Szilárda
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

Ócska technikából lett menő extra

2013.06.24. 00:54 Módosítva: 2013.06.24. 00:58

Ritkán kezdődik a tesztelés vetkőzéssel, de a Sony kedvéért kivételt kellett tennünk. A kánikulában beugrottunk egy medencébe, de előbb beledobtuk az Xperia Z tabletet. Meg sem kottyant neki, hiszen fél órát is kibír egyméteres mélységben, de csak akkor, ha előbb rendesen lezártuk a portjait. Ez a funkció olyan alapvető igényt elégíti ki, ami már az első iPad megjelenésekor felmerült. Már három éve azzal érveltek a tabletek mellett (a laptopokkal szemben), hogy az újfajta érintőkijelzős kütyüt könnyebben magunkkal vihetjük a fürdőszobába, ha lubickolás közben akarunk híreket olvasni. Most már amiatt sem kell aggódnunk, hogy egy suta mozdulattal százezer forintos kárt okozunk.

A Sony tabletje egy másik géppel együtt érkezett, és a páros használata során az volt az érzésünk, tökéletesen kiegészítik egymást. De ez már nem a japán cég terméke volt, hanem egy Samsung Galaxy Note 8.0, ami kényelmesen hordozható, tollal írhatunk a kijelzőjére, és jók a szoftveres bővítményei. Az Android operációs rendszer mellett még két közös pontot találtunk ebben a két tabletben: van bennük infraport, azaz távirányítóként is működnek, és az áruk is hasonló, körülbelül 160 ezer forintba kerülnek.

Amikor egy névjegy sem ment át

Úgy tíz évvel ezelőtt az infravörös port volt az adattovábbítás csúcsa, de ne a Himalájára gondoljunk, hanem egy trágyadombra, mert rendkívül bénán működött. A mobilok nem látták egymást, egy kis elmozdulás megszakította a kapcsolatot, a pár kilobites névjegyek átvitele is kínlódás volt. Most viszont az infra lett a tabletek non plus ultrája.

Aki igyekszik kihasználni ezeket az érintőkijelzős kütyüket, az már rájött, hogy a rajtuk tárolt videókat, fényképeket és zenéket át lehet sugározni egy hasonlóan modern tévére, erősítőkre. De azokat előbb be is kell kapcsolni! Itt jön a képbe a régi port, amivel a tablet az összes infrás távvezérlő szerepét át tudja venni. A tízéves, síkhülye, viszont jó hangú Pioneer erősítőtől a hipergagyi tízezer forintos médialejátszóig mindent irányítani tudtunk velük.

Hogy miért párban lenne jó ez a két tablet, a Sony Xperia Tablet Z és a Samsung Note 8.0? Mert teljesen más célt szolgálnak, ebből kifolyólag nem tudják hiánytalanul helyettesíteni egymást, és mindegyikben vannak olyan megoldások, amiket muszáj lenne beépíteni a másikba is.

Korlátozott hordozhatóság

A Samsung Note 8.0 az a tablet, amit mindig magunkkal vinnénk, mert jól elfér a zsebben, táskában. De mivel nem vízálló, sokszor mégis inkább otthon hagynánk, nehogy baja legyen. Pedig milyen jó lenne, ha esőben és hóban is nyugodtan elő lehetne venni, amikor az utcán rá akarunk nézni a térképre! A védőtok elég kompromisszumos megoldás, mert attól rondák és vaskosabbak lesznek a kütyük.

A Note 8.0 pedig éppen azért vonzó, mert elég vékony, az akkuja kibír egy napot és fényes a kijelzője. De a legjobb az, hogy és ebben is megtalálható az a szemérzékelő funkció, ami még a Galaxy S3 okostelefonban debütált. A szemközti kamera figyel minket, és nem engedi bekapcsolni a készenléti módot, amíg a kijelző felé nézünk. Kivéve persze az elsötétített szobában, amikor folyton csak azt írja ki, hogy nem lát minket. A Note 8.0 nemcsak olvasásra jó, hanem írásra is, mert az érintőkijelzőre a tablethez adott tollal is tudunk firkálni. Ennek több hasznát láttuk, mint a Samsung okostelefonjainál, mert a 8 hüvelykes kijelző nagyjából akkora, mint egy iskolai jegyzetfüzet. Mérete a férfi farmernadrág zsebeivel is kompatibilis, tehát gyorsan el tudjuk tenni, amikor szükségünk van két szabad kézre.

