Julianna, Lilla
1 °C
11 °C

Viszlát, iWiW, viszlát, körlevelek!

2014.05.15. 17:53

Gyásznap ez a magyar lakosságnak: 12 év után bezár az iWiW, az első magyar közösségi oldal, ami – az indulásával legalábbis – megelőzte a Facebookot is. A mai tinik már egyből a Facebookra regisztrálnak, és talán nem is mond nekik semmit az iWiW neve, de huszonéves kortól felfelé szinte mindenki jelen volt valamikor a magyar közösségi oldalon, még akkor is, ha ma már régóta csak a régi képeinket nézegetjük rajta, évente egyszer.

A születési nevén WiW-et (Who Is Who, ki kicsoda) 12 éve alapította Várady Zsolt webfejlesztő és Gordon Ákos, akik az oldal 2006-os eladása óta más, saját projektjeikkel foglalkoznak. A tesztoldal 2002 márciusától futott, majd az éles oldal meghívásos alapon április 14-én indult el. Az iWiW nevet (International Who is Who) 2005 októberében, egy nagy megújulással együtt kapta. Ekkor lett nemzetközi is, 15 nyelvvel. 2005 és 2010 között a leglátogatottabb magyar weboldal volt. Ezután 2010-ben hirtelen az ötödik helyre esett vissza, a lejtmenetet pedig már nem lehetett megállítani, hamarosan megelőzte és lekörözte a Facebook is.

Amikor 2006 áprilisában hivatalosan 1 milliárd forintért (a pletykák ennek a duplájáról is szóltak annak idején) megvette a T-csoport, még alig lehetett érezni, hogy az oldal a magas látogatottság ellenére már nem hordozza azt a menőségi faktort, mint régen. Akkor 650 ezer felhasználója volt az iWiW-nek. A félmilliós rekordot egy hónappal korábban, márciusban állították be, és üzleti szempontból tényleg maximum a Facebook felfutása utalt arra, hogy hosszú távon problémák lesznek.

A felhasználói növekedés még tartott egy ideig, 2008 végén már négymillió regisztráció volt az

Az emlékeinket megmenthetjük

A bezárásig még több mint egy hónap van hátra, addig a felhasználók az iwiw.hu/i/letoltes oldalon kinyerhetik adataikat.

oldalon. A továbblépéshez azonban új stratégiára, fejlesztésekre lett volna szükség, az iWiW viszont innentől végig a Facebook árnyékában mozgott: 2009 áprilisában jött az új dizájn, szép iparosmunka, de semmi előremutató, szeptemberben pedig elindult a Hírfolyam, amit igazán sosem használt senki, hiszen aki az ismerőseivel akart megosztani valamit, már régen a Facebookon tette, ahol már sokkal korábban volt hasonló szolgáltatás.

2009 decemberében egy utolsó, kínkeserves fejlesztésként még elindult a Megosztás gomb, ami annyit tudott felmutatni a Facebook lájkjával szemben, hogy többféle szöveget is rá lehetett írni. Jellemző, hogy az ezt taglaló bejegyzés egyben az utolsó is az iWiW Gépház blogján (ami eredetileg a blog.hu-n indult), innentől csak belső üzenetekben kommunikáltak a felhasználókkal.

Az utolsó utáni nagy dobásnak szánt lépés 2011-ben jött: innentől a felhasználók megszokott (regisztráció után viszonylag szabadon kereshető) adatlapjai mellé került egy szűkített másolat is, amit bárki elérhetett, akár egy Google-keresés alapján is. Erre már gyakorlatilag alig figyelt valaki, 2011-ben már bőven a Facebookon lájkolgatott az átlagos magyar internetező.

Miért halt meg az iWiW?

„Amit a T-csoport megvesz, az meghal" – tartja az ősi zulu közmondás, de itt azért ennél többről van szó. Az első ok nyilván a Facebook: jött az óriás, és szépen megette a magyar piacot. Bár kevés, de azért van példa arra, hogy egy lokális piacra szánt erős közösségi oldal életben maradjon a Facebook mellett is. Például az orosz piacon a mai napig első a Vkontakte (amit nemrég Putyin einstandolt).

Egy dolog biztos nem segített: az, hogy a felvásárlás után már csak minimálisan fejlesztették az oldalt, amit cserébe elárasztottak a reklámok. Csak egy példa: a Facebookon már régen nem kellett egy teljes oldalletöltés ahhoz, hogy kiírjunk valamit az üzenőfalra, amikor az iWiW még mindig így működött, ráadásul csigalassan (valószínűleg az egész mögötte lévő technológiát cserélni kellett volna, ami nyilván nem olcsó). Ez elég nagy lökést adott az elvándorlóknak, akik ráadásul egyre több magyart találtak a túloldalon, a Facebookon.

