Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Összecsap a torrent és a Spotify

shutterstock 130576979
2014.10.30. 22:51
Letölthető torrentként a Radiohead-frontember Thom Yorke új albuma. Mint ahogy az összes többi is a világon. Csakhogy ez a lemez legálisan, sőt a zenész kezdeményezésére került fel a torrentoldalakra. Kérdés, hogy az új formátum a zenekiadás forradalmához vezet-e, vagy a Bittorrent Bundle-t lenyomják a nagy kiadók és a kalózletöltések.

Régen minden jobb volt. Az offline korban az előadóknak a kiadók segítettek eljutni a közönséghez, akik így beszerezhették a mindennapi hallgatnivalót, a közvetítő pedig megkapta a jussát. Ezt borította fel az internet, amellyel egy fura, köztes állapot jött létre: a zenész már elérhetné közvetlenül is a zenehallgatót, de a kiadó mégis lehúzza a profit nagy részét, ezért mindenki őket utálja.

A helyzet átmenetiségét mutatja, hogy a zenestreamelő szolgáltatások a felhasználó számára már közvetlenebbé tették a hozzáférést a legális zenéhez, de a jogdíjak még mindig keresztülfolynak a kiadókon. Ennek eredményeként mintha eltávolodott volna egymástól a zenész és a közönség érdeke. Az átlagfelhasználó telefonon is el akarja érni a zenét, közben felfedezne új előadókat és mások által összeállított listákat, vagy az ízlése alapján válogatott zenefolyamot hallgatna. Az előadó pedig közben szeretne megélni a zenéjéből.

A folyamatosan változó piac szereplői egyre gyakrabban kísérleteznek új kiadási és terjesztési módszerekkel. Ebből lett korábban a CD, így tudott forradalmat csinálni az iTunes, ezért született meg az előzetes letöltést és tárolást meghaladó streamelés is. És ezért adta ki Bittorent Bundle-ként a legújabb, Tomorrow's Modern Boxes című szólóalbumát Thom Yorke, a Radiohead frontembere.

A zenébe költözik a bolt

A formátum lényegében egy torrentfájl, amelyet az adatátviteli protokollt kitaláló cég, a Bittorent hozott létre. A céljuk, hogy közvetlenül, a kiadókat a buliból teljesen kihagyó megjelenést tegyenek lehetővé az alkotóknak. A Bundle csomagot jelent, és arra utal, hogy egy-egy ilyen összeállítás nemcsak zenét tartalmazhat, hanem bármit, amit az alkotó el akar juttatni a közönségének.

A Bittorrent szerint nem a zene érhető így el boltban, hanem a bolt költözik a zenébe, ami magyarra fordítva azért kevésbé forradalmi: nagyjából annyit jelent, hogy a csomagot letöltve a felhasználó először mindig valamilyen ingyenes kedvcsinálót kap, és ezután nyílik lehetősége további, zárolt tartalmak feloldására. Azt, hogy ehhez mire van szükség – fix ár, választható adomány, vagy csak egy emailcím – maga a tartalom előállítója döntheti el.

bitbund

A crapware árnyéka

Szigorúan véve nem Yorke az első, aki pénzt láthat a bittorrentes együttműködésből. Még 2012-ben, a Bundle-program indulása előtt DJ Shadow torrent formájában adta ki egy albumát, amelyet ingyen le lehetett tölteni, és a csomag része volt egy médialejátszó is. A szoftveriparból ismert módon a felhasználó dönthetett úgy, hogy a járulékos programot nem telepíti, de ha mégis, akkor a gyártója jutalékot fizetett a Bittorrentnek, amelyből a zenész is részesedést kapott.

Yorke albuma az első fizetős Bundle, de maga az ötlet nem új, hiszen a tavaly májusi indulás óta már eddig is több mint száz készült el (nem mind zenés, vannak például filmes csomagok is). Júniusban a Bundle-letöltések elérték a 100 milliót, de az ingyenes ízelítő letöltéseivel együtt Yorke albuma önmagában a 3 millióhoz közelít.

Az egész ötlet lényege a közvetlen kapcsolat a zenehallgatókkal, ami a közönségépítés mellett azt is jelenti, hogy a kiadók kihagyásával az előadók alacsonyabb áron tudják kínálni a zenéjüket, és az ár nagyobb része marad náluk. A Tomorrow's Modern Boxes 6 dollár, ebből 90 százalék megy közvetlenül az előadónak, 10 százalékot tart meg a Bittorrent. Magukban a fájlokban nincs másolásvédelem, de a torrentet egy vásárlással csak kétszer lehet letölteni. Összehasonlításképp: Philip Selway, a Radiohead egy másik tagja iTuneson árulja a saját szólólemezét, 9,99 dollárért vagy 9,90 euróért, amiből a kiadóhoz megy 7 dollár, a többi az Apple-nél marad.