A Note 8.0 olyan, mint egy nagyra nőtt Galaxy S4 okostelefon. Fényes műanyag borítása van és hasonló a gombok elrendezése. Két nyílást találunk az oldalán a microSD- és a SIM-kártyának, és az infravörös jeladó is oldalt van, tehát a készüléket el kell fordítani, amikor távirányítóként akarjuk használni. Alul van a töltésre és adatátvitelre használt microUSB aljzat, és itt kell becsúsztatni a készülékbe a hozzá tartozó tollat. A jack nyílás sajnos a készülék tetejére került, emiatt a fülhallgató zsinórja néha a kijelző elé leng, ami nem túl praktikus.

Szoftverekből nagyjából ugyanazt kapjuk, mint a csúcskategóriás Samsung-mobilokon. Van egyedi naptár, hangvezérléssel működő S Voice kereső (amit az Apple Siri, khm, inspirált), és persze az S Note jegyzetfüzet, ami felismeri a kézírást. Sajnos a Samsung nagyon arra nyomul, hogy elrejtse a Google Android szolgáltatásait és appjait, és azokat a sajátjára cserélje le, de kevés esetben mondhatjuk azt, hogy ezzel jól jártunk. A Google Now például egyértelműen nyerőbb a hangvezérlésnél.

A Note 8.0 már majdnem olyan, mint egy számítógép, legalábbis abból a szempontból, hogy nemcsak a háttérben tudunk több alkalmazást futtatni, hanem valóban egyszerre két program lehet megnyitva előttünk. Van ugyanis osztott kijelzős nézet, ami más gyártók androidos eszközeiről hiányzik. Ehhez az ereje is megvan a gépnek, négymagos és 1,6 gigahertzes processzor, 2 gigabájt RAM teszi gördülékennyé a működést. Persze nem is kell nagyon küzdenie a procinak, mert a tablet kijelzője csak 1280×800 pixel felbontású, nem kell sok képpontot megmozgatni. Ez már most is csak éppen elfogadható kategóriába esik, hiszen sokkal kisebb telefonok is kijöttek már nagyobb felbontású, 1920×1080 pixeles kijelzővel, és a tableteknél is már terjed ez a felbontás. A kamera sem csúcskategóriás, hátlapon lévő 5 megapixeles és 720p videókat rögzít, a szemközti kamera azonban csak 1,3 megás, tehát nem ezek miatt fogunk a Samsung márkaboltba rohanni egy köteg húszezrest lobogtatva.

Ami viszont nagyon meglepő, az a főmenü első ikonja: a telefoné. Annyira azért nem kicsi a gép, hogy a fülünkhöz tartsuk. Jó jó, kihangosítva vagy headsettel tudunk vele telefonálni, de azért lássuk be, hogy ez a méret már inkább a tartalom fogyasztásához passzol, nem a nagyival való csevegés a tipikus felhasználási módja. A beépített telefont inkább tekintsük úgy is, mint egy visszakacsintást a múltba, hiszen egy ilyen tablet felhasználóinak a nagy része már nem telefonon kommunikál, hanem Skype vagy Google Hangouts videokonferencián és/vagy írásban csevegve. A 7-8 hüvelykes tabletek szinte tökéletes méretűek ahhoz, hogy két hüvelykujjal pötyögjünk a billentyűzeten, és ez alól nem a Note 8.0 sem kivétel.

   Samsung Galaxy Note 8.0  Sony Xperia Tablet Z
Méret 210,8 × 135,9 × 8 mm 266 × 172 × 6,9 mm
Súly 338 g 495 g
Kijelző 8" TFT,
800 × 1280 px
10,1",
1200 × 1920 px
Tárhely 16/32 GB + kártya 16 GB + kártya
Mobilnet HSPA+: 21/5,76 Mbps HSPA+ 42/5,76 Mbps,
LTE 100/50 Mbps
Wifi 802.11 a/b/g/n, kétsávos, DLNA, WiFi Direct, hotspot 802.11 a/b/g/n kétsávos, DLNA, WiFi Direct, hotspot
Bluetooth 4.0 A2DP 4.0 A2DP
NFC nincs van
Fő kamera 5 megapixel, 2592x1944 pixel, 720p@30fps 8,1 megapixel, 3264 x 2448 pixel 1080p@30fps, HDR
Első kamera 1,3 MP 2,2 MP, 1080p@30fps
Oprendszer Android 4.1.2 Android 4.1.2
CPU/GPU négymagos 1.6 GHz, 2 GB RAM
Mali-400MP
négymagos 1,5 Ghz, 2 GB RAM
Adreno 320
Rádió nincs sztereo FM, RDS-sel
GPS a-gsp és glonass a-gps, glonass
Akku 4600 mAh 6000 mAh
Ár 130-160 ezer forint 160-165 ezer forint

Könnyű műfaj

A Sony Xperia Tablet Z fő előnyét már a cikk elején bemutattuk, de a vízállóságot ritkán fogjuk kihasználni az utcán az esőben. Ez a tablet a normál méretű iPad ligájában versenyez, tehát kicsit kényelmetlen folyton kézben tartani. Az említett medencés teszten pedig meglepő tapasztalatokat szereztünk: lehet ugyan a tablettel víz alatti videofelvételeket készíteni, de a hullámzó víz úgy viselkedik, mintha az ujjainkkal nyomkodnánk a kijelzőt: lekapcsol és elindít appokat. Feltétlenül szükség lenne egy olyan kiegészítőre, amivel a medencén úsztathatjuk a tabletet, hogy legalább zenehallgatásra használni tudjuk, mert a sztereó hangszórója elég jól szól.

