Az a baj a modern világgal, hogy túl sokat fényképezünk

Mindenki fotózott már le naplementét, amelyet soha nem akart elfelejteni, vagy egy jól sikerült ételt, amit aztán megosztott Facebookon. Folyamatosan dokumentáljuk életünket már nagyon régóta, a széles körben elterjedt kamerás mobilok vagy az olyan új eszközök, mint a Narrative Clip (amely minden 30 másodpercben készít egy fotót) segít ebben. Vajon mikor mondjuk azt, hogy túl sok a kép?

Linda Henkel, a Fairfield Egyetem pszichológia professzora elvégzett egy kísérletet. Egyetemistákat küldött egy múzeumba és azt a feladatot kapták, hogy fotózzanak le néhány képet, a többit pedig nézzék meg. Következő nap tesztelték, mire emlékeznek és nem meglepő módon jobban fel tudták idézni azokat a festményeket, amelyeket nem fotóztak le.

Vagyis a fotó elkészítése befolyásolja, hogyan emlékezünk egy adott eseményre később, valószínűleg azért, mert nagyobb erőfeszítést teszünk a fénykép elkészítésébe, mint az emlék megőrzésébe. A fényképezőgépet úgy kezeljük, mintha egy külső memória lenne. Elvárjuk, hogy emlékezzen helyettünk. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy rövidtávon ronthatja az emlékezőképességet, hosszútávon azonban a képek segítenek előhívni az emléket.

Az elmúlt években teljesen megváltozott a fotózás háttere. Korábban főként az emlékek miatt készítettünk fényképeket. Manapság már ez a magunkról kialakított kép része lett, képekkel kommunikálunk, építjük fel magunkat, veszünk részt a közösségi életben. Főleg a fiatalabb generációra igaz, hogy a kommunikáció részeként tekintenek a mobilok kameráival készített képekre.

Nagyon sokan nem azért készítenek képeket, hogy később visszaemlékezzenek a lefotózott eseményre. Az a lényeg, hogy megmutassák, hogy érzik magukat egy adott helyen. A Snapchat pont erről szól, nem is maradnak meg a képek az utókornak.