A dolog előnyei az előadóknak a közvetlenség mellett, hogy ez olcsóbb, mintha mondjuk egy weboldalra töltenék fel a számokat, hiszen a torrentet a felhasználók osztják meg egymással, így nem kell szerverért és sávszélességért fizetni. Nincsenek zenére korlátozva sem, a csomagban együtt lehetnek a számok videókkal vagy fényképekkel. De interaktívvá is tehető a Bundle, Moby például a zenei alapjai remixelésére hív, a Beats Antique az élő háttérvetítéseik kellékeit is bedobta a csomagba, a Cut/Copy pedig 3d nyomtatási fájlokat mellékelt a klipjéhez. Ez a közönségnek is előny, hiszen túlmutat a passzív zenehallgatáson. Emellett nem kell regisztrálniuk, így személyes adatot megadniuk sem harmadik félnek, az emailcímüket csak a zenész kapja meg.

Az első kérdés, amely felmerülhet a projekttel kapcsolatban, hogy erkölcsileg mennyire vállalható egy előadó részéről, ha olyan értékesítési csatornát használ, amelyen mindössze a tartalom 0,3 százaléka legális.

A Bittorrentnek elméletileg semmi köze a kalózokhoz, de hiába próbálja a cég már jó ideje levedleni a ráaggatott kalózimázst, nem mindenki hajlandó elvonatkoztatni a torrent illegális használati módjától. A David Lowery amerikai zenész által alapított The Trichordist blog például elég keményen elküldi Yorke-ot, amiért összeszűri a levet minden művész legnagyobb tolvajával, amely először meglopta a zenészeket és az őket súlyos pénzekkel promótáló kiadókat, majd meggazdagodott a kalóztartalmakra húzott hirdetésekből, most pedig rátelepszik a nagy nevekre, és még részesedést is kér, hogy terjessze a tartalmukat, amit eddig is ellopott. Persze a Bittorrentet felelőssé tenni azért, hogy emberek illegális tartalmat torrenteznek, kicsit olyan, mintha a Firefoxot hibáztatnánk a pedofil pornóért, de a szakma megosztottságát és a cég megítélését mindenesetre jól érzékelteti a kirohanás. Pedig maga az az alapállás is erősen vitatott, hogy ártalmasak-e egyáltalán az ingyenes letöltések a szórakoztatóiparnak.

Aki tölt, az költ

Egyre több kutatás jut arra az eredményre, hogy a torrentezés nem árt kimutatható mértékben a szórakoztatóipari bevételeknek, sőt vírusmarketingként még jót is tesz neki. Azok a kalózok pedig, akik hajlandók költeni, mélyebben a zsebükbe nyúlnak, mint akik egyáltalán nem töltenek le illegális tartalmat.

Közben változnak a zenei piac erőviszonyai is, és több kiadó, többféle zene válik elérhetővé, színesedik a kínálat. Az is az ipar átalakulását mutatja, hogy ha egyes kiadók kevesebb pénzt is látnak az eladásokból, a zenészeik mindeközben többet keresnek az élő fellépéseikkel és a merchandising-üzlettel. Több ezer zenész pedig már marketingeszközként is használta a Pirate Bayt, elég nagy sikerrel.

De talán az egyik legjobb példa a torrentezés és a legális szereplők összetett kölcsönhatásaira, hogy a fekete letöltések értékes statisztikát jelentenek a tartalomipar számára. Segítenek például abban, hova érdemes koncertet szervezni, de a Netflix is ezek alapján dönti el, milyen filmeket vegyen fel a kínálatba egy-egy új piacon.

Ez utóbbi sikere is azt mutatja, hogy a felhasználók nagy része szívesen tér vissza a legális csatornákhoz, ha sikerül valóban vonzó alternatívát kínálni számára. Vagyis nem hibáztatni kell a közönséget, hanem megismerni az igényeit.

Hazai pálya

Korábban írtunk róla az Ncore csapatával készített interjúban, hogy a legnagyobb magyar torrentoldalnál is felmerült, hogy törvényes vizekre evezzenek. Ők nem saját kiadásban gondolkodtak, hanem azzal kapcsolatban keresték a jogvédő Artisjust, hogy milyen formában lehetne a felhasználóik között mozgó tartalmak után jogdíjat fizetni az előadóknak. A jogi helyzet összetettsége miatt ebből egyelőre nem lesz semmi, a részleteket az interjúban olvashatják.