Az iPaddel szemben potens rivális lehet a Tablet Z. A kijelző felbontása hasonló, 1920×1200 pixeles, ami még éri el az iPad-féle retina felbontást, de ezen a néhány száz pixelen nem érdemes fennakadni. Legfeljebb amiatt bosszankodhatunk, hogy az erős nappali fényben kicsit kevés a fényerő. Az viszont előnyös, hogy akár a hasonló felbontású tévét is rá tudjuk kötni a Tablet Z-re egy MHL HDMI adapterrel, ami nagyjából harmadannyiba kerül, mint az Apple iPadhez való hasonló átalakító.

Annyira vékony és könnyű a Sony táblagépe az iPadhez képest (495 gramm vs. 663 gramm), hogy az ember hajlamos azt gondolni, valamit kifelejtettek belőle. Pedig ennek az ellenkezője igaz, nem találtunk semmilyen hardveres hiányosságot. A processzor erejével nem volt gondunk, négymagos és 1,5 gigahertzes Snapdragon és a 2 gigabájt RAM a garancia arra, hogy ne akadozzanak a futó alkalmazások. A wifi kétcsatornás, tehát 2,4 és 5 gigahertzes sávban egyaránt csatlakozni tudunk a hotspotokra, a bluetooth 4.0-ás, és a beépített NFC segítségével könnyen össze tudjuk kötni a tabletet más NFC-s eszközökkel. Nálunk az LTE-s változat járt, ami elméletileg 100/50 megabites le- és feltöltési sebességet tud nyújtani, de a magyar hálózatok nem erre vannak belőve, így meg kellett elégedni bő 10 megás sebességgel.

Nagyon hiányoltuk a Samsung szemmozgást követő megoldását, hiszen a 10 hüvelykes Tablet Z-n még hosszabb ideig olvashatunk egy huzamban egy oldalt, mint a 8 hüvelykes Note-on. De mivel a Sony gépe nem érzékeli a figyelő szemgolyókat, gyakran kikapcsolt a kijelzője, ami nagyon bosszantó tud lenni.

A Sony szerencsére nem nagyon nyúl bele az Androidba, ezért az Xperia Tablet Z felhasználói interfésze csöppet sem bonyolult. Gyári beállítással csak a legfontosabb ikonok láthatók a főmenüben és néhány widget (a Sony terminológiájával: alkalmazásfelület), amiket könnyedén eltávolíthatunk, ha zavarók.

A legfontosabb programokból négyet elhelyezhetünk a főmenü keretén, a bal felső sarokban. Itt található a Google keresője is. A programindító ikonokat tároló menü praktikus, mert a használat gyakorisága alapján is sorrendbe állíthatók az appok. Néhány hét után garantáltan megtaláljuk az első oldalon a napi rendszerességgel használt appokat, és így a háttérbe szorulnak a tök fölösleges szoftverek. Sajnos ilyenek is vannak, mint például a Sony Entertainment Network szolgáltatásai (Video Unlimited videotéka, Music Unlimited zeneszolgáltatás, Playmemories fényképalbum), amelyek hazánkban nem elérhetők.

A Sonynak is van egy megoldása arra, hogy egyszerre több appot tudjunk használni: az alsó fekete sáv közepén találjuk a külön ablakban megnyíló programokat. De az Tablet Z is csak két szoftver futtatását engedélyezi, és ha megnyitunk egy újabb ablakot, akkor eltűnik az, amit korábban nyitottunk meg.

Tartós befektetés?

Bár a Samsung Galaxy Note 8.0 és a Sony Xperia Tablet Z is jobbnak tűnt, mint az Apple hasonló méretű iPadjei, egyvalami mindkét eszközből hiányzik, és nem tudunk arról, hogy ez a jövőben megváltozna. Jól jönne egy ígéret a gyártótól, hogy a következő modellek is ugyanígy néznek majd ki, mert amíg minden évben változik a forma, addig a kiegészítőket gyártó cégek csak az iPadre fognak koncentrálni. Emiatt nem lesz elég sokféle tok, állvány és billentyűzet a többi tablethez, márpedig ez a hiány igencsak csökkenti a felhasználói élményt.