Habzsolják a tableteket a kormányablakok
További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
Tableteket kapnak a kormányablakok, egészen pontosan nettó 23 625 000 forintból 150-225 darabot. Elsőre nehéz elképzelni, hogy pontosan mire is kell pont tablet, de csak akkor, ha véletlenül nem olvastuk már el korábban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 39/2013. (XII. 30.)-as rendeletét a „kormányablakok személyi és technikai feltételeiről”.
Ebben ugyanis van egy halom, elsőre meglepő dolog. Például hogy minek kell az ügyfélfogadáshoz legalább 26 hüvelykes monitor, de aki látott már frissen átadott Kormányablak-irodát, az pártállástól függetlenül elismeri, hogy ez még belefér abba az illúzióba, amit egy ilyen ügyintézési pont ad. Mármint hogy itthon nem pokoljárás egy lakcímkártya pótlása vagy egy jogosítvány meghosszabbítása.
De azért ez a tabletes dolog csak furcsa marad, még akkor is, ha nyugatias hangulatú, barátságos, modern helyszíneken használják majd őket. Hirtelen elképzelni sem tudtuk, mire lehet használni egy tabletet egy olyan helyen, ahol az ügyfél dolga főleg annyi, hogy elmondja, mit szeretne, és ha nem olyasmiről van szó, amit hetek múlva postáznak el neki, akkor vagy emailben küldik el, vagy egy nyomtató köpi ki a végeredményt. Mivel a kiírásban összesen 225 (150 + legfeljebb ötven százalék) darab tabletről esik szó, gyors fejszámolással kiderül, hogy egyelőre kormányablak-irodánként egy-másfél tabletet terveznek bevezetni, és ez további kérdőjeleket vet fel. Kézről kézre jár majd a cucc? Külön sorszámot kell húzni, ha valaki használni akarja?
Megkérdeztük hát az ajánlatot kiíró Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltatót (NISZ), hogy piszkálja meg a ködöt kicsit. Sajnos hamar kiderült, hogy valójában a KIM az, aki válaszolhat nekünk, így a kérdéseket nekik is elküldtük (bár az ügyfélbarát eljárás jegyében ezt megtehette volna a NISZ is).
A KIM szerint a tabletnek „segítő feladata van részben új, tisztán elektronikus („zöld”) ügyintézés felé elmozdulásban, részben az ügyintézők munkájának segítésében”.
Ezt olvasva felmerült bennünk, hogy baromi gyorsan tudunk spórolni 24 milliót az országnak, főleg, ha azok a legalább 26 hüvelykes monitorok valamilyen jól kiegyensúlyozott, a talpukon biztosan álló típusból lesznek kiválasztva. Naponta többször is használjuk ezt a szerkesztőségben, ha lusták vagyunk ahhoz, hogy átküldjük a linket cseten: odafordítjuk a monitort a másik felé.
Persze, könnyű tréfával elütni a komoly dolgokat, ha kicsit mélyebbre megyünk a minisztériumi érvelésben, találni olyan pontot, ami védhetővé teszi a tabletbeszerzést.
Szóval probléma a kifordított képernyő. Mondjuk nem teljesen tiszta, hogy miért, hiszen mi titkos lehet rajta? Legfeljebb minden, amit az aktuális ügyféllel kapcsolatban őriz a nyilvántartás, de sokunkat nem zavarna, ha a saját adatainkat viszontlátnánk egy rólunk szóló dokumentum mellett, egy másik ablakban. Vagy ha már annyira megszállottan küzdünk a monitorforgatás ellen (munkahelyi balesetek tömegét okozhatnák a szakszerűtlenül fordított, hatalmas monitorok), legyen az, hogy 100-160 ezres tabletek helyett veszünk 25 ezres monitorokat, amiket eleve az ügyfél felé fordítva rakunk le. Jó, dobjunk rá még negyvenezret, és van érintőképernyős monitorunk, és máris van interaktivitás. Rendeljünk nagy tételben, és egy tablet árából simán kijön két ilyen, érintőképernyős monitor (vagy mondjuk négy sima), ami helyből hatékonyabbnak tűnik, mint az egy tablet per irodás arány.
