Vince
3 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Tévére költözött az Android

2015.10.04. 20:39
Nem adja fel a Google, mindenáron azt akarja, hogy Androidon keresztül tévézzünk. Egyelőre csak néhány gyártó vállalta be, hogy androidos tévét dob piacra, a Google a Sonyval, Sharppal, Philipsszel kötött partnerségi megállapodást. Kipróbáltunk egyet.

Egy éve mutatta be a Google az Android TV névre keresztelt operációs rendszert, aztán az első tétova lépések után kijöttek azok a modellek, amelyeket már érdemes kipróbálni. Mi a Sony Bravia sorozatának egyik androidos tévéjére (KDL-43W75) tettük rá a kezünket.

Mit is jelent az Android tévé

Először is vágjunk rendet a káoszban és tisztázzuk, mi az, hogy egy tévé androidos. Mert ugye eddig is találkozhattunk androidos megoldásokkal a televíziókban, legyen az Google-támogatással bíró set-top box vagy androidos HDMI-stick, amely kvázi egy Androidot futtat a tévén. És persze itt van a Chromecast is, amelynek lényege, hogy a Google által kínált tartalmakat és a Chrome böngésző képét tudjuk kitenni a tévére különböző eszközökről.

És ne felejtsük el a Google TV néven futó projektet sem, amit öt éve mutattak be. Ennek célja az volt, hogy az internetes tartalmak közvetlenül, kényelmesen megjeleníthetők legyenek a televízió képernyőjén. Annyira nem volt sikeres, mint számítottak rá, le is állították a fejlesztést az Android TV bevezetésével.

A Google kifejezetten tévékre fejlesztett operációs rendszerét kicsivel több mint egy éve jelentette be. A cél, hogy kvázi interaktívvá tegye a tévézést, de legalábbis a tévéhasználatot.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Nem azt, hogy telefonálhatunk a tévén keresztül és emaileket olvasgathatunk a képernyőn. Sokkal inkább azt jelenti, hogy sokak számára ismerős felülettel próbálnak tömegeket az okostévék irányába terelni számos olyan szolgáltatással, amelyet már ismernek a telefonjukról.

A felhasználók bejelentkeznek Google-fiókjukkal, alkalmazásokat töltenek le a Google Playből, nálunk szerencsésebb országokban olyan, filmeket streamelő szolgáltatásokat is használhatnak, mint a Netflix, a Hulu és társai. A tévé pedig szokásaink alapján műsorokat és alkalmazásokat ajánl a kezdőképernyőn.

A tévét bekapcsolva rögtön a főmenübe érkezünk. Ennek felső sorában vannak az ajánlott tartalmak. Először főleg különböző tippeket találtam ott, amelyek a tévé beállítását segítették. Ezen kívül még néhány népszerűbb filmet és YouTube-videót. A Google-fiókommal bejelentkezve már sokkal személyesebb lett a menü, ekkor már olyan zenéket ajánlott, amiket a Google Music szolgáltatással hallgattam vagy filmeket, amelyekre rákerestem.

A tévének igen látványos a felhasználói felülete, ez azonban nem megy a gyorsaság rovására. Sok kolléga első reakciója a menü láttán az volt, hogy nagyon gyors. Ők valószínűleg a hagyományos okostévékhez szoktak, ahol néha kínosan hosszú ideig tart, míg elnavigálunk egyik pontból a másikba. Persze, mivel okostévéről van szó, ráadásul az androidos fajtából, elengedhetetlen az internetes kapcsolat. Biztos szélessáv kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen használjuk a tévét, hogy ne akadozzon a streaming és ne lépjen ki a játékokból. Ráadásul az alternatív eszközökkel való irányításhoz is kell a stabil netkapcsolat.

A tévé szinte mindennel irányítható, amiben van elem, legyen az távirányító, kontroller vagy mobiltelefon. Lehet rajta játszani, tévét nézni, zenét hallgatni, egyszóval majdnem mindent, amit mobilon lehet csinálni. Még böngészni is, de ez annyira nehézkes, hogy inkább hagytuk. Opera böngészőt tettek rá, de annyira nehézkes a navigálás a távirányítóval, hogy inkább mobillal irányítottam. De akkor már felmerül a kérdés, hogy miért nem a mobilon netezek úgy, hogy megosztom a képernyőt.

Kicsit komlpikálttá teszi a mindennapi használatot, hogy csak egy Google-fiókkal lehet bejelentkezni, nem találtam lehetőséget még egy fiókot felvenni. Ez azért lehet érdekes, mert már egy kéttagú családnál is prolémát okozhat, hogy egy fiókkal lépünk be. A tervek szerint azonban október végén jön egy frissítés, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre több fiókkal is be lehessen lépni, illetve külön gyerekeknek szánt fiókot is létre lehet hozni.