Közben pedig, ha így folytatja, a Bittorrent hamarosan az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) által elismert és hitelesített zeneárussá is válhat. Ez nem csak azt jelentené, hogy a Bundle-ként kiadott zenék feljutnának hivatalos ranglistákra és akár arany- és platinalemezzé is válhatnának. Egyúttal olyan kiadókkal is egy társaságba kerülne a Bittorrent, mint az EMI, a Sony, a Universal és a Warner – amelyek valószínűleg nem annyira örülnének ennek. Bár mindig a kalózkodás, és nem a protokollt kitaláló cég ellen léptek fel, nem biztos, hogy az illegális letöltés alternatívájaként egy sok millió felhasználót elérő, legális vetélytársat képzelnek el.

A kifehérítés mindenesetre azért is jó stratégia lehet, mert a keménykedésről már kiderült, hogy egyáltalán nem az: néhány havonta újra és újra bebizonyosodik, hogy a torrentoldalak betiltása teljesen hatástalan. A felhasználók számára vonzó legális alternatívák ellenben valóban képesek visszaszorítani.

Haldokló lehelet és száguldó vonatok

Yorke éppen azért fordult a Bittorrenthez, mert nagyon nincs megelégedve a legnépszerűbb legális alternatívával, a zenestreamelő szolgáltatásokkal. Szerinte ezek fillérekkel szúrják ki az előadók szemét, márpedig az általuk is kínált termék előállítójának sokkal nagyobb részesedést kellene kapnia.

Yorke konkrétan a Spotify-ra akadt ki, de szerinte az egész modell csak a mai formájukban feleslegessé váló zeneipari szereplők életben tartására tett kísérlet,

egy haldokló utolsó lehelete,

mert ezek a szolgáltatók ugyanúgy a zenész és a közönsége közé akarnak állni, mint eddig a kiadók. A Spotify csak a bejáratott, nagyobb előadóknak jó, hogy lehúzzanak még egy bőrt a korábban már eladott zenéikről, de kedvezőtlen az új előadóknak és a függetleneknek.

Persze nem minden zenész ért egyet mindezzel. Moby szerint például azok jól elboldogulnak, akik képesek alkalmazkodni a technológiai változásokhoz, nem pedig a haladást próbálják korlátozni. Szerinte Yorke Spotify elleni kirohanása olyan, mint mikor egy öregember kiabál a vonatok után.

Én mindent szeretek, ami lehetővé teszi az embereknek, hogy több zene legyen az életükben. [...] Szeretem az online világ demokratikus anarchiáját.

mondta Moby, aki egyébként Spotifyt és Bittorrent Bundle-t is egyaránt használ.

Ugyanakkor rengeteg kritika érte a Spotifyt más előadóktól is, hogy nem fizeti meg őket eléggé. De a probléma valójában nem az, hogy a Spotify nem fizet, hanem hogy a díjak nagy része továbbra is a kiadókhoz megy. A felmérések szerint a legtöbb más, legális zeneforrással összehasonlítva többet fizet a Spotify, csak jobban elaprózódnak a bevételek, mivel az egyéni lejátszások után gyűlnek össze, nem pedig egyszerre (mint egy cédénél) vagy kollektív lejátszásokból (mint egy rádiónál). Ráadásul az idő előrehaladásával emelkednek is a jogdíjak, mivel még mindig fiatal, de növekvő cégről van szó, és a díjak nem fixek, hanem függenek például a prémium felhasználók arányától. Hiába fizeti ki a Spotify a bevétele 70 százalékát jogdíjakra, ha ezek beragadnak, vagy egyáltalán el se jutnak az alkotókhoz.

Kiadós haszon

A megoldás talán az lehetne, ha a streamelő szolgáltatások közvetlenül az előadókkal szerződnének, és közvetlenül nekik fizetnének. Így a zenészek gyorsabban és többet kapnának a valós hallgatottságuk alapján, amelyet pontos statisztikákkal követhetnének is. Persze mindez elég messze messzinek tűnik, hiszen a nagy kiadóknak részesedésük van a cégben, ami azt mutatja, hogy a lapokat még mindig ők osztják, de legalábbis nem könnyű megkerülni őket.

De nem is lehetetlen. Erre jöttek létre az olyan cégek, mint a Tunecore vagy a Cdbaby, amelyek digitális dílerként terítik a független előadók zenéit a különböző szolgáltatóknak, vagy a saját felületet biztosító Bandcamp és társai. A jogok az alkotónál maradnak, részesedést vagy regisztrációs díjat viszont ezek a szolgáltatások is kérnek. A Bittorrent pedig a közvetlenség mellett éppen azzal akar kitűnni, hogy kevesebbet tart vissza.

