Judit
2 °C
7 °C

Adjon a Nintendo szebb jövőt

2014.03.09. 00:59
A Nintendo évek óta veszteséges, pedig az 1889-ben alapított játékgyártó tőzsdére vonulása óta ilyenre száz évig nem volt példa. Ilyenkor a többség a biztonsági játékot választja, a Nintendo viszont kísérletezni kezd. És ebből akár jól is kijöhetnek; most éppen a szórakozás fogalmát akarják újradefiniálni. A mókát egyelőre csak a részvényeseknek adott nyilatkozatok garantálják, de a Nintendo történetét ismerve az is lehet, hogy a végén a WHO lovaggá üti Super Mario kitalálóját.

Ha két szóval kéne összefoglalni a játékipar elmúlt ötven évét, az a két szó a „bármi megtörténhet” lenne. A Nintendónál épp most történik meg a bármi. Valószínűleg veszteséges évet fognak zárni, pedig ez még csak kétszer fordult elő, mióta a vállalat feltűnt a tőzsdén. Ivata Szatoru, a vállalat elnöke bejelentette, hogy nyitnak a mobilpiac felé, és hamarosan Nintendo-alkalmazások tűnhetnek föl az okostelefonokon. Pedig a cég mindig arról volt híres, hogy a saját hardverükre fejlesztik a saját szoftverüket.

A cég asztali konzolja, a Wii U nem hozza a várt eredményeket, az okostelefonok kiszorítják a kézikonzolokat, a cég részvényárfolyama a pincében van. Ez viszont nem tragédia; ellenkezőleg, épp azért hírértékű, mert a Nintendo történetében bőven előfordult már ilyen, a konkurencia többször is a fejükre nőtt a piaci versenyben, de született túlélőként mindig összekapták magukat, és közben felforgatták az egész játékipart.

Gajdzsin go home

A drogfüggőből rocksztárrá vált zenészekre meg a lottónyertesekre szokták mondani, hogy nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel. Ez a megállapítás még egy akkora cégre is igaz lehet, mint a Nintendo. Kétségtelen, hogy van üzleti érzékük: még a kevésbé sikeres konzoljaikkal is profitot termeltek, a Wii-vel meg egyenesen hülyére keresték magukat. Viszont még mindig nem multiként működik a cég, inkább konzervatív manufaktúraként.

Ennek részben az az oka, hogy a Nintendo még ma is erősen Japán-központú. Hiába, hogy van európai és amerikai képviseletük, ők nemhogy a vállalat irányításába nem szólhatnak bele, de egy ceruzát nem tehetnek arrébb kiotói engedély nélkül. A cég ismert arcai – Reggie Fils-Aime-et, az amerikai részleg vezérigazgatóját leszámítva – és legfontosabb döntéshozói egytől egyig japánok.

Ez a struktúra azért maradhatott meg, mert eddig működött. A Nintendo nem ezerfejű sárkány, elsősorban játékgyártással foglalkoznak. Nincs annyi divíziójuk, mint a rivális Sonynak és a Microsoftnak; nem gyártanak hifit és tévét, nincs mobilos üzletáguk, nem írnak felhasználói szoftvereket. Az Apple működéséhez 88 ezer ember kell, a Nintendóéhoz hatezer.

3 hónap, 3 nő, 1 gyerek

A Nintendo nem lehet annyira hatékony, mint a versenytársai. A cég jövőjéről a japán vezetőség dönt, és a fontosabb, belsős fejlesztésű játékok fejlesztése is azért tart sokáig, mert ezeken kis csapatok dolgoznak. 

A ma megjelenő játékok fejlesztését általában úgy tervezik, hogy építhessenek a munkaerő-kiszervezésre is; nem ritka, hogy a legnagyobb játékokon több százan dolgoznak, és ezt a munkafolyamatot úgy kell megtervezni, hogy mindenki odaférjen. A fejlesztést olyan menedzserek irányítják, akiknek meggyőződése, hogy három nő három hónap alatt kihordhat egy gyereket. A Nintendo viszont rengeteg időt tölt kutatás-fejlesztéssel, grafikus és fizikai motorok tesztelésével, kísérletezéssel; a működő darabokból építenek játékot. Ennek részben az lehet az oka, hogy a korábban nem szoftver-, hanem játékgyártóként működött, és tudják, milyenek a nem pontosan illeszkedő alkatrészek, és hogyan kell valaminek rendesen működnie.

Régi seprű jól seper

Hogy változásokra szükség van, azt a Nintendo is érzi. Az asztali és kézikonzolos fejlesztési részlegeket hamarosan összevonják; ez megkönnyíti a platformok közötti átjárhatóságot, amire a konkurens cégek is törekszenek. A kutatás-fejlesztést az átszervezés után Takeda Genyó fogja felügyelni, aki 1971 óta dolgozik a Nintendónál, és tényleg ez a neve.

