Albert, Lipót
2 °C
12 °C

Térképre vitték a fogyatkozó budapesti neonörökséget

IMG 20170526 095838
2017.05.27. 14:05

Budapest már a II. világháború előtt is neonfényben úszott esténként, köszönhetően a főként nyugaton gyártatott látványos reklámoknak. A háború után, az ötvenes, hatvanas években a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalattól tudtak a boltok, állami cégek neonreklámokat rendelni, és ennek köszönhetően több ezer magyar gyártású, elképesztően szép tipográfiájú fényfelirat, művészi igénnyel megformált világító kép jelent meg Budapesten és ragyogta be az éjszakát.

A rendszerváltás egyik városképi jelentőségű hozadéka volt, hogy az államszocializmus és tervgazdálkodás megszűnésével gyakorlatilag megszűnt a közterületi reklámokra, boltfeliratokra vonatkozó valamelyest egységes szabályozás is, és ezzel az addig hatalmas neonreklám-állomány gyors hanyatlásnak indult. Az elmúlt csaknem harminc évben olyan legendás, sokak által kedvelt neonreklámok tűntek el nyomtalanul a házak tetejéről, homlokzatáról, mint a Deák téri gázlángos robot (Főz-Süt-Fűt), az Oktogon TOTÓ-LOTTÓ Telitalálata, vagy a Kossuth utcai csodás Orion, ami nemrég szűnt meg létezni teljesen észrevétlenül.

Aminek most a sok pótolhatatlan veszteségen túl valamelyest örülni lehet, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár- és Információtudományi Intézetének kutatói és hallgatói Fodor János adjunktus vezetésével tető alá hoztak egy régóta áhított online projektet a főváros még létező és már eltűnt neonreklámjairól. A tervek szerint folