Már megint újra kell írni a matekérettségit?

További Tech cikkek

Talán a magyar internettörténelem legnagyobb trollkodása zajlott le az érettségi hetének utolsó napjaiban: a Facebookon futótűzszerűen terjedt szét az Index cikke arról, hogy meg kell ismételni a matekérettségit, mert napokkal a vizsga előtt kiszivárogtak a tételek az internetre. A történet 9 éves, a 2005-ös érettségiről és érettségizőkről szól – ez az apró részlet azonban már nem jutott el a pánikoló mostani 18 évesekhez. A trükk ősrégi, úgy hívják, thread necromancy.

Az érettségiismétlős hír terjedésénél jobb illusztráció aligha van arra, milyen elképesztően hatékony dolog a közösségi média. A statisztika szerint a 9 éves cikk napi egy-két olvasóval vegetált az érettségi előtti napokban, aztán csütörtökön este 8 tájban egyszer csak felrobbant. Fél tízkor már biztosan vezette a toplistát az Index aktuálisan legjobban olvasott cikkei között, negyed tizenegykor pedig már valószínűleg az egész magyar internet éppen legolvasottabb cikke volt. Bár még aznap este született leleplező poszt és Facebook-bejegyzés is, ez csak olaj volt a tűzre (nyilván egy csomóan innen értesültek a régi cikk feltámadásáról, és direkt, szívatásból osztották meg, hogy a frászt hozzák érettségiző ismerőseikre). Péntek estig a cikket 167 ezren olvasták. Összehasonlításképpen: a Magyar Nemzet Online teljes napi látogatottsága ennek nagyjából a fele.

Hogy mitől működött ilyen jól a trükk, arra több magyarázat is van. Hogy bármi, ami az érettségivel kapcsolatos, ilyenkor forró téma, az nyilvánvaló, ehhez jött hozzá az, hogy a hír durva volt, de nem egészen hihetetlen (amiről abszurd módon éppen a 2005-ös botrány tehet), a forrás pedig abszolút hitelesnek tűnhetett. És ezzel nem magunkat akarjuk fényezni, a hitelességet ilyen esetekben nagyrészt az adja, hogy ismerjük azt, aki megosztotta, és megbízunk benne. Ehhez már csak bónusz, hogy maga a megosztott cikk egy nagy hírportálról való, nem valami obskúrus blogról. Még további adalék, hogy a Facebook automatizmusainak hála, a megosztott cikkből a cím mellett ennyi látszott az üzenőfalakon:

Az új vizsgát május 28-án, szombaton 30 ezer diáknak kell megismételnie. A rendszerváltás óta nem volt arra példa, hogy egy tantárgyból országosan új vizsgát kellett volna tenni. A miniszter továbbra sem akar lemondani.

Sehol egy utalás az évszámra, a miniszter neve sem szerepel, az meg, hogy május 28. idén pont nem szombatra esik, persze, hogy nem tűnik fel senkinek, akire éppen rászakad az ég egy megismételt matekvizsga fenyegető rémképével. Azt viszont a józan ész nevében azért minimum elvárná az ember, hogy az illető továbbosztás előtt rákattintson a linkre, és elolvassa, miről is van szó. A közösségi média egyik legnagyobb tanulsága, hogy ez az esetek riasztóan nagy részében nem történik meg – pontosan ezért tudott nagy karriert befutni a sokéves cikk. Miután elkezdte mindenki megosztani, előbb-utóbb eljutott olyanokhoz is, akik klikkeltek, beleolvastak, aztán visszamentek kommentelni, és kiröhögni a pánikolókat, akik erre szintén elolvasták, mit is osztottak meg.

A jelenségre gyönyörű példa az amerikai közmédia, az NPR weboldalának idei áprilisi tréfája. Kitettek egy cikket Facebookra jó provokatív címmel és ajánlóval („Miért nem olvas többé Amerika? Az azonnal megszerezhető információ korában egyre inkább elveszítjük a képességünket arra, hogy megértsünk dolgokat”). Csakhogy a cikk Facebookon már nem látszó része egészen másról szólt. Arról, hogy kedves olvasó, aki idekattintottál, egy kísérlet részese vagy: kíváncsiak vagyunk, milyen kommentek fognak születni a témáról olyan emberektől, akik nyilvánvaló módon nem olvasták a cikket – hiszen nincs is cikk. Érdemes beleolvasgatni, csodás vita kerekedett a semmin, és tömegek bizonygatták vadul, hogy ők bizony olvasnak, és mindenki más a hülye. Észre sem véve hogy éppen ezzel bizonyítják ennek ellenkezőjét, és pont róluk szólt a cím.