Új struktúra, de régi vezetővel; kérdéses, hogy ez pozitívum-e egy olyan cég esetében, akiket gyakran vádolnak konzervativizmussal. (Egyes vélemények szerint a cég régi arcai, Ivata és Mijamoto fojtják meg a cég kreativitását.) A Nintendo viszont legalább annyit profitált a saját önfejűségéből, mint az Apple – nem véletlen, hogy a módszereik is gyakran hasonlók voltak.

  • Ők tervezik azt a hardvert, amire utána szoftvert fognak írni. Mivel mindent egy kézben tartanak, pontosan tudják, hogy hozhatják ki a maximumot az eszközeikből. Más kérdés, hogy a külsős fejlesztők emiatt sokszor és jogosan moroghattak; az univerzális kontrollerrel sokkal többen boldogulnak, mint egy célszerszámmal.
  • Tudnak és mernek kockáztatni. A Nintendóról sok mindent el lehet mondani, de hogy gyávák lennének kockáztatni, azt nem. Nincs olyan cég a játékiparban, aki náluk többször váltott volna profilt, és többnyire jól jöttek ki belőle. A Powerglove-ot és a Virtual Boyt most inkább felejtsük el.
  • Lojális vásárlóközönségük van. Néhány millió elkötelezett játékos akkor is ki fog tartani a cég mellett, ha a következő dobásuk egy fekete-fehér retrókonzol lesz, mert imádják a termékeiket, és szívesen megveszik őket.

Viszont az Apple-lel szemben a Nintendo nem tudta megtartani a megszólított célközönségét, csak a rajongókat. Most épp ez a baj.

Cigányúton

A Wii U nem tud új rétegeket bevonni a videojátékba, sőt, még a meglévőket is alig éri el. Hiába startolt el a riválisok előtt, az egyéves előnnyel semmit se tudott kezdeni. Pedig létszükséglet a jó teljesítmény: nekik nincs más lehetőségük, mint a játékosokra építeni.

Mert mit csinál a Sony? Azon dolgozik, hogy platformfüggetlenül streamelhessünk PS3-játékokat okostelefonokon, tévéken és tableteken. Ha a Playstation-üzletág csődöt jelentene, a régi játékaikat futtathatnák más eszközökön – ők ugyanis gyártanak ilyeneket is. A Microsoft az Xbox One-nal multimédiás központot épít: filmlejátszó médiacenter, telefonos-tabletes integrációval, egyre közelebb hozva a számítógépek operációs rendszerét, az okostelefonokat és az asztali konzolt.

A Nintendónak viszont nincs más üzletága, amivel fedezhetnék a veszteségeket. Azt már bebizonyították, hogy a videojáték fogalmát igen rugalmasan kezelik; talán azért, mert ők nem más cégek játékain nőttek fel, hanem hagyományos játékgyártó cégből váltak videojáték-fejlesztőkké.

Mobilnemjátékok

Ivata a múlt heti, a részvényeseknek tartott értekezleten elmondta, hogy a Nintendo játékai továbbra is csak a cég saját konzoljain lesznek futtathatók, de nyitnak a mobilok felé is. A saját alkalmazásaik elsősorban nem játékok lesznek, hanem olyan programok, amikkel további vásárlókat szerezhetnek. Az viszont kizárt, hogy meglévő játékokat portoljanak át telefonokra. 

Ivata szerint az alkalmazások még idén megjelenhetnek; ezekre ő is szolgáltatásként hivatkozott, nem játékszoftverként. Az elmondottak alapján a Nintendo felismerhette, hogy az okos eszközök sokkal jobban használhatók olyan, a videojátékkal nem összekapcsolható dolgokra, mint a saját, inkább egészen, mint félig hülye konzoljaik.

Az alkalmazások célja, hogy további vásárlókat nyerjenek meg a Nintendónak. Valószínűleg belátták, hogy csak a saját platformjaikkal nem érhetnek el mindenkit, így készítenek egy platformokon átívelő megoldást. Ilyen lesz például a Wii U-hoz készíthető profil, a Nintendo Network ID megosztási lehetősége; a Wii U ugyan mindig a nappalihoz van kötve, de az okostelefonunk állandóan velünk van. És viszi magával a Nintendo jó hírét.

Attól sem zárkóznak el, hogy mások is felhasználják a Nintendo népszerű karaktereit. Ivata megjegyezte, hogy nyilván nem minden kérést fognak jóváhagyni, tehát nem lesznek zeldás fingóappok az alkalmazásboltban. És mivel a saját hardverbizniszüknek nem akarnak keresztbe tenni, biztos, hogy nem fog senki Mario-platformjátékot fejleszteni mobilra. Még a Nintendo sem. Nem is lenne sok értelme: azokat kontrollerekhez tervezték, nem érintőképernyőkhöz, és egy pocsék minőségű átirat nem nyerne meg sok játékost a Nintendo ügyének.

