Dénes
3 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Itthon ezt csak a vallásosok veszik meg

063 465696898
2015.05.11. 13:02
Megint keskenyebb, megint kompaktabb laptopot dobott piacra az Apple, viszont ezúttal szinte mindent ki kellett dobni a tervezésnél, ami vastagabb volt, mint egy hangya lába. Így fordulhat elő, hogy az új, félmilliós gépben egy árva USB-csatlakozó sincs. Viszont gyönyörű.

Van egy olyan általános nézet, ami szerint hogyha népekről vagy országokról szóló statisztikákat akarunk összehasonlítani, akkor alapszabály, hogy a svédeket ki kell venni a versenyből, mert akármi van, úgyis ők nyernek. Van valami ilyesmi a notebookoknál is: ha arról beszélünk, ki gyártja a legszebb notebookokat, akkor azt mindig úgy értjük, hogy mármint az Apple után.

Ezért aztán az új, 2015-ös Macbookról szóló teszt elején gyorsan tegyük is tisztába: ha a közeljövőben valaki azt kérdezné tőlünk, hogy szerintünk melyik a legszebb laptop, akkor nyugodtan kérdezzünk vissza, hogy mármint az új Macbookon kívül érti-e a kedves érdeklődő. Mert lehet utálni az Apple-t, lehet röhögni a megszállottakon, az új Macbook formatervezői bravúr. Kár, hogy azért ennek a bravúrnak elég sok minden mást alárendeltek a formatervezők.

Az új Macbook legfontosabb tulajdonságai a következők:

  • kompakt,
  • vékony,
  • hangtalan.

Ezt a három dolgot viszont csak úgy lehetett elérni, hogy tulajdonképpen mindent le kellett tiltani, ami lehetetlenné teszi, hogy ezek megvalósuljanak. Az első kettőhöz például az kellett, hogy kidobjanak minden olyat, ami túl vastag. Például az USB-csatlakozókat, az SD-kártya-olvasót, vagy az átlagemberek által amúgy is ritkán használt Thunderboltot, de még azt a lyukat is, ahova a töltőt dugja a nép. Bizony, a flopik, a cédék és a dvd-k után eljött a kor, amikor már a pendrive-ot sem dughatjuk be egy laptopba, mert az annyira 2012.

USB-t nem mond, csak egy cét

Mármint az olyan pendrive-ot, amiből mindenkinek talicskaszám van otthon, semmiképp, az új Macbookban ugyanis (a 3,5-es jackdugón kívül, ahová a fülhallgatót dughatjuk) csak USB-C típusú lyuk van, abból is összesen egy. A varázslat az, hogy ezen keresztül megy minden, mármint ha van nálunk megfelelő kábel, ezen megy a töltés, ebbe dughatunk USB-C-s pendrive-ot, de még a monitor képét is ezen keresztül küldhetjük át egy másik kijelzőre. Ez elég merész húzás, figyelembe véve, hogy a vásárlók túlnyomó többségének még jó ideig az egyetlen USB-C kábel az lesz, amit az Apple ad a gép mellé, és ami a töltéshez kell. A dolog akkor válik viccessé, ha megnézzük, mit tehet az, akinek mégis kevés az egyetlen, ráadásul még csak nem is széles körben használható (eh, kit akarunk átverni, tulajdonképpen használhatatlan) port. Van egy hivatalos Apple-termék, ami az elegáns kis lyukból féltenyérnyi szirszarral varázsol egy, azaz egy darab hagyományos USB-portot (meg egy HDMI-kimenetet, meg egy USB-C-t, ami ugye a töltéshez kell), illetve volt hír arról is, hogy lesz egy falazótégla dimenzióival rendelkező dokkoló, amin aztán lesz luk rogyásig. De a lényeg: ha ön most vesz egy Macbookot, készüljön fel, hogy tölteni tudja majd, meg fülhallgatóval hallgatni, és ennyi.

Viszont ha ezen túl tudunk lendülni (márpedig a felhő és a Bluetooth korában azért annyira nem nehéz), akkor van egy csomó dolog az új Macbookban, ami tényleg jó. Például ahogy kinéz. Igen, már írtam, hogy gyönyörű, de tényleg az, már-már azt mondja az ember, hogy megérte ez a beteges slankítás. A legvékonyabb pontján alig 3,5 milliméternyi anyag van, és sehol sem futunk túl az 13,1 milliméteren. Méricskélés nélkül, ránézésre az egész gép nem nagyobb, mint egy tablet, és nem is sokkal nehezebb, a 28-szor 20 centinyi alumíniumlap alig 92 deka. Apróság, de végre az alma formájú logó sem világít a fedőlapon, bár azt nem sikerült elérni, hogy a fényes anyag ne legyen maszatos még attól is, ha valaki ránéz.