Az, hogy cserébe a tárolási és számítás kapacitás a felhasználók között oszlik meg, fontos szerkezeti lépés lehet a zeneiparnak. A zenefogyasztás gyakorlata felől nézve ugyanakkor a Bittorrent mint cég válik a forgalmazóvá. Technikai szempontból decentralizálják a zeneterjesztést, de a disztribúciós csatornák fogságából kiszabadított tartalmat a saját platformjukra helyezik át, és ezért el is kérik a maguk 10 százalékát.

A legnagyobb kérdés, hogy működőképes lehet-e ez a konstrukció a Yorke-, Moby- vagy éppen Madonna-szintű sztároknál kevésbé ismert előadóknak is. Hiszen Yorke Spotify-kritikája is elsősorban éppen arról szólt, hogy nem ő, hanem az új előadók azok, akik túl keveset keresnek. Kérdés, hogy felfedezik-e őket elegen egy egyelőre körülményesebb és korlátozottabb platformon, ahol ugyan kevesebbe kerülnek a felhasználónak, mint egy zeneboltban, de még így is többe, mint a Spotifyon. Ráadásul a Bitorrentnek nem éppen erőssége a ritkaságok, kevésbé ismert tartalmak megtalálása, márpedig ez kulcskérdés lehet nem csak az előadóknak, de a felhasználóknak is.

Ki mit tud

Amikor végre lejárt annak a kora, hogy egy egész, előre összeállított albumért kelljen fizetnünk akkor is, ha csak három szám tetszik a tizenötből, vagy ugyanannyit adjunk egy kétszer átpörgetett albumért, mint egy rongyosra hallgatottért, a fizetős torrent mintha ebbe az irányba mutatna vissza. A letöltés így tovább tart, és nem érhető el automatikusan minden eszközünkön, vagyis nekünk kell átmásolgatni, ha máshol akarjuk hallgatni. Le kell mondani a zenehallgatási szokásaink alapján ajánlott új zenékről, a mások által összeállított lejátszási listákról és hasonló funkciókról is.

Ilyen értelemben a Bundle elsősorban az előadónak jobb a streamingnél. Márpedig részben éppen a közönség igényeinek jobb kiszolgálása miatt sikeres a nehézkessé vált rendszer alternatívájaként az illegális letöltés, és ugyanezért tudták ezt visszaszorítani a Spotify és társai.

A Bittorrentnél is érzik, hogy a zene felfedezése fontos szempont, ezért is vezették be a címkézést és keresést, hogy kicsit kevésbé tűnjön visszalépésnek a megoldásuk. Ugyanígy az elérés nehézkességét is igyekeznek csökkenteni azzal, hogy beágyazhatóvá és streamelhetővé tették néhány Bundle ingyenes részét.

Amire biztos, hogy jó lehet a Bittorrent projektje, hogy megmutassa, van más lehetőség, ezzel pedig lépésre kényszerítik a zenehallgatóknak sok szempontból előnyösebb megoldásokat, hogy fenntarthatóbb modellel és valóban fair módon működjenek.

A torrentnek nincs szüksége szerverekre vagy a felhő halandzsájára. Önálló, beágyazható boltfelület.

– írta Yorke a beharangozójában. Pontosan az lesz a kérdés, hogy a felhasználóknak hosszú távon egy-egy albumra korlátozódó zeneboltokhoz, vagy a felhő-halandzsa bárhonnan elérhető zenefolyamához fűlik-e majd jobban a foga.

Az úttörés rutinja

Nem a bittorentes volt az első ilyen kísérlet, amelyben Yorke részt vett. 2007-ben becsületkasszás formában adták ki a Radioheaddel az In Rainbows című albumuk digitális változatát. Mindenki annyit fizetett, amennyit akart - ha akart egyáltalán. Már itt is a rajongókkal próbált közvetlenebb kapcsolatba lépni az együttes, és ez összehasonlíthatatlanul jobban is sikerült, mint ingyen, de kéretlenül rátukmálni az albumukat az összes iTunes-felhasználóra.

A projekt nagy siker lett, annak ellenére, hogy a letöltők majdnem kétharmada semmit se fizetett, és az átlagár alig ment ezer forint fölé. Összességében mégis ez lett az addigi legjobban teljesítő digitális kiadása az együttesnek.

Persze nem akárki teheti meg, hogy ilyesmivel kísérletezik, és az sem biztos, hogy egy-egy ilyen ötlet sokadszorra is működne, amikor már elveszett az újdonság ereje. Akik elismerően nyilatkoztak a kísérletről, nem is magát a módszert dicsérték, hanem azt, hogy a Radiohead bátran próbálkozik az új lehetőségekkel (mint a lézerszkenneléssel készített videoklipjük esetében is, 2008-ban). Úgy tűnik, Yorke szólóban is tovább keresi a legjobb módját, hogy minél közelebb kerülhessen a közönségéhez. És persze hogy minél jobban járjon közben anyagilag is.