Konrád, Tivadar
5 °C
14 °C

Nem elég, ha valaki idehoz 500 munkahelyet

2013.05.02. 13:57
Nálunk gyakran az infrastruktúrával kezdik az informatikai fejlesztéseket, ami nem jó módszer, a szoftverexport növekedéséhez pedig nem elég a munkahelyteremtés. Ablonczy Balázst, az SAP magyar leányvállalatának vezetőjét kérdeztük a hazai növekedési kilátásokról és a vállalati informatika sajátos helyzetéről Magyarországon.

A kormány és az Informatikai Vállalkozások Szövetsége több hónapja azt ismételgeti, hogy hazánk szoftverexportja 5 év alatt megduplázható lenne. Az SAP, mint hazánkból is exportáló szoftvercég szempontjából mennyire tűnik reálisnak a cél?

A téma hirtelen történő megjelenését és a hangzatosan nagy számot részben kampányfogásként értékelem, hiszen az IVSZ-nek májusban lesz a közgyűlése, és az előtt érdemes jól hangzó témákat felhozni. Ezzel együtt a téma fontos. A szoftverexport megduplázásához több lábat is erősíteni kell. Az egyik az lenne, hogy a magyar kis- és középvállalatok szoftvereit segítsék eljuttatni a külföldi piacokra. Ehhez nagyon jó megoldások kellenek, mint amilyenekkel például az NNG, a Leonar3do és a Prezi rendelkezik. De róluk csak akkor hallottunk, amikor már meghódították a külföld piacokat, nem hazánkban lettek felkarolva.

A másik fontos feladat a magyar tudásbázis felhasználása, hogy a multinacionális cégek idehozzanak olyan fejlesztőközpontokat, amelyek majd hazánkból exportálnak új termékeket. Ezeknek a multiknak megvan az az előnyük is, hogy globális jelenlétük miatt több országba tudnak exportálni. Az első és legfontosabb azonban a megfelelő számú munkaerő. A cégek angol nyelvtudást kívánnak meg és magas szintű, gyakorlati informatikai képzést. De legalább ilyen fontos, hogy az országban is használják az új megoldásokat, és ne csak abban gondolkozzunk, hogy valaki idehoz ötszáz munkahelyet.

AblonczyBalazs

A felmérések szerint az informatika használatában nem állunk túl jól.

Az a tapasztalatom, hogy a magyar piac inkább követő típusú, mintsem innovatív. Később adaptálunk olyan megoldásokat, amelyek valahol a világban már jól működnek. A lakossági piacot kevésbé figyelem, de a vállalati piacon egészen biztosan így van. Ennek némiképp ellentmond, hogy a magyar embereknek jó a logikai és műszaki gondolkodásuk, és sok újítás születik nálunk, amit lehetne hasznosítani. Biztos vagyok benne, ha a magyar kormány, az államhoz kapcsolódó intézmények hamarabb tennék magukévá ezeket az újításokat, akkor a vállalati szféra is innovatívabb lenne. Ezért sajnálom, hogy nem készült egy külön informatikai operatív program a 2014-2020-as uniós fejlesztési időszakra, és az infokommunikáció egy külön tengelyt kapva a gazdasági fejlesztési program részeként került meghatározásra. Igaz már ez is jelentős előrelépés, de nem az az áttörés, ami azt mutatná, hogy kormányzati szinten minden programot átjár az informatika.

Azt a stratégiát kellene elővenni, újragondolni és meghosszabbítani, amit az informatikai államtitkárság készített el a kormányzati ciklus elején?

Azt már sokféleképpen átdolgozták, és az elmúlt egy-másfél évben jelentősen megváltozott az ország digitális stratégiája. Vannak előremutató erőfeszítések, például az e-egészségügy területén, ahol megvannak a szükséges források is. Jó kezdeményezés a felhőszolgáltatások központosítása, hogy ezeket az alkalmazásokat az intézmények, iskolák, önkormányzatok el tudják majd érni. Kevésbé örömteli, hogy a legtöbb energia az infrastruktúra kiépítésére megy el, nem a tartalomra.

Azért infrastruktúrára is szükség van, hogy legyen min futtatni a szoftvert.

A módszertannal van baj, én úgy látom, nálunk fordítva történnek a fejlesztések. Normális esetben először ki kell találni, hogy milyen alkalmazást akarunk futtatni, meg kell venni hozzá a fejlesztési környezetet, és amikor elkészült a megoldás, utána, esetleg menet közben érdemes beszerezni a végleges működéshez szükséges infrastruktúrát. Ha ezt fordítva csináljuk, akkor a végén kiderülhet, hogy rosszul választottunk, és megint az infrastruktúrára kell költeni. Ezért gondolhatja azt sok kormányzati vezető, de még néhány vállalati döntéshozó is, hogy hogy az informatikai költés ablakon kidobott pénz. Pedig nem így van, nagyon komoly megtérülést biztosító IT beruházásokat is lehet csinálni, ezekre referenciák, számítások vannak. Az alapos előkészítés nagyon fontos.