A szépség folytatódik, mikor kinyitjuk a gépet. Fontos, hogy továbbra is működik az, ami sok más, hasonlóan vékony gép gyártójának nem jön össze: elég csak megemelni a gép felső részét a felnyitáshoz, nem kell a másik kezünkkel tartani az alját. A 12 hüvelykes kijelző 2304-szer 1440-es felbontáson ketyeg eredetileg, és kényelmesnek tűnik, amíg az ember nem akar rajta mondjuk 17 Excel-táblát vagy hasonló mennyiségű szöveget elrendezni valahogy. Ezt a gépet visszafogott irodai melóra találták ki, meg arra, hogy legyen valamink, ami a szélsőségeket nélkülöző helyzetekben használhatunk, nem fog rajta videót vágni vagy játékot programozni a világ. Arra van egy halom más gép, és mind sokkal jobb, mint ez.

Szellő se pisszen

Mert az új Macbook teljesítményét nézve nagyjából ott tart, ahol a Macbook Airek tartottak 2011 környékén. A tenyérnyi alaplapra szerelt processzor sosem fog bekerülni a hírekbe azzal, hogy bármilyen rekordot is megdöntött, viszont végre lehetővé vált az, ami eddig csak istenkísértés szintjén ment: a gépben nincs hűtőventilátor, vagyis

kussban van.

Ez főleg akkor fontos, ha valaki már dolgozott olyan laptoppal, ami egy nagyobb felbontású Youtube-videó lejátszása közben is képes volt Tu–154-eseket megszégyenítő sivítást csapni azért, mert a gépbe szerelt hűtés csak csúcsra járatva volt képes az elfogadható szinten tartani a munkára kényszerített processzor hőmérsékletét.

Az új Macbookban passzív hűtés van, vagyis tök mindegy, mit csinálunk, a gépből hangot nem facsarunk ki, hiszen a 256 gigabájtos SSD-ben sincs mozgó alkatrész, egyszerűen nincs, ami hangot adjon ki magából. Ennek van előnye, és van hátránya is.

Az önmagában tök jó, hogy van egy gép, aminek a leghangosabb eleme a billentyűzete: csendben dolgozni jó. Az is előny, hogy a szélkeltő lapátok elhagyásával a mérnökök millimétereket nyertek a vékonyítás harcában, tehát a csatlakozók elhagyása mellett a ventilátorok is szerepeltek a tiltólistán. A hátrány viszont az, hogy a gép ettől természetesen még melegedni kezd majd minden olyan helyzetben, amelyben a korábbi modellek is melegedtek, viszont most nem lesz kapkodó idegbetegként padlógázzal pörgő ventilátor, ami segítene a hűtésben.

Érdekes kérdés ez, 2011-es Macbook Air-tulajdonosként mindig azt mondom, hogy egyedül a hűtés sivítása az, ami zavar a három éves gépemben, és korábban úgy gondoltam, hogy ha egyszer váltok majd, az tuti, hogy fanless, vagyis ventilátor nélküli modellt veszek majd. Ehhez képest most nem tudom, hova álljak. Az új Macbook CPU-hőmérséklete ugyanúgy a rémisztő 93 Celsius-fok fölé szalad, amint valami komolyabbal (nagy felbontású videó, esetleg egy kis Civilization, bármiféle Flash-tartalom vagy 3d grafikát mozgató dolog) kínáljuk meg. A tesztelés során feltűnt, hogy a gép egyszerűen visszavesz a teljesítményből, hiszen semmilyen más eszköze nincs a hűtésre, csak az, hogy nem hagy melegszik tovább, viszont ez azt hozta, hogy a gép gyalázatos módon strandlabdázni kezdett, illetve volt, hogy 

weblapokat sem volt hajlandó betölteni, csak fél perccel később, mikor visszahűlt.

Ez jól mutatja, hogy hol húzta meg az Apple a határt: ha nincs semmi konkrét dolgod, nem akarsz többet, mint netezni vagy házi feladatot írni, ez a gép neked szól. Ha ennél többet vársz egy számítógéptől, ami alapvetően azért mégiscsak használati tárgy, nem valami féltve őrzött műremek, akkor érdemes nézegetni még a piacon. A tesztelés során amúgy általában 40 és 60 fok között járt a gép, csak akkor kezdett el ennél jobban melegedni, ha direkt piszkálni kezdtem a hecc kedvéért. Nagyon azért nem hajtottam meg, nem szerettem volna kormosan visszaadni a gazdájának, egyszer hagytam 97 fokig futni, de ekkor már kellemetlenül forró volt a gép alja.

A leghangosabb alkatrész

A bejelentéskor még egy fontos újításra hívták fel a közönség figyelmét: az új Macbook új billentyűzetet is kapott. A technikai részletekbe nem nagyon érdemes belemenni, a lényeg, hogy a billentyűzet úgy maradt a lehető leglaposabb, hogy közben új mechanikai megoldás billegteti a gombokat. Főleg az változott, ahogy a gomb lenyomását érzékelik az ujjaink, van egy, a korábbinál jóval határozottabb kattanás az egyes billentyűk lenyomásánál. Persze ez az egész gusztus dolga, de érdemes kipróbálni, sokkal kényelmesebbnek tűnik a gépelés, de közben hangosabb is lett az egész, mint mondjuk az Air vagy a Pro modelleken. Az viszont fontos, hogy a billentyűzet teljes értékű, nincs lespórolva egy gomb sem, még a magyar kiosztáson is ott kapott helyet a 0, az í vagy épp az ű, ahol lennie kell.

