szoftverrel, az MS-DOS-szal. A külső gyártók termékeinek licencelése egyre jobban eluralkodott a projekten, végül az elkészült prototípusban a BIOS-csipen (az operációs rendszer előtt betöltődő, a hardver alapvető kezelését leíró program) kívül szinte egyetlen komolyabb belső fejlesztésű hardver vagy szoftver sem volt.

IBM PC 5150

Az alig egy év alatt megépített gép tulajdonságai mai szemmel megmosolyogtatóak: a processzora 4,7 megahertzcel száguldott, a legkisebb modellben 16, a legnagyobban 256 kilobájt memória dolgozott, merevlemeze nem volt, ellenben két floppymeghajtót is beleépítettek. Mindezért 1265 dollárt kellett leszurkolni, ami 30 év inflációjával megdobva nagyjából 3100 mai dollárt, azaz 600 ezer forintot jelent. Monitor nélkül. Viszont ebben a gépben mutatkozott be a szentháromság: a gépet újraindító Ctrl-Alt-Del billentyűkombináció (eredetileg Ctrl-Alt-Escape volt, de a tesztelők utálták, mert túl könnyű volt akaratlanul megnyomni a billentyűzet bal oldalára véletlenül tenyerelve).

Szabad a vásár

A gép szinte azonnal óriási siker lett, nem kis mértékben a marketinges támogatásnak és az új típusú értékesítési modellnek köszönhetően. Az IBM addig óriási telefonos értékesítő hadsereget tartott fenn, akik cégeket és hivatalokat hívogattak egész nap, a 15-20 ezer dolláros gépeiket ajánlgatva – az olcsó 5150-essel viszont csak telepakolták a Sears üzletlánc polcait, és a nép vitte, mint a cukrot.

Az eredeti, nagyon optimistának számító tervek 250 ezres eladást reméltek a teljes életciklusára, ezt egy év alatt sikerült háromszorosan felülmúlni. Az ár mellett a gép legnagyobb vonzereje a nyíltsága volt: a felhasználó azt telepített rá, amit akart, szabadon bővíthette, és nagyon könnyű volt rajta saját programokat írni. A siker akkor rántotta ki az IBM kezéből a gyeplőt, amikor a konkurens gyártók is rádöbbentek a nyílt rendszer előnyeire.

Mivel az alkatrészek mind külső gyártótól származtak, a gép felépítését könnyen le lehetett másolni, a BIOS-t visszafejteni, aztán sajátot írni, aztán az egész tetejére rátenni a Microsoft-féle DOS-t (Bill Gates élete nagy üzletét kötötte azzal, hogy kizárólagosság nélkül adta oda a rendszert az IBM-nek), bárki könnyedén rakhatott össze és gyárthatott IBM-kompatibilis számítógépet, amin minden ugyanúgy futott, mint az eredetin. Elkezdődött a pécék forradalma.

Klónok támadása

Az IBM nem tudott mit tenni a klónozás ellen, az olcsó távol-keleti gyártók kínálata pedig pontosan találkozott a felhasználók igényeivel. Az olcsó, úgy-ahogy megbízható, de rugalmas, személyre szabható és könnyen bővíthető gépek a kilencvenes évekre az egész világot meghódították. Maga az IBM nem tudott ellenállni a sikerhullámnak, és már a nyolcvanas évek végére elveszítette a piacvezető szerepét a saját klónjaival szemben. A pécé rövid úton kinyírt minden ellenfelet, elsöpörte az Atarit, a Commodore-t, a csőd szélére sodorta az Apple-t.

Az IBM-kompatibilis pécék sikeréből nőttek ki (vagy nőttek igazán nagyra) olyan cégek, mint a Compaq, a HP és a Dell, ennek köszönhetően lett a világ legnagyobb processzorgyártója az Intel, legnagyobb szoftvercége a Microsoft. Ha nincs a harminc éve megjelent Personal Computer Model 5150, a számítógépek talán ma is Mac-szerű bebetonozott felépítésű, rugalmatlan dobozok lennének, és egymillióba kerülnének.

30 év után jöhet a nyugdíj?

Az IBM 2005-ig küzdött egyre reménytelenebbül a saját maga által megteremtett piacon, majd feladta, és teljes pécés divízióját eladta a kínai Lenovónak. Mark Dean, az 5150-es eredeti fejlesztőcsapatának egyik tagja (az ő ötlete volt többek között az évtizedekre szabvánnyá vált ISA busz, amin a számítógép egyes részegységei kommunikálnak egymással) a születésnapra írt posztjában már azt fejtegeti, hogy itt az ideje temetni a pécét, a harmincéves matuzsálem hamarosan a vákuumcső, a bakelitlemezek és a mechanikus írógép mellé kerül a múzeumokba. Dean szerint a számítógép ugyan egyre nagyobb szerepet fog játszani az életünkben, a pécé helyét azonban átveszik a tabletek és okostelefonok. A 35. születésnapra talán kiderül, megint jól látta-e meg a jövőt.