Milyen a kapcsolat a kormánnyal? Érezhető valamilyen preferencia a magyar beszállítók felé a multikkal szemben?

Meg kell különböztetni a kommunikációs szintet és az operatív szintet. A felső szintű kommunikáció előnyben részesíti a magyar vállalatokat, és bizonyos multinacionális vállalatokkal stratégiai megállapodást köt a kormányzat. A tapasztalatatom szerint ez inkább a kommunikációról szól, mintsem valós preferenciákról. Az operatív szintű döntéshozatalánál, a beszállítók kiválasztásnál sokszor inkább a változásra való alacsony hajlandóság a gátja annak, hogy új típusú megoldások jöjjenek be. Ezen kívül mindig akad valaki, aki azt mondja, hogy a kívánt szoftvert gyorsan le tudja fejleszteni. A megrendelő pedig elgondolkozik, hogy miért vegyen licencáron drága szoftvert, amikor azt valaki olcsón meg tudja csinálni. Így is indul a projekt, de általában a végére ezek nagyon sokáig tartó és drága fejlesztések lesznek.

Egy autóipari példával élve lehet úgy is működni, hogy felveszünk a piacról ötven mérnököt, és építünk velük egy egyedi járművet. A Discovery Channelen van ilyen show, összeraknak egy csodálatos autót, de azon éjjel-nappal dolgoznak, és az előállítás költsége nem mérhető össze egy futószalagról lejött Skodáéval. A karbantartás, üzemeltetés sem lesz annyira hatékony, mint egy szervizháttérrel rendelkező járműnek. Sajnos az informatikai piacon vannak, akik elhiszik, hogy ezek az egyedi fejlesztések jobbak és olcsóbbak, mint amelyek mögött több évtized tapasztalat van, és a fejlesztőcég több milliárd eurót fektetett abba, hogy megoldása az iparág legjobbja legyen.

AblonczyBalazs2

Miért választják mégis a saját fejlesztéseket?

A magyar államigazgatás megszokta, hogy bizonyos dolgokat egy bizonyos módon old meg, és azt várja el az alkalmazásszállítóktól, hogy az ugyanúgy legyen megoldva. Ez kifejezetten jellemző azokra az intézményekre, amelyekből egy van az országban, és úgy vélik, ehhez ők értenek a legjobban. Hogy megint egy autós példával éljek: a sztenderd autóban az indexkapcsoló a baloldalon van, de ő mindenáron jobb oldalt szeretné látni, mert ahhoz van hozzászokva. Vagy a motor 3 literes, de neki 2,87 literes motorra van szüksége. Az informatikában is ehhez hasonlók az igények a szoftverek működésével, interfészével kapcsolatban, és emiatt kell mindent újra lefejleszteni. Sok ilyen projekt elbukott már, és vannak olyanok is, amelyek évek óta mennek előre, de csak toldozgatás-foltozgatás folyik. Ezekről általában keveset hall a kívülálló.

Van olyan terület, pozitív példa, ahol jellemzőbbek a sztenderd megoldások?

Az állami vállalatok valamennyire össze tudják mérni magukat a versenypiaci szereplőkkel, és nyitottabbak arra, hogy az újabb trendek szerint fejlesszék a rendszereiket. Az állami kiszolgáló rendszereknél inkább törekvéseket hallani, és kevésbé megvalósulást. Vannak azért olyan központi intézmények is ahol jelentős informatikai kompetencia van és használnak szabványos eszközöket.

Ez mennyiben hat ki az SAP bevételeire?

Az SAP-nak a hazai és a globális eredménye is jól alakult, és szoftverpiaci árbevételünknek már több mint 40 százalékát hozta az adatbázis kezelésre, vezetői információs rendszerekre, mobilitásra, felhő alapú szolgáltatásokra épülő új portfóliónk, ami csak kettő-négy éve van a kínálatunkban.

Az állami piacon mekkora a cég részesedése, és mi lenne a cél?

Kevés adat áll rendelkezésre, és lehetetlen kiszámolni, hogy az egyedi fejlesztések mekkora részt képviselnek. Összességében az üzleti alkalmazások magyarországi piacán 2008-ban 32 százalék volt a piaci részesedésünk, amit 2011-ben 37 százalékra növeltünk. A 2012-es évünk pedig jobb volt, mint az azt megelőző, szóval további növekedésre számítok.

Erős starttal indult az év

Az SAP 2013-ban globálisan 7 százalékkal 3,6 milliárd euróra növelte teljes árbevételtét, az adózás utáni profitja pedig 520 millió euróra nőtt a tavalyi 444 millióhoz képest, derül ki a cég első negyedéves gyorsjelentéséből. A legnagyobb bővülés az amerikai régióban volt (49%); Latin-Amerikában a hagyományos szoftvereladás futott jól, Észak-Amerikában a felhőszolgáltatás volt erős. A Magyarországot is magába foglaló EMEA (Európa, Közel-Kelet, Afrika) régióban 13 százalékkal bővült a szoftver és cloud bevétel, ezen belül kiemelkedő Svájc, Oroszország és az Egyesült Királyság teljesítménye.