Hogy ennek mi az értelme? Hát a licencekből származó bevétel: bárki fejleszthet alkalmazást, amiben Nintendo-karakterek vannak, de százalékot kell fizetnie utánuk.

A digitális Mario-licenceket úgy kell elképzelni, mint egy lehetőséget arra, hogy Mario például háttérképként tűnjön fel más telefonokon; az ilyentől nem zárkózom el. Ugyanis úgy látjuk, az ilyesmi nem ártana a Nintendo üzletének, és nem érintené a játékkonzol-üzletet, amibe a hardver és a szoftver is beletartozik – mondta Ivata.

Ellenséges vizeken

Ivata előszeretettel hivatkozik a kék óceán stratégiájára, amiről W. Chan Kim és Renée Mauborgne 2005-ben könyvet is írt. Ennek az a lényege, hogy el kell hagyni a túltelített piacokat, és máshol próbálkozni. A Nintendo pont ezt csinálta a Wii-vel, amikor olyan embereket vont be a videojátékba, akiket korábban egyáltalán nem érdekelt.

Ivata a befektetőknek is megemlítette, hogy új, eddig ismeretlen területen próbálkoznának. Ahogy fogalmazott: a Wii és a DS – a Nintendo korábbi asztali konzoljai – kibővítették a videojátékok célközönségét. Most annak jött el az ideje, hogy kibővítsék a szórakoztatás fogalmát.

Az új kulcsszó az életminőség.

Ivata konkrétan ezt a szót használta; a Nintendo új célja, hogy javítson az emberek életminőségén. Ez igen tág fogalom, éppúgy érintheti az életstílusváltást, mint az oktatást vagy az egészséget. A Nintendótól ez nem idegen terület: már korábban is terveztek oktató szoftvereket, gyerekjátékokat, logikai játékokat, illetve fitneszprogramokat. Évekkel azelőtt, hogy a Nike piacra dobta volna a Fuelband aktivitásfigyelő karkötőt, a Nintendo már Wii Fitet ajánlott a vásárlóknak, és el is adott több mint negyvenmilliót.

Innováció vagy vicc?

Ivata nagyon rejtélyes, nem mondta el, pontosan mit ért életminőség-javításon. Annyit elárult, hogy olyan ötleteket hasznosítanának, amiket nem tudtak beleépíteni a meglévő platformokon megjelent játékaikba.

Annak alapján, amit tudunk, a Nintendo akár egy Vitality Sensorhoz hasonló kütyün is dolgozhatna, de tisztázták, hogy nem erről van szó. (A 2009-ben bejelentett, majd csendben elsüllyesztett bioszenzorról Ivata elmondta: használnák, ha a technológia lehetővé tenné, hogy ne csak az esetek 90, hanem 99,9 százalékában legyen használható.) De nem erről van szó, legalábbis Ivata nyilatkozata erre utal.

A Nintendo sosem érezte a trendeket; vagy teremtette őket, vagy nem vette őket észre. Ezek után nem tűnik annyira meglepőnek, hogy hidegen hagyja őket a technológiai ipar leghangosabb hívószava, a viselhető technológia. Ők ugyanis már a következő lépcsőfokon, a nem viselhető technológián dolgoznak. Rejtélyes. Egy szemléltető ábrát leszámítva ebből sem tudunk meg sokkal többet, mint Ivata célzásaiból. Az is lehet, hogy a Nintendo csak a tökéletes találós kérdésen dolgozik: Mi az: árammal megy, ultramodern, figyel az egészségedre, de nem lehet fölvenni? Én se tudom, de a Nintendo gyártja!

Mi lesz ebből? Otthonhoz kötött fitneszprogram? Okostelefonos bioszenzor? Nyitás az egészségügyi műszerek felé? Senki nem tudja, a homályos célzásokból meg nem derült ki. A Nintendónak sokszor voltak merész lépései. Láthatólag most is valami hasonlóra készülnek, de még nem világos, hogy elrettentő vagy követendő példa lesz belőlük. 

Ivata pénztárcája is megérezte

A Nintendo január 17-én jelentette be, hogy pocsék üzleti évet zártak, és módosították az előrejelzéseiket; a tervezett 9 millió helyett csak 2,8 millió Wii U konzolt tudtak eladni. A bejelentés hatására a Nintendo-részvények árfolyama 17 százalékot esett, a cég 3 milliárd dollárt vesztett az értékéből. Ivata vállalta a felelősséget a Nintendo pocsék üzleti eredményeiért; ahogy korábban, a 3DS sikertelen bevezetése után, a veszteséges negyedévek után most is csökkentette a saját fizetését. A cégtől nem távozik, továbbra is vezérigazgató marad.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?