Illés
16 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Puskaporszagot hoz a keleti szél

2012.03.26. 15:40
Noha az Egyesült Államok évente több mint hatszázmilliárd dollárt fordít fegyverkezésre, Kína hadi kiadásainak növekedése leginkább Amerikát aggasztja. A szakértők véleménye és a kínai vezérkar szerint az ország haditechnikája másfél-két évtizedes lemaradásban van a Nyugathoz képest, de számos olyan beruházásuk van, amiről sejthető, hogy nem területvédelmi célokat szolgálnak, ahogy azt a pekingi tisztviselők állítják. Bár az elsődleges célpont Tajvan, a nyugati világ is joggal tarthat a kínai haderőtől.

Kína katonai potenciálja már tíz évvel ezelőtt is jelentős volt, pedig akkor még jóval kisebb ütemben növekedett a hadiipara. Az ezredfordulón, amikor még nem látszott a modernizáció hatása, az országnak négyszáz nukleáris töltette volt, ezek közül húszat lehet interkontinentális rakétákkal (ICBM-ekkel) indítani, kétszázharmincról vélik úgy, hogy regionális csapásmérésre alkalmasak, százötvenről pedig, hogy kis hatótávolságú rakétákkal lőhetők ki, illetve bombázásra is használhatók. A nukleáris fegyvereket a központi katonai bizottság felügyeli, melynek a vezetője az ország elnöke.

2000-ben Kínának körülbelül 4350 repülőgépe volt, a légiflotta legnagyobb részét a vadászgépek tették ki. Ezek többnyire saját fejlesztésű, haditechnikai szempontból elavultnak mondható darabok, vagy egykori szovjet modellek – például a Mig–19, a Mig–21, vagy a Szuhoj–27SK – felújított vagy lemásolt változatai. A katonai vezetés a hatvanas években indította meg az elképesztő mértékű tengeralattjáró-gyártást, amelyek a Dél-kínai tengeren teljesítettek szolgálatot. A zömében dízel-elektromos modellek tömeggyártása a nyolcvanas években ért véget – azóta és manapság inkább kevesebb, de korszerűbb tengeralattjárókat gyártanak, de a régieket sem vonták ki a forgalomból. A kínai hadihajók is folyamatos fejlesztés alatt állnak.

Évi százmilliárd dollár fegyverekre

000 Hkg5245076
Fotó: Sam Yeh

Kínánál csak az Egyesült Államok fordít többet hadi kiadásokra. A Stockholm International Peace Research Institute szerint Kína 2010-ben 98,8 milliárd dollárt költött a hadsereg fejlesztésére. 1989 és 2009 között a hadi kiadásokra fordított összeg két nagyságrenddel növekedett, idén pedig ugyancsak kilencvenmilliárd dollár fölött lehet. Fontos megemlíteni, hogy a kínai vezetés nem igazán foglalkozik az átláthatósággal, így a katonai büdzséjük legfeljebb spekuláció tárgyát képezheti. Egyes elemzők szerint az sem kizárható, hogy a hivatalos költségvetési adatok két-háromszorosát is fegyverkezésre költik.

A hadi kiadások többségét új fegyverek fejlesztésére és a meglévő állomány modernizálására és karbantartására költik. A 2009-es díszszemlén legalább ötven, csúcstechnológiásnak nevezhető fegyvert vonultattak fel. A katonai parádén látható volt a Chengdu J–10 vadászgép, a KJ–200 felderítő, és a Hong–6U tankergép. Ugyancsak bemutatták a Dongfeng–21, a Julang–2, illetve a Yingji–62 rakétákat is.

Hatótávolság: az egész világ

A Dongfeng-szériás rakéták hatótávolságát 1300-2000 kilométerre becsülik, de a DF-21-es modell a bemutatása után a frászt hozta a nyugati katonai hatalmakra. A rakéta ugyanis alkalmas arra, hogy akár a Csendes-óceánon vagy a Dél-kínai tengeren hajózó repülőgép-hordozókat is megsemmisítse, a CJ–10-es cirkálórakéták pedig szintén alkalmasak a csatahajók kilövésére. Szintén félelmetes csapásmérő erővel bírnak a Julang–2-es rakéták: mivel ezeknek 8000 kilométer is lehet a hatótávolsága, akár az Egyesült Államokra is ki lehetne lőni őket. A díszszemlén feltűnt a WJ–600-as robotbombázó is – Kína tehát annak ellenére is rendelkezik drónokkal, hogy nem foglalkozik nagyüzemben a gyártásukkal.

