Az égbe költözik a Bioshock
További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
A Bioshock 2007-ben nagyot robbant a belsőnézetes lövöldözős játékok, azaz a first person shooterek (fps-ek) piacán. Megmutatta, hogy a sokszor a több játékos egymás elleni harcára kihegyezett műfajban egyedül is remekül lehet szórakozni, ha jó a sztori és a környezet. A játék az óceán fenekére vitte a játékost, ahol egy víz alá épített, nyomasztó utópia romjait fedezhette fel. A program nagy üzleti és szakmai siker volt, a Metacriticen például mai napig ez a második legjobb értékelést kapott fps (csak a Half-Life 2 előzi meg hajszállal).
A három évvel később debütált folytatás sem volt rossz, de inkább másfeledik rész volt, mert a készítők keveset változtattak a bevált recepten. A több halasztás után március 26-án végre megjelenő újabb rész, a Bioschock Infinite viszont teljesen új alapokra helyezi majd a szériát. Ezek az alapok pedig lebegnek, a sorozat ugyanis feljön a víz alól, és meg sem áll az égig.
Múlt hét végén alkalmunk nyílt kipróbálni a programot, az első másfél-két órát játszhattuk végig. Ez ugyan édeskevés egy kritikához, de annyi kiderült belőle, hogy a gyökeresen megváltozott koncepció működik-e majd, vagyis hogy Columbia égben szálló városa lesz-e olyan izgalmas, mint amilyen a tenger aljára épített, nyirkos folyosókkal összekötött Rapture volt. Gyorstesztünk alapján a válasz egyértelmű és hangos igen.
Columbia története 1893-ban kezdődik, ekkor mutatta be egy világkiállításon tervezője és későbbi uralkodója, Comstock atya. 1901-ben aztán Columbia egy konfliktust követően elszakadt az Egyesült Államoktól, és elrepült, senki nem tudja, hogy hova. Mint a játékhoz készített egyik kisfilm mutatja, 1981-ben aztán egyszer csak lezuhant egy épület a felhők közül az Alpokba, ebből következik, hogy a repülő város emberöltőkig létezett még. A Bioshock Infinite cselekménye azonban 1912-ben kezdődik, amikor egy lecsúszott magánnyomozó felkerül az égi disztópiába, hogy megtaláljon egy Elizabeth nevű furcsa lányt.
A játék kipróbálása arra alkalmas volt, hogy lássuk, más lesz a harcjelenetek dinamikája, mint a Bioshock szűk, víz alatti tereiben. Columbia házait hullámvasútszerű fémszalagok kötik össze, ezeken egy kampós kézi szerkezettel lehet közlekedni, átlendülni egyik erkélyről a másikra, vagy akár egy hosszabb utazással a fél várost átszelni. Mozgalmasabb, változatosabb küzdelmek ígérkeznek Columbiában, a nyílt harcterek minden áldásával és átkával.
A másik feltűnő jelenség maga a város volt. Az art decós íveivel pusztulásában is gyönyörű Rapture magasra tette a lécet, de úgy tűnik, a fejlesztő Irrational Gamesnek sikerült átugrania Columbiával. A város első látásra harsányabb és vidámabb, mint Rapture, a naiv patiotizmus és a vallási fanatizmus külsőségeivel, de nem kell hozzá sok, hogy ugyanolyan nyomasztónak érezzük, mint tenger alatti társát. Amikor pedig a sztori egy pontján a tengerbe zuhanunk, és az Elizabethet védelmező, félelmetes, madárszerű robot utánunk csobban, nyilvánvalóvá válik, hogy a játék rászolgál a Bioshock névre.
Ez azonban még mindig a játék eleje. Kérdés, hogy a Bioshock Infinite végig fenn tudja-e tartani a feszültséget és a cselekmény szálai is izgalmasan alakulnak-e a későbbiekben (láttunk már remekül induló, de hamar ellaposodó fps-eket). Ha igen, akkor a program 2013 első igazán nagy dobása lehet a játékpiacon, a karácsonyt követő, hagyományosan csendesebb hónapok után.