Gyakorlatilag az összes, Androidra telepíthető fontos alkalmazás megtalálható tévére kompatibilis változatban, de az alkalmazások betöltése lassú – ez gondolom függ a hálózati kapcsolattól is, de az alkalmazás bonyolultságától is. A rendszer még nem teljesen kiforrott, néha bele-belefagy a navigálásba. Egyszer előfordult a néhánynapos teszt alatt, hogy teljesen újra kellett indítani a tévét, mert egyszerűen nem reagált semmire.

Mindennel lehet navigálni

A távirányító ugye adott, ezt nem kell különösebben magyarázni. Talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy van rajta egy hatalmas Netfilx-gomb, amit persze azonnal kipróbáltuk. De nem, itthon továbbra sem működik a szolgáltatás. A Sonytól azonban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ennek ellenére itthon is ezzel a távirányítóval (és Netflix-gombbal) árulják a tévét, mert a szolgáltatás tudomásuk szerint hamarosan itthon is elindul.

Létezik egy touchpad nevű eszköz is, amellyel irányíthatnánk a tévét, a kezünket kell mozgatni a távirányítóhoz hasonlító eszközön, nagyjából mintha a laptop touchpadjét használnánk. Meglepően jól működött a hangirányítás. A touchpad bal felső sarkában meg kell nyomni a megfelelő billentyűzetet és már beszélhetünk is. Simán megértette, amit angolul mondtam neki, de legnagyobb meglepetésemre még magyarul is ért. Szóbeli utasításra rákeresett Youtube-on bármire, amire kérte, még olyan bonyolultnak hangzó kifejeést, mint a Süsü a sárkányt is megértett. Touchpad csak az 50 hüvelyk feletti tévékhez jár ilyen irányító, mi pedig a 43 hüvelykes (108 centiméteres átlójú) modellt próbáltuk ki. De külön is meg lehet venni, ha valakinek ez hiányzik az életéből.

A TV SideView alkalmazással a telefonról is lehet irányítani a tévét. Csúcsra járattuk a tesztet azzal, hogy nem androidos mobilhoz, hanem iPhone-hoz csatlakoztattuk. Az alkalmazás gyorsan megtalálta a tévét, a telefon billentyűzetével villámgyorsan be is tudtam írni a szükséges jelszavakat, keresőszavakat, így az igazi, nem a távirányítóval való írás. Elsőre szokatlan volt a telefonról navigálni, néha használtam a távirányítót is, mert úgy egyszerűbb volt. De hamar belejöttem, minden megtalálható az alkalmazásban, ami kell a tévézéshez, játékhoz, kereséshez. Ugyanakkor stabil netkapcsolat kell ahhoz, hogy a mobilt távirányítóként használjuk, különben csak szenvedés lesz, mert az alkalmazás hajlamos elveszteni a tévét.

Kinek kell az androidos tévé?

Van még egy nagyon fontos szempont az utóbbi évek tévépiaci trendjeit figyelve. Az elmúlt években sokan lecserélték régi készülékeiket, amikor berobbant az okostévék korszaka. De még inkább akkor, amikor a kezdeti hibákat kijavították és élvezhetővé váltak az internetkapcsolattal rendelkező tévék nyújtotta szolgáltatások (tekintsünk el attól, hogy az egész még nagyon gyerekcipőben jár, messze van még az a pont, amikor elégedetten hátradőlhetünk a tévénk előtt ülve, hogy megtaláltuk a tökéletes készüléket). Ez azt is jelenti, hogy az okostévével rendelkezők nem fognak az üzletekbe rohanni, hogy androidos tévére váltsanak, hiszen tévét nem úgy veszünk, mint mobiltelefont, nem váltunk két évente a legújabb modellre. A szépreményű Google TV-nek például nem is volt ideje gyökeret verni, máris kitessékelték és behozták helyette az Android TV-t.

Persze ez még csak a kezdet és technológia is kiforratlan. Még az is elképzelhető, hogy bejön a felhasználóknak az androidos tévé. De ezt csak akkor tudjuk elképzelni, ha valamivel többet kínál, mint egy átlagos televízió.

A jövő sok mindent hozhat, a fejlesztők elkezdhetnek a tévé képernyőjére optimalizált alkalmazásokat fejleszteni, így nem lesz az az érzésünk, hogy egy nagyra nőtt tablet előtt ülünk, amelyen mellesleg tévét is tudunk nézni.