A rohamos fejlődés tehát tagadhatatlan. Bár a közelmúltban bemutatott J–20-as lopakodó az elemzők szerint csak 2017-ben állhat hadrendbe, az első fotók feltűnésekor a szakértők még a 2020-as dátumot jelölték meg. A fegyverkezés üteme ráadásul csak gyorsulni fog a jövőben: Kína továbbra is eltökélten növeli a hadi kiadásait.

Lopott technológiából dolgoznak

A fejlődés ütemét azért is nehéz felbecsülni, mert a kínaiak a fegyverkezésben is fittyet hánynak a szellemi tulajdonra. Más szóval: idegen hatalmak technológiáinak használatától, adott esetben ellopásától sem riadnak vissza. Ezen a téren nem is az tűnik aggasztónak, hogy 2010-ben az oroszoktól vásároltak S–300-as rakétarendszereket, vagy hogy az ukránoktól szerzik a fejlettnek mondható radartechnológiát. Sokkal riasztóbbak az olyan esetek, mint az a 2005-ös ügylet, melynek során Kína ötmillió dollárért megszerezett egy F–110–GE–129-es sugárhajtóművet, amit az amerikaiak is használnak az újgenerációs F–16-osokban.

000 DV814091
Fotó: Viktor Drachev

A Popular Mechanics tényfeltáró írásából az is kiderült, hogy nem ez volt az egyetlen dolog, amire a kínaiak foga fájt. És felmerül a kérdés, hogy egy nagyhatalomnak, akinek állítólag csak a területvédelem a fontos, mi szüksége lehet egy, az amerikai hadsereg által fejlesztett AGM-129A típusú, nukleáris csapásmérésre is alkalmas lopakodó cirkálórakétára, aminek közel háromezer kilométer a hatótávolsága?

Az amerikai hírszerzés és az FBI egyaránt megerősítette, hogy a kínai kémek és titkosügynökök folyamatosan hajtják az illegálisan megszerezhető haditechnikát is. Egy dél-koreai fegyverkereskedőt is meggyanúsítottak azzal, hogy Black Hawk helikoptermotorokat és éjjellátó berendezéseket juttatott a kínai hadseregnek. Amikor pedig az Oszama bin Laden elfogására indított terrorakció során lezuhant az USA egyik lopakodó helikoptere, a pakisztáni hadsereg állítólag Kína rendelkezésére bocsátotta a roncsot, amiből szintén kinyerhettek fejlett katonai technológiát.

A hadsereg képzi a hekkereket

A kiberhadviselésben Kína kémkedés és különösebb erőfeszítés nélkül is képes lehet konkurálni a Nyugattal. Tavaly nyáron nyilvánosságra került egy videó a kínai hadviseléssel foglalkozó tévécsatornán, amit valószínűleg belső használatra szántak – ebből kiderült, hogy Kína támadó katonai szoftverek fejlesztésével is foglalkozik. A szóban forgó programot egy kínai egyetemen fejleszették, de nyugodtan tekinthető a hadsereg kezdeményezésének is: az Electrical Engineering University of China's People's Liberation Army-t ugyanis a hadsereg szponzorálja, és elsősorban a katonai utánpótlással foglalkoznak.

Bár az Epoch Times jelentése szerint a szoftvert elsősorban a kínai disszidens csoportok ellen szeretnék felhasználni, Mikko H. Hypponen, az F-Secure vezetője szerint bizonyítékok vannak arra, hogy a kínai hekkerek már többször is támadtak amerikai célpontokat. Noha ez önmagában nem feltétlenül tűnik veszélyesnek, a kínai néphadsereg, a People's Liberation Army (PLA) közreműködése másra enged következtetni. Egyes források szerint a PLA már 2003-ban, még a Bush-adminisztráció ideje alatt támadást indított az Egyesült Államok ellen, és ez nem csupán a közvetlen biztonsági kockázat, hanem a kémkedés veszélye miatt is komoly rizikófaktort jelenthet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy független csoportok is hekkertámadásokat indítanak az USA ellen, viszont a kínai kormány szinte semmit nem tesz annak érdekében, hogy ezeket komolyabb szankciókkal sújtsa.

Húsz év hátrányban a Nyugathoz képest

Noha Kína csapásmérő ereje hatalmas, a kínai kormány célja elsősorban a regionális hadsereg létrehozása és megerősítése. Az ezzel foglalkozó jelentésből kiderül, hogy a katonai vezetés célja nem az erőfölény kiterjesztése, hanem a területvédelem. A támadó hadműveletekre irányuló katonai kiadások mértéke csökken, a nemzetközi vizeken pedig szinte egyáltalán nincs harcászati rutinjuk. A kínai kormány hivatalos álláspontja, hogy a hadsereg fejlesztése csupán a szuverenitásuk megőrzését szolgálja. Azt maga a kínai vezérkar is elismeri, hogy a nyugati haditechnikához képest húszéves lemaradásban vannak; még az általuk használt csúcstechnológia is csak azon a színvonalon mozog, mint két évtizeddel ezelőtt a nyugati vagy a szovjet tagállamok fegyverzete.

