Hány lába van a processzornak?
További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
Megint nagy lehetőségek előtt állnak azok a fiatalok, akik egy kicsit is értenek az informatikához. Legutóbb a 80-as években, az otthoni számítógépek megjelenésekor volt hasonló a helyzet, amikor a gépeket már meg tudtuk venni, de kevés volt a szoftver. Sokan megtanulták a BASIC programozási nyelvet, és megírták maguknak, amit hiányoltak.
„Most megint egy csomó új technika vált elérhetővé, olcsón vehetünk magunknak egy Arduino vagy egy Raspberry Pi alaplapot, és nekünk kell megírni rájuk az alkalmazásokat” – mondja Nádori Gergely, az AKG tanára, akivel az iskola robotikai laborjában beszélgettünk. Az óbudai gimnázium azonban felszereltségében és hozzáállásában is nagyon messze van attól, amit egy átlagos állami középiskolában kapnak a diákok.
Na jó, de az Intel Core i7-3770 3.4GHz LGA1155 processzorról mit tudsz?
Sokat elárul a magyar középiskolákban átadott ismeretekről, hogy az informatikai képzést nyújtó egyetemek a felvételin a matematikából és fizikából megszerzett jegyeket veszik figyelembe, az informatika órán megszerzett tudást lényegtelennek tartják – fogalmaz Horváth Ádám, a magyar infokommunikációs vállalatokat tömörítő IVSZ oktatási igazgatója. Ennek az egyik oka, hogy a középiskola négy éve alatt csak kettőben kell informatikát tanítani, és a programozásra alig jut idő.
A közcímben feltett kérdés is megtalálható a 9-10. osztályosoknak szánt informatika tankönyvben, és valószínűleg azt várják el a diáktól, hogy beszéljen az említett processzor tokozásáról, lábainak számáról, számítási teljesítményéről. Erről a processzorról viszont ma már csak annyit érdemes tudni, hogy 2012-ben dobták piacra, tehát elavult, ennél sokkal modernebbeket is vehetünk. Hogy az elmúlt négy évben milyen rendkívüli fejlődés ment végbe az okostelefonok processzoraiban, hogy mi az az AMOLED kijelző és a 4K vagy a QHD felbontás, arról nem derül ki semmi.
Persze a tankönyv jól tükrözi az iskolák felszereltségét. Az intézményekben elavultak az eszközök, lassú az internetelérés, és kevés a rendszergazda, akik segíthetnék a tanárok munkáját. Még ha van is szándék arra, hogy több digitális eszközt használjanak az órákon, a hiányosságok ezt megakadályozhatják.
Az informatika tantárgy alap- és emelt szinten tanulható a gimnáziumokban, de utóbbit nem mindegyik intézményben lehet választani. A programozás ajánlott órakerete alapszinten csupán 10 óra, de emelt szinten is csak 12 + 26 óra, ami lényegesen kevesebb, mint amennyit egy szakkörön vagy akár egy egyhetes nyári táborban programozással tölthetnek el a gyermekek.
Az IVSZ szakértői szerint a kerettanterv nagyon széles mozgásteret hagy a pedagógusnak. Ez alapján akár webes vagy mobilos alkalmazásosokat is fejleszthetnének, de jellemzőbb, hogy ehelyett elméleti algoritmizálást végeznek, valamilyen elavult rendszeren. Az informatika órákon pedig a valós problémáktól távoli Word és Excel, illetve PowerPoint oktatás zajlik sok esetben.
Megcsinálod, nem működik
Idegen nyelv helyett számítógépest
Egy floridai politikus, Jeremy Ring azzal az elképesztő javaslattal állt elő, hogy idegen nyelvek helyett akár programozási nyelveket is taníthatnának. Ring korábban a Yahoo-nak dolgozott, így érthető, hogy fontosnak tartja a kódolást. Sőt, a politikus úgy tartja, hogy a programkód sokkal univerzálisabb, mint a beszélt nyelvek, hiszen a bolygón mindenhol megértik.
Ahol mégis oktatnak programozást, ott sokan használnak még ma is Pascalt, ami ugyanolyan ősrégi programozási környezet, mint az általános iskolások körében használt Comenius Logo. Néhány helyen a modernebb Java programnyelv is előkerül, de nem ez a jellemző.