A trackpad is tartogat pár érdekességet. Például valamivel szélesebb és hosszabb, vagyis nagyobb lett egy 13 hüvelykes Airéhez mérve annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló hely elméletileg kisebb volt. Ennél fontosabb, hogy két erősséggel nyomhatjuk: az első szint a sima kattintás, a másik pedig a force touch nevű új dolog, amit az Apple Watchban is bevezetett a cég. A lényeg, hogy a tapipadot kicsit erősebben nyomva érhetünk el pár új funkciót. Például egy szóra egy kattintva felugró ablakban hozhatjuk elő a szó wikipédiás szócikkét, vagy a kifejtett erőtől függő gyorsasággal tekerhetünk egy videóban (Youtube-on nem), vagy ilyesmi. És igen, azért írom, hogy és ilyesmi, mert fogalmam sincs, mire lehetne még használni, és főleg azért nincs, mert ezt a két dolgot sem használtam sokszor, csak kipróbáltam, hogy tényleg működik-e. Tényleg, bár mondjuk egy cirill betűs szóval már nem tudott mit kezdeni a wikipédiás bővítmény.

A gyári adatok szerint az új Macbook 9 órát bír wifis netezéssel, tízet filmnézéssel, és valami ilyesmiket sikerült nekünk is kihozni, bár inkább kevesebbet, mint többet, ebben nincs semmi meglepő. Volt viszont váratlanul jól teljesítő alkatrész: az új Macbookba szerelt hangrendszer az egyik legjobb, amit valaha notebookba szereltek, főleg ilyen kicsibe. Van basszus, nincs dobozhang, akár órákon át is lehet úgy zenét hallgatni vagy videót nézni, hogy az embert nem idegesíti fel az ilyen eszközökre, igen, a Macbookokra is jellemző sercegés.

Vékony ösvény ez, ha járni is akarnak rajta

A Macbook egy furcsa termék lett. Szupercsöndes műalkotás, de túl nagy az áldozat, amit ezért fizetni kell. Mármint most nem csak arra gondolok, hogy felszereltségtől függően egészen nevetséges, 470-580 ezer forintot kérnek el a gépért (plusz 6800 forintot az USB-átalakítókábelért, ezen már tényleg csak röhögni lehet, pehersze bazmeg, négyet kérek, meg egyet a krupiénak), hanem hogy valójában egy se nem túl erős, se nem túl sokoldalú számítógépet kapunk, és cserébe csak annyit nyerünk, hogy még könnyebb és még helytakarékosabb gépet használhatunk.

A konkurencia pedig igen erős. Ennyi pénzért még cégen belül is van olyan modell, amit sokkal jobban megéri megvenni, szinte bármelyik Air vagy Pro tud több lenni annak ellenére, hogy jó pár milliméterrel (és itt most baromi magasra tartom ám az iróniát jelző táblát) vastagabb gépekről van szó. Más gyártók termékeivel szemben talán csak a külső az, ami igazán jobb, de például képek alapján az ASUS Zenbook UX 305-ös, szintén hangtalan, szintén pengevékony modellje sem tűnik csúnyábbnak, főleg akkor nem, ha tudjuk, hogy 270 ezerbe kerül csak, nem másfélszer annyiba.

Érdekes lesz látni, hogy a Macbook csak egyszeri gondolatkísérlet vagy tényleg a jövő ösvénye az Apple-nél. Nem ez az első alkalom, hogy megnyesik a csatlakozók számát, hiszen pont a Macbook Airek első generációjánál volt utoljára olyan, hogy a sok USB helyett hirtelen a kevés lett a menő, de nagy különbség, hogy ott azért még maradt csatlakozó, most meg nem. A passzív hűtés sem túl valószínű, hogy túl nagy karriert fut majd be, főleg, ha a passzív hűtés valójában aktív kiherélést jelent.

A 2015-ös Macbookkal eltöltött pár nap alatt kiderült, hogy a gép egy igen-igen szűk rétegnek jó, azoknak, akik a hordozhatóságot minden más elé helyezik, és nincs szükségük komoly teljesítményre. Persze hazai szemmel nézve ez a réteg (vagyis a diákok és a könnyű szellemi munkát végzők köre) még tovább szűkül a durva ár miatt – az USA-ban nem sok az 1300 dollár, főleg nem kamatmentes részletre. Itthon viszont tényleg csak a vallásos meggyőződésből vásárlók költenek majd félmillió forintnál is többet egy kompromisszumokkal teli, de gyönyörű gépre, mégpedig azok a fanatikusok, akiknek az sem számít, hogy még az Apple is gyárt ennél sokkal jobb gépet sokkal olcsóbban.

(A gépet az iStyle-tól kaptuk kölcsön, köszönjük nekik.)