Az sem teljesen világos, hogy pontosan milyen szoftveres megoldással küldik majd át visszaellenőrzésre a dokumentumokat, főleg ha ugyanazt a tabletet használja az összes ügyintéző. Ez ráadásul nem tűnik kisebb technikai problémának, mint amit a KIM indoklása alapján elkerülnének a tabletek alkalmazásával: hogy ne kelljen a monitort odafordítani és a billentyűzetet is átadni az ügyfélnek. A fenti, plusz egy monitoros megoldásunkra dobjunk rá még kétezret, és kapunk plusz egy usb-s billentyűzetet, amit ki lehet rakni az asztal szélére, a plusz monitor alá – tessék, máris nem kell se forgatni, se pakolászni, és még mindig bőven a tabletbeszerzés költségein belül vagyunk.
Ekkor már nagyon érdekelt minket, hogy milyen tabletről is van szó, ezért megkérdeztük a meghívásos pályázat nyertesét, az Albacomp SH Szoftverház Kft-t. Kiderült, hogy egy műszaki szempontból teljesen átlagosnak mondható, 10,1 hüvelykes képernyővel szerelt Lenovo Ideapad S6000 kerül majd minden Kormányablakba. Arra a kérdésre, hogy pontosan miért ez a gép nyert, azt a választ kaptuk, hogy
Most mi baj van a tabletekkel?
Hogy ne legyen félreértés: a cikk nem arról szól, hogy baj lenne azzal, ha az állami hivatalokat a munka elvégzéséhez szükséges legjobb eszközökkel szerelik fel. A baj akkor van, ha tízmilliók mennek el feleslegesen olyan megoldásokra, amik csak a modernizálás látszatát szolgálják, ráadásul vagy csak megnehezítik az ügyintézők dolgát, vagy nem létező problémákra adnak választ, esetleg a valós problémákat helytelen válaszokkal súlyosbítják.
Magyarul ilyen rövid idő alatt csak ezt tudták hozni. Megkérdeztük a piac egy másik szereplőjét is, hogy mennyire tartja elfogadhatónak az indoklást. A válaszból kiderült, hogy rövid idő alatt tényleg körülményes lenne más típusból ennyit leszállítani, tehát az eljárás ilyen szempontból nem támadható, bár százezer forintos nettó darabáron már a Lenovo tabletjénél exkluzívabb iPadeket is lehetne szerezni, ha nem hajt ennyire a tatár. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központnál például nem kellett ennyire sietni, és ott idén februárban le is szállítottak 8,5 millióért 89 darab iPadet, legalábbis erre utal az ezt igazoló pdf nevében szereplő ipad szó. Ez egyébként nettó 74 ezer forint, vagyis háromnegyede a kormányablakos Lenovóknak.
Nem is értettük, mi ez a nagy sietség, elmentünk hát egy Kormányablakba, hogy személyesen éljük át, milyen égető szükség is van egy mutogatós tabletre, de tegnapra jeligével. Eleve kicsit zavaró az elnevezés, hiszen egy Kormányablak valójában nem egy darab ablak, hanem egy ügyfélszolgálati iroda, több ügyfélfogadó hellyel. Kértünk sorszámot (ügyfélkaput szerettünk volna létesíteni), kivártuk, amíg a csilingelés után a mi számunk jelenik meg a monitoron, odasétáltunk a hetes asztalhoz – és jött a sokk. Képzeljék, mi volt a minket kiszolgáló munkatárs asztalán?
Nem, nem az a tablet, hiszen azokat még le sem szállították. Hanem egy másik, ami egyébként minden ügyintéző asztalán van, és amivel az ügyfélhívót üzemeltetik. Mármint csak azt, semmi más nem fut rajta, „le van butítva”, ahogy az ügyintéző fogalmazott. Rákérdeztünk, hogy tudnak-e arról, hogy jön majd egy másik tablet, ami arra szolgál, hogy az ügyfél átnézze a személyes dolgait, és leokézza, ha mindent rendben talál. Nem tudtak róla, sőt, szerintük van már ilyen dokumentumnézegetős, mutogatós készülék, egy nagy érintőképernyő az iroda közepén. Mondjuk az a megnyitó óta pont nem működik.
Csütörtökön újból megkerestük a NISZ-t, hogy árulják el, miért nem jó az a (szintén) Lenovo tablet, ami minden ügyintéző asztalán ott van, és aminek képességeit nyilvánvalóan nem használja ki pusztán az ügyfélhívórendszer működtetése. Levelünkre egyelőre nem érkezett válasz.