Auguszta
-3 °C
2 °C

Kanna, wifi, sültbolondok

2016.10.12. 14:48

Egyetlen. Gomb. Átkapcsolása. A gépesített teafőzést nagyjából ennyire tartottuk bonyolultnak, amíg nem olvastuk a kivételes tehetséggel megáldott Mark Rittman sztoriját arról, hogy neki 11 óra sikerült elvégeznie ezt a műveletet, és ezzel alighanem felállította a lassú teafőzés világrekordját.

Rittman reggel 9-kor látott hozzá a teafőzéshez. Mi ezt úgy kezdenénk, hogy megtöltünk vízzel egy kannát, és alágyújtunk a rezsón, vagy rögtön vízforralót használunk. Aztán úgy egy perc után ráöntjük a vizet a tealevelekre, és készen is vagyunk.

Mark Rittman azonban nem egy átlagos ember, és sokkal egyszerűbbnek gondolta, azt, hogy

  • felcsatlakozik a kannával az otthoni wifire,
  • amire korábban felcsatlakozott egy hangutasításokat kezelő vezérlőeszközzel,
  • elkezd beszélni a konyhájához, hogy az főzzön neki vizet,
  • erre mikrofonok, jelfeldolgozó processzorok, hálózati protokollok, felhőben futó mélytanuló intelligenciák összetett rendszere lép működésbe, hogy megpróbálják kisilabizálni, mi a fenét akar,
  • majd amikor/amennyiben megértették a parancsot, az előre beállított lépések szerint bekapcsolják a vízforralót.  

Az egyszerű folyamatba sajnos egy kis hiba csúszott. A kanna az istenért sem akart a rendszerbe integrálódni.  

Mi elképesztően hatékonyan tudunk hétköznapi kannákat integrálni, ehhez csak helyet kell neki csinálni a konyhapulton. Az iKettle nem egy átlagos kanna, ezért Mark Rittman úgy vágott bele a feladatba, hogy nekiállt szoftvert fejleszteni.

Ezzel el is telt a 11 óra, mire Rittman megkérhette a kannáját, hogy kapcsoljon be, és este 8-kor, az éppen szoftvert frissítő izzók miatt vaksötétben, végre megihatta a reggeli teáját.