Nekromanták az interneten

A régi témák felélesztése úgy, hogy más azt higgye, aktuális hírről van szó, egyáltalán nem új keletű dolog. Amikor még nem volt közösségi média, és az internet népe fórumokon lakott, úgy hívták, thread necromancy, ahol a thread egy fórumtémát jelent, a necromancy meg a fekete mágiának a halottak felélesztésével foglalkozó ága az okkultizmusban.

A praktika minden magára valamit is adó oldalon tiltott volt, ennek ellenére tréfás kedvű fórumozók gyakran alkalmazták. A hatásmechanizmus pont ugyanaz, mint a facebookos verziónál: csak kommentelnünk kell egy ügyesen kiválasztott, ezer éve elsüllyedt témához, ami a fórumok listájának rögtön a tetejére ugrik az új hozzászólás miatt. A hitelesség látszatát megadja a téma indítójának neve (jó, ha az a fórum közösségének közismert, régi tagja, még jobb, ha moderátor), az aktualitást az, hogy ott van a friss témák között, a szenzációt meg az, hogy a már régen nem aktuális cím mit mond az aktuális környezetben. Lásd megismételt matekérettségi. A klasszikus, fórumos thread necro a különféle videojátékok hivatalos fórumaiban élte a fénykorát, ahol tökéletes volt minden körülmény a trollkodáshoz. Elég volt egy pár éves posztot újjáéleszteni egy fejlesztőtől, ami arról szólt, hogy milyen játékegyensúly-beli problémákat látnak éppen, és milyen változtatásokkal fogják ezeket orvosolni – a könnytenger és anyázáshullám garantált volt.

Aztán a Facebookkal az egész hirtelen sokkal nagyobb léptékűvé, és kifinomultabbá vált. Hiszen a potenciális célközönségünk már nemcsak egy fórum, hanem egymilliárd ember – vagy legalábbis annak az a legalább többmilliós része, akik beszélik a nyelvünket. És ami a legdurvább: a Facebook mintha direkt teret akarna adni az ilyesminek, megengedi, hogy az üzenőfalra belinkelt cikkeknek átírjuk a címét, ajánlóját, lecseréljük a képét – csak a link és a mögötte levő cikk marad érintetlen, de azt meg láttuk, hogy nem olvassák el az emberek. Például egy prosztatarákról szóló cikk megosztása alapban így néz ki:

De ha belekattintunk a címbe-ajánlóba, és ejtünk néhány apró, alig-alig észrevehetően finom változtatást, akár így is kinézhet:

A cikk továbbra is ugyanaz, a link, az indexes logó eredeti, innentől kezdve csak rajtunk meg az ismerősi körünkön múlik, tudunk-e olyan ügyes csalit fabrikálni, ami előbb terjed el, mintsem lebuknánk vele. Persze távol álljon tőlünk, hogy ilyesmire buzdítsunk bárkit, ezért eláruljuk a mérsékelten titkos, viszont százszázalékosan működő ellenszert: kattint, megnézi a dátumot, olvas, értelmez.

Na de akkor miért nem szabadul el a pokol?

Úgy tűnik, az embereket azért mégsem ennyire könnyű megvezetni. Kigyűjtöttük az Index legnagyobb pályafutást megélt, thread necromancy áldozatává vált cikkeit. Azokat soroltuk ebbe a kategóriába, amelyek 2010 előtt születtek – vagyis azelőtt, hogy az Indexen facebookos gombok lettek volna –, és mégis sok lájkjuk és megosztásuk van. Íme a toplista:

A top15-ből legfeljebb három (a matekérettségi, a devizahiteles-per és a szétkergetett náci tüntetés) olyan aktuális aktuális hírcikk, amiről elképzelhető, hogy direkt trollkodásból reciklálták valakik évekkel később. A feltámadt cikkek túlnyomó része azonban igazi örökzöld: vicces bulvár, színes tudomány, amiben sokan magukra ismerhetnek (kék szeműek, közepes tanulók, sokat aludni szeretők), újra meg újra felbukkanó álhírek cáfolatai. Ezeknél a feltámasztás célja nem átverés, egyszerűen ugyanolyan érdekesek maradtak a cikkek 6-8 évvel később is – és közben mindenki elfelejtette, hogy egyszer már hallotta ezeket a híreket.

Végül emlékezzünk meg mindenképpen a magyar net történetének legmorbidabb thread necromancyjáról is: 2011-ben Dargay Attila, a legendás rajzfilmrendező és rajzoló halálának második évfordulóján annyian osztották meg a haláláról szóló, 2009-es cikkeket, hogy a Népszabadság akkori szerkesztője is elhitte, és a nekrológot betette az újság másnapi papírkiadásába, ahonnan aztán átvették mások is, még a rádió is bemondta, hogy újra meghalt szegény Dargay.