Hortenzia, Gergő
-1 °C
8 °C

Miért torrentezik a magyar?

2014.03.07. 16:28
A napokban egy egész felmérésnyi kérdést tettünk fel olvasóinknak arról, miért és hogyan használnak fájlcserélőket (vagy éppen miért nem). Mivel a kérdőíven több kérdést egy az egyben az öt évvel ezelőtti, hasonló felmérésünkből vettünk át, a válaszokból nemcsak az a kép rajzolódott ki, hogyan torrentezik ma az átlagmagyar, de az is, hogy a szerzői jogvédők örömére vagy bánatára változott a helyzet 2009 óta. Felmérésünk természetesen nem reprezentatív, a kérdőívet kitöltő közel 25 ezer Index-olvasó szokásai nem feltétlenül tükrözik pontosan az összes magyar internethasználóét. De erős a gyanúnk, hogy olyan nagyon nem is különböznek tőle.

Stabil a kétharmad, sőt a négyötöd

Az Index-olvasók pontosan kétharmada vallotta be, hogy rendszeresen használ fájlcserélőt, és további egyötödük, hogy ritkán torrentezik ugyan, de azért nem ismeretlen számára ez a világ. A sosem torrentezők és a fájlcseréről már leszokottak aránya 8, illetve 5 százalék. Tízből majdnem kilenc a fájlcserélőt használók aránya, és ez alig változott 2009 óta: akkor a rendszeres torrentezők 68, az alkalmiak 19 százalékot tettek ki, ebből lett öt évvel később 66 és 21 százalék. Vagyis bármivel próbálkoztak a szerzői jogvédők meg úgy általában a nagy kiadók a fájlcsere ellen az elmúlt öt évben, az látványosan csődöt mondott. Itt lenne az ideje inkább megpróbálni valahogy a saját javukra fordítani az egész jelenséget, vagy épkézláb alternatívát nyújtani.

 

Tovább árnyalja a képet, hogy aki nem torrentezik, az miért nem. Öt éve a legnépszerűbb indok az volt, hogy más, szintén nem hivatalos módokon (ftp vagy sima másolás az ismerősöktől) szerzi be az ember a tartalmakat, mostanra viszont vezető indokká vált az, hogy a fájlcsere bizony lopás. Ez nagy változás jogtudatosság terén, de azért kezeljük helyén a dolgot: 2009-ben az összes válaszadónk 2,5 százaléka mondta, hogy ezért nem torrentezik, most 4,5. Ehhez képest nyolcszoros, 37 százalék volt azoknak az aránya, akik azt vallják, hogy a fájlcsere igenis lopás, de ettől még használják a torrentet. A trend egyértelmű az ötéves adatokhoz képest: többen látják úgy, hogy a torrentezés lopás, és kevesebben bújnak különféle kifogások mögé (nem is okozok vele kárt, a nagy kiadóktól lopni nem is bűn, stb.)

Eddig tehát arra jutottunk, hogy:

  • Szinte mindenki torrentezik, az öt évvel ezelőtti, kiugróan magas arány még egy kicsit nőtt is;
  • Viszont egyre inkább szégyelljük magunkat emiatt;
  • Pedig nem is azért torrentezünk, mert ingyen van, hanem mert gyors, kényelmes és nagy a választék.

Ez pedig elég jól körvonalazza, mi lenne a megoldás: egy hasonlóan gyors, kényelmes és nagy választékot nyújtó legális alternatíva, nem túl drágán. Ehhez még egy kérdést meg kell vizsgálnunk:

Mit töltünk le?

A nemzetközi trendek azt mutatják, a fájlcserélő hálózatok legnépszerűbb tartalmai a filmek és tévésorozatok – annyira, hogy az egyik legnagyobb torrentoldal, a kickass.to tavalyi keresési top50-es listájában csak egyetlen tétel volt, ami nem mozgókép, a Windows 8 kalózverziója. Hasonló kép rajzolódik ki a mi felmérésünkből is, a két legnépszerűbb letöltési kategória a mozifilmeké és tévéműsoroké. A 2009-es felmérésünkben még a második helyen szereplő zeneletöltések alaposan megzuhantak, akkor a válaszadók 72, most csak 55 százalékuk mondta, hogy tölt le ilyesmit. A játékok és egyéb szoftverek népszerűsége is csökken, az e-könyveké viszont nő, tulajdonképpen csak miattuk nem mondhatjuk, hogy a torrent lassan egy óriási ingyen-videotékához kezd hasonlítani.

