Auguszta
-4 °C
2 °C

Gyerekjáték az űr meghódítása

hpmarquee beyondearth
2014.11.15. 16:58 Módosítva: 2014-11-16 22:29:44

Klik.
Klik.
Klik.
Mikor fognak végre lerohanni? 
Klik.
Klik.
Vesztettem, és fogalmam sincs, hogy miért.

Azt hittem, hogy űrutazás sokkal izgalmasabb kihívás, mint az ősi népek irányítása, még akkor is, ha nem egy Doom-szerű adrenalinbombáról van szó, hanem egy körökre osztott stratégiáról. A Civilization már több mint húsz éve ugyanarra a történelmi alapra épül, ezért ráfért egy nagyobb frissítés. Az űr meghódítása adott volt: ott kellett folytatni a sztorit, ahol az eredeti véget ér.

Az október végén megjelent Beyond Earth azzal indul, hogy az emberiség fel tudott lőni néhány űrhajót a világűrbe, hogy meghódítson egy másik bolygót. Természetesen mindegyik nép ugyanarra a bolygóra érkezett meg, úgyhogy ebből adódnak konfliktusok. Az idegen világ új kihívások elé állít minket, mert mások az alapanyagok, ismeretlenek a technológiák, mindent újra meg kell tanulni. Szerencsére ehhez csak néhány végigjátszás kell, mire megértjük, hogy milyen irányban érdemes elkezdeni a fejlesztéseket, mekkora űrbirodalmat tudunk hatékonyan működtetni.

A Firaxis fejlesztőcsapata azonban nem tudott elrugaszkodni a Földtől. Aki játszott már a Civilizationnel, az hamar rá fog jönni, hogy az idegen bolygón szabadon garázdálkodó űrlények pont úgy viselkednek, mint a Földön a barbár törzsek, csak táborok helyett fészkeik vannak. A társadalmi vívmányok pedig át lettek nevezve erényre, és a diplomácia is gond nélkül elintézhető azzal, hogy elzavarjuk a kéregető riválisokat. Esetleg néha összehozunk velük egy-egy jobb üzletet, de ebben a játékban nem kell túlpörögni a külpolitikát. Ha nincs szerencsénk, akkor 

végigjátsszuk úgy, hogy csak klikkelünk, klikkelünk, és az égvilágon semmi sem történik.

A játékmenetet az befolyásolja a legnagyobb mértékben, hogy a felszínt sok helyen űrtrutyi (miasma) borítja, ami rontja az egységeink egészségi állapotát. Ez már a környék bejárását is megnehezíti, nem egy felfedezőt veszítettünk el azzal, hogy a távoli célt automatikusan közelítette meg, és eközben átgázolt a miasmás területeken. A csatánál is döntő lehet, hogy mennyi űrtrunyin kell átgázolni, amikor megközelítjük az ellenséget. Ez még jobban lelassítja az amúgy is vontatott játékmenetet, mert ha nem akarunk egységeket veszíteni, akkor időnként regenerálódni kell.

Az űrlények nem túl változatosak, és nem is igazán agresszívek. Ez alól csak a talajban lakó óriásféreg és a tengeri sziklának tűnő kraken kivétel, ezeket el kell kerülni, mert egy csapással kinyírják bármelyik egységünket. 

Ami nagy különbség a földön játszódó Civilizationhöz képest, az a technológiák rendszere. A korábbi lineáris fejlesztési sort lecserélték egy kusza hálóra, ami több átjárást biztosít a fejlesztési irányok között. Mi csak azért voltunk bajban az elején, mert a kifejlesztendő technológiákhoz egyáltalán nem tudunk viszonyulni. Ez olyan magas hightech, ami a valóságban még nem is létezik, ezért nem tudunk megérzések alapján fejleszteni, mint a Civilizationben. Végig kell bogarászni minden kis részletet a leírásokban, hogy melyik fejlesztés milyen új egységeket, vívmányokat és egyéb dolgokat tesz elérhetővé. A kutatások iránya meghatározó, és a győzelemhez sokszor alapfeltétel, hogy meglegyen 2-3 komolyabb technológia, amiket majd sokkal később, a 200-250. kör után tudunk csak kifejleszteni. Addig pedig szorgalmasan klikkelünk.