Ráadásul körülbelül 2010-ben már mindenki spamszűrésre rakta a közösségi oldalról érkező leveleit: nap mint nap annyi körlevél, spam, hoax érkezett, hogy az már egyszerű törölgetéssel kezelhetetlen volt. Ez jórészt felírható annak a szabálynak a számlájára is, ami valamilyen furcsa okból engedte, hogy nem ismerősök is üzenetet küldjenek nekünk. Mivel egy közepesen aktív közösségi oldalra akkor megy fel az ember, ha valamilyen értesítést kap, ez sikeresen elüldözte a maradék aktív felhasználókat is. Aztán, utcahosszal lemaradva a Facebook mögött, a magyar oldalra is megérkeztek az alkalmazások. Pont akkor, amikor a nagy testvér már éppen visszavett azokból: kiszűrte az alapértelmezett üzenőfalról a játékok, appok sokszor kéretlen üzeneteit. 

Hátráltatta a felhasználók megtartását és a növekedést az is, hogy többször változott a meghívásos rendszer: először korlátlanul hívhattunk meg embereket, aztán senkit, aztán csak pár embert, aztán újra korlátlanul. Miközben a Facebook a nagyon korai nyitás után a meghívó nélküli, ingyenes regisztráció mellett döntött. A rossz szemlélet odáig harapódzott, hogy egy időben külön biznisz épült az iWiW-meghívók árusítására: volt erre blog, de licitálni lehetett a Vaterán is.

Egyetlen kitörési pontnak a még erősebb lokalizáció látszott akkoriban: mikrooldalak kis közösségeknek. Ebből végül nem lett semmi, a városszavazásról pedig inkább ne is beszéljünk (ahhoz kellett sok-sok szavazat, hogy valaki a profiloldalán egyáltalán megadhassa, hogy valamilyen településen lakik). A Facebook sokkal általánosabb szemlélettel, a csoportok formájában már megvalósította ezt, az iwiwes klubos próbálkozás szintén nem jött be, késői volt és nehezen kezelhető.

Hitler nem regisztrálhatott

Mindettől függetlenül tagadhatatlan, hogy volt olyan, nem is rövid időszak az iWiW életében, amikor Magyarország legnagyobb portálja volt. Még egy dalba is beleírták. Ha a történelem ismétli önmagát, akkor a magyar közéletet egyenesen minta alapján öntik, mindenesetre vicces, hogy Fodor Gábor – aki a fene tudja már, milyen nevű baloldali szövetség jelöltjeként a Liberális Párt színeiben 2014-ben újra a parlamentben ül – 2007-ben még az iWiW-en jelentette be, hogy SZDSZ-elnök akar lenni. Az oldal végül tovább bírta, mint a szabad demokraták, utóbbiak honlapja idén tűnt el az internetről. De a győztes egyértelműen Fodor.

Nem ez volt az utolsó pillanat, amikor a politika és a közösségi oldal útjai keresztezték egymást: a Magyar Gárdát például a felhasználók panaszai után egyszerűen törölték a rendszerből. Ebben a meccsben a Gárda nyert, a bíróság idén kimondta, hogy jogtalanul oszlatták fel őket. Nem sokkal a felvásárlás után volt talán az egyik legnagyobb közéleti botrány az oldalon: Adolf Hitler többször próbált regisztrálni, de állandóan törölték. Ma már nem találni az oldalon. Pedig lehet, hogy csak Timur Vermes merített ihletet legújabb regényéhez. Ugyan a halottak sem regisztrálhattak, azzal már volt probléma, hogy törölni sem lehetett őket.

Ilyen előzmények után az sem túl nagy meglepetés, hogy az akkori Nemzetbiztonsági Hivatal is figyelte a közösségi oldalt. Nehéz dolguk nem volt, jó pár évig nem igazán létezett semmilyen finomabb beállítás: amilyen adatot megadott a felhasználó, azt bárki láthatta. Mindenféle különböző engedély nélkül, pár kattintással lehetett feltérképezni az óvatlanabb felhasználók kapcsolati hálóját, lakhelyüket, telefonszámukat, címüket. Talán ennek is köszönhető, hogy a Facebookkal már kicsit óvatosabban, tudatosabban bánnak a magyar felhasználók.

Van még egy, széles körben kevésbé ismert dolog, amiben az iWiW volt az első: a magyar internet beárazása, ezzel az internet semlegességének felrúgása gyakorlatilag velük kezdődött, amikor a T-Mobile úgy döntött, hogy ügyfeleik ingyen iwiwezhetnek, azaz használhatják a saját tulajdonukban lévő oldalt. Az USA-ban pont most van újra hatalmas vita az ilyen próbálkozásokból

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!