 

A zeneletöltés visszaesése gyanúsan egybeesik a már említett legális alternatívák hazai megjelenésével, legyen az a Spotify, a Deezer vagy a Google Music. Meg is találtuk az eltűnt zeneletöltők nagy részét: a válaszadóink 14 százaléka mondta, hogy az online zenestreamek leszoktatták őket a torrentes beszerzésről. Ugyanennyi pedig azt, hogy rákapott a legális zeneszolgáltatásokra, de azért töltöget is le mellettük zenéket. A többség azonban vagy ki se próbálta az alternatívát, vagy csalódott benne. Ez pedig azt mutatja, hogy az ember elméletben boldogan fizetne a torrentet kiváltó szolgáltatásért, de amikor arra kerül a sor, hogy a gyakorlatban is váltson, lecsökken a lelkesedés. Ezt szem előtt tartva nézzük, mit szólnának önök ahhoz, ha végre bejönne Magyarországra a Netflix vagy valamelyik másik nagy online videotéka:

Bő kétharmados többség (több mint a rendszeresen torrentezők!) mondta, hogy hajlandó lenne kicsengetni a havi 8 dollár/euró körüli árat a szolgáltatásért – igaz ennek majdnem a fele hozzátette, hogy nem a fájlcsere helyett, hanem szigorúan mellette. Nagyjából a fájlcserélők egyharmada mondta, hogy semmiért nem fognak fizetni, amíg azt ingyen is beszerezhetik. Ez a csoport szinte teljes átfedésben van azokkal, akik azzal indokolták a fájlcserét, hogy az ingyen van, ők a torrentezők kemény magja, az ő meghódításuk teljesen lehetetlennek tűnik bármilyen legális alternatívával. Ha tehát mi tervezgetnénk a Netflix magyar piaci belépését (információink szerint ez egyébként valóban tervben van), az Index-olvasókból kiindulva nagyjából a ezzel számolnánk:

  • A fájlcserélők harmada akkor sem váltana, ha a legális alternatíva 1 forintba kerülne;
  • Egyharmad papíron lelkesedik, de aztán meggondolja magát;
  • A harmadik harmad viszont reálisan meghódítható tömegnek tűnik.

Hasonló arányok köszöntek vissza akkor is, amikor azt kérdeztük, elő szokott-e fordulni, hogy valamit letölt, és annyira megtetszik, hogy aztán meg is vásárolja. 28 százalék mondta, hogy soha (már megint az a bizonyos hardcore egyharmad!), a maradéknál viszont kicsit eltolódtak a harmadok: csak 20 százaléknál volt ez rendszeres, 52-nél pedig előfordult már, de azért nem gyakori. A tanulság megint csak az, hogy a fájlcserélők jó kétharmada egyáltalán nem az a velejéig romlott gonosz kalóz, aminek sok hazai zenész szereti láttatni őket. A felmérésünk inkább a fájlcserét támogató zenészek álláspontját látszik igazolni: a torrentre került verzió egyfajta kipróbálható demó és ingyen reklám egyben, és ha elég jó, amit a művész összehozott, a rajongók valamilyen úton úgyis fognak fizetni érte.

Na de most akkor legális vagy sem?

A fájlcsere jogi helyzete Magyarországon hagyományosan igencsak kusza (és itt most tekintsünk el a szoftverektől, mint tartalomtól, itt egyértelmű a helyzet: letöltés, megosztás egyaránt illegális). A jogi káoszt a tavaly nyáron hatályba lépett új büntető törvénykönyv (Btk.) próbálta meg eloszlatni, finoman szólva kevés sikerrel. Ezt tükrözték a kérdésre adott válaszok is, a helyzetet 27 százaléknyian ismerték jól.

 

A Btk. jelenleg azt mondja, szabad a letöltés és a megosztás is, egészen addig, míg az nem jövedelemszerzés célját szolgálja. Csakhogy a jog szempontjából közvetett jövedelemszerzésnek minősül az is, ha az ember nem fizet meg valamely, egyébként megfizetendő díjat. Ráadásul ez csak a büntetőjog; a sértett jogtulajdonos elvileg perelhet polgári úton is, követelve az elmaradt szerzői jogdíjakat – és ezt, megint csak elméletileg, simán meg is nyeri. Máris ott tartunk tehát, hogy a törvény betűje elméleti síkon tulajdonképpen egyáltalán nem védi meg az egyszeri fájlcserélőt – viszont a gyakorlatban már jó ideje nem divat a hazai bűnüldöző szerveknél az egyszeri fájlcserélő felhasználókat zaklatni.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?