„A programozás önmagában nagyon steril világ” – mondja Nádori, az asztalán egy hatalmas, Lego Mindstorms EV3 robotkarral, amit a szakkörén épített meg egy diák. „A Lego jól megtanítja a gyermekeknek, hogy amit megcsinálnak, az nem mindig működik. Hiába programozod be, hogy forduljon el 80 fokot, az néha 81 fok, néha 79 fok lesz. Van hiba, amin gondolkodni tudnak, és ki kell találni rá valamilyen megoldást.”
De még úgy is, hogy az elitgimnáziumnak számító AKG robotika laborjában van három 3D nyomtató, egy nagy zsáknyi legórobot és több laptop, viszonylag kevesen választanak pályát ez alapján. „Nagyobb az érdeklődés, mint a korábbi informatikai szakkör iránt, a hetven hetedikesből 15 jár robotikára. Közülük talán öt fog tartósan ezen a pályán maradni, viszont a többi tíz is megismerkedik egy olyan gondolkodásmóddal, aminek később nagyon sok területen tudja hasznát venni” – fogalmaz Nádori.
A gyerekek többsége nem akar programozni, csak játszani – fejti ki az IVSZ-es Horváth Ádám is. Nekik jó eszköz a Minecraft, melynek a világában hamar eljutnak a gyerekek arra szintre, hogy a legmenőbb trükkök elvégzéséhez már kapcsolókat kell beállítani. Ha elkezdenek utánajárni, hogy ebben milyen lehetőségek vannak, gyorsan eljutnak a programozásig. Aki pedig másoknak is szerené megmutatni, hogy mire képes, valószínűleg létrehoz egy szervert, meg kell ismernie a portok kezelését, a felhasználók hitelesítését – néhány életszerű probléma is elvezethet oda, hogy a gyermek magasabb szintű informatikai műveleteket végez el.
Mindenhol küzdenek a kóddal
A programozás oktatásában látványos előrelépést tett Nagy Britannia, ahol tavaly kötelezővé tették a tárgyat. Ennek eredményességéről azonban még nincsenek kimutatások, nem lehet tudni, hogy milyen sikert értek el. A január végén megrendezett BETT oktatástechnolológiai kiállítás konferenciáin sokan felfedték a problémákat: a tanárok küszködnek a programozással, egyes vélemények szerint jó, ha az évtized végén már magabiztosan tudnak a tanulók elé állni, amikor az algoritmusokról kell beszélni.
Sok szempontból hasonlóak a problémáik, mint idehaza. „A vidéki tanároknak nincs olyan jó hátterük, mint a londoniaknak” – mondta Mark Chambers, a nemzeti oktatási politikában meghatározó szerepet játszó NAACE munkatársa. De még Londonban is támogatás kellett ahhoz, hogy a tanárok elkezdjenek együttműködni, és megosszák egymással a tudásukat. „Azok az iskolák sem beszéltek egymással, amelyek száz méterre voltak egymástól" – panaszkodott Catherine Knivett, a londoni polgármesteri hivatal digitális részlegéről. Hozzátette, hogy nekik is helyet, időt és eszközt kellett adniuk a tanároknak, hogy elkezdjenek kommunikálni egymással.
A britek azonban így is nagy előnyben vannak, főleg azokhoz képest, akik nem tudnak angolul. Az ő nyelvükön ugyanis százszámra találunk ingyenes gyakorlati képzést, programozásról szóló online tanfolyamokat, amelyekkel a diákok önállóan is megszerezhetik az informatikai ismereteket.
A britek oktatásnak a közmédia is nagy segítséget nyújt, és pontosan úgy, ahogy ezt a 80-as években tette. Az 1981-ben bemutatott BBC Micro nevű számítógép az iskolák több mint 80 százalékába eljutott, magánszemélyeknek összesen 1,5 millió adtak el belőle. A számítógéppel, illetve a hozzá kötődő oktatási műsorokkal a BBC jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Anglia az informatika egyik fő központjává váljon. Idén pedig elindult a BBC új kezdeményezése, a főszerepben a Microbit nevű lapkával, amivel egymillió brit diák ingyen megismerheti az informatika legfrissebb trendjét, a hordható eszközök programozását.