000 Hkg2808935

Robert Gates, az USA egykori védelmi minisztere tavaly aggodalmának adott hangot Kína növekvő hadi kiadásai miatt, és az érdekegyeztetést sürgette. Bár tény, hogy a Kína katonai potenciálja hatalmas, a Pentagon tavaly augusztusi jelentéséből arra következtethetünk, hogy a vezetés továbbra is kerüli a közvetlen konfliktusokat. Hiába szerezték be a hatvanezer tonnás ukrán repülőgép-hordozót, ha az egyelőre alkalmatlan a bevetésre; ráadásul még az is évekbe telhet, mire elsajátítják a kezeléséhez szükséges ismereteket. Bár Kínának megvannak a képességei – és talán a szándéka is –, hogy a csendes-óceáni térség korlátlan ura legyen, még egy évtizedig is eltarthat, mire saját anyahajó-flottát állít fel.

Persze, a kínai vezetés hiába hivatkozik az önvédelemre. Köztudott, hogy a renitens Tajvan megregulázása már régóta foglalkoztatja a Pártot. A tíz évvel ezelőtti technológia még nem lett volna alkalmas egy ilyen akcióhoz. Noha elméletben képesek lennének több fonton (vízen és levegőben) is megtámadni Tajvant, az időjárás és a földfelszín nem Kínának kedvez: a keleti partvidék sziklás, a nyugati iszapos, ráadásul a tomboló szél és a hatalmas hullámok nem kedvező feltételek egy efféle akcióhoz. Egy esetleges támadás azonban több hónapos előkészületet igényelne, és ilyenkor a nagy hatótávolságú rakéták sem válnak be: ahogy a második világháborúban London terrorbombázása, vagy Szerbia megtámadása a délszláv háborúban, úgy egy értelmetlen kínai offenzíva sem hozná meg a várt eredményt.

Áramtalanítás fegyverrel

Aggasztónak tűnhet az amerikai hírszerzés értesülése is, amely szerint Peking egy elektromágneses impulzust kiváltó fegyveren (EMP) dolgozik, amellyel egy területen kiiktathatnak minden elektronikát, és amit akár repülőgép-hordozók ellen is használhatnak. A részletes jelentésből az is kiderül az is kiderül, hogy ez a fegyver akár Tajvan ellen is bevethető lenne, amennyiben egy Dongfeng21-es rakétával lőnék ki, és 30-40 kilométeres magasságban felrobbantanák. Mindez persze csak elmélet: mivel az eszközzel az amerikai hírszerzés információi szerint állatkísérleteket is végeztek, elképzelhető, hogy csak az EMP élettani hatásait vizsgálják. A borúlátóbbak szerint az sem kizárt, hogy az eszközt fogolykínzásra akarják használni.

Az a gyanús, ami nem gyanús

Az Economist publicistája tavaly augusztusi jegyzetében megemlítette, hogy Kínával kapcsolatban az a legriasztóbb, hogy vehemensen őrjöngve verik az asztalt, ha valaki megkérdőjelezi a szándékaik tisztaságát. Hiába állítja Peking, hogy a fegyverkezés üteme területvédelmi okokra vezethető vissza, az USA részéről természetes reflex az efölött érzett aggodalom. És bár a Nyugatnak nincs oka feltételezni, hogy Kína megtámadhatná őket, a katonai szakértők pedig állítják, hogy erre eleve képtelenek lennének, a növekedés dinamikája csakugyan riasztónak tűnhet.

000 Hkg2808696
Fotó: Frederic J. Brown

Ugyanez azonban Kínára is érvényes. Liu Mingfu, a PLA ezredese, a Pekingi Nemzetvédelmi Egyetem professzora A kínai álom című könyvében arról elmélkedik, hogy Kína számára az Egyesült Államok fenyegető veszélyt jelent, amit minden kínai állampolgár a saját bőrén érezhet. Ebből a szemszögből nézve a fegyverkezés üteme valóban nem tűnhet riasztónak, csak a jóval erősebb, ellenérdekelt nagyhatalommal szembeni önvédelemnek. Xu Guangyu, a PLA egy nyugalmazott tábornoka szintén megerősítette hogy a kínai fegyverkezés nem expanzív jellegű; ahogy Xu fogalmazott, nem kívánják megfosztani az Egyesült Államokat a világ csendőrének szerepétől, de el kell fogadniuk az átalakuló erőviszonyokat.