Van a Beyond Earth-ben egy kis szerepjátékos vonal is, népünkkel három különböző hozzállást (affinity) lehet követni: az űrlényekkel szemben lehetünk felsőbbrendűek (supremacy), törekedhetünk az emberi faj tisztán tartására (purity), és választhatjuk a harmonikus együttélést is (harmony). Ez némiképp befolyásolja a diplomáciát, mert az eltérő irányt választó nemzetek be-beszólogatnak egymásnak, hogy mennyire elavultak másik a nézetei, vagy ha szerintük túlságosan összeszűrték a levet a gyíklényekkel. Ezek az irányok határozzák meg az egységek fejlődését is.

A szerepjátékos vonalat erősíti a küldetések rendszere is. Időnként meg kell ölni néhány szörnyet, hogy a tudósaink tanulmányozzák őket, vagy egyszerűen csak el kell pusztítani a városunkat szétverő óriásférget. Ezekért apró jutalmakat kapunk, például szintet léphetünk affinity-ben, néha pedig eldönthetjük, hogy egy-egy épületünk inkább termeljen több élelmet, vagy ehelyett állítson elő egy kis plusz energiát.

Bolygó körüli pálya

Mivel az a sztori, hogy űrhajóval érkezünk az új bolygóra, az első lépésnél meg tudjuk választani a leszállás, az első városunk helyét. Van olyan előre kiválasztható bónusz, amely leszállás előtt felfedi előttünk a fontos nyersanyagokat, míg egy másik bónusz a kiválasztható terület méretét növeli meg. Ezen kívül, amikor a nyolc lehetséges nemzetből kiválasztunk egyet, az eredeti Civilizationhöz hasonlóan kapunk extrákat: a szlávok műholdjai hosszabb ideig aktívak, a polinéz-ausztrál társaság a kereskedelemben kap előnyöket.

Abban a tekintetben is nagyon földhözragadt a Beyond Earth, hogy nem igazán használja ki a műholdakban rejlő lehetőségeket. A játékban van egy űrbéli réteg, ez gyakorlatilag megduplázza a pálya területét. Itt találhatók a műholdjaink. Vannak köztük fegyverek, amelyek az általuk látott területen tudják megtámadni az ellenséges katonákat, és vannak energiatermelő, űrtrutyit eltakarító űrbéli egységek is. A műholdak létrehozásához fejlett technológiák kellenek, és a legjobbakat (pl. lézerfegyveres műhold) csak a játék vége felé tudjuk megépíteni. Az lenne az igazi, ha óriási űrbéli csatákat lehetne vívni, hatalmas űrhajókkal, miközben a felszínen békésen termelnek a városaink. De ez sajnos kimaradt a Beyond Earthből.

Több mint harminc órát játszottunk a Beyond Earth-szel, kipróbáltunk több nemzetet és eltérő stratégiákat, de egyetlen komolyabb háborút sem sikerült kiváltani. A Civilizationben mindig lehetett számítani az egyiptomiakra vagy más agresszív nemzetre, hogy előbb vagy utóbb megjelennek a határnál egy ütőképes hadsereggel. Az ellenséget vezérlő algoritmusok nem túl erőszakosak, és a játék, ahogy a cikk elején is utaltam rá, rendszeresen abban ért véget, hogy csak kattintgattunk, kattintgattunk, amíg elkészült végre egy nagyobb épület, és elérhetővé vált egy újabb technológia. Az idegenek hordái is eltűnnek egy idő után, mert vagy mi, vagy a többi játékos az utolsó szálig kiirtjuk őket.

Kicsit csalódtunk a Beyond Earthben, mert hiába új a környezet, maga a játék nagyon lecsupaszított, egyszerű. Persze a Civilization V is a kiegészítőkkel lett egyre izgalmasabb, összetettebb, és ez a lehetőség a Beyond Earth esetében is adott. Az alaprendszer jó, érdemes kipróbálnia annak, aki szereti a körökre osztott játékstílust, és már unja a Civilization földi környezetét. Abban is egészen biztosak vagyunk, hogy lesznek megvásárolható kiegészítők, amelyek változatosabbá teszik a játékot új küldetésekkel, népekkel és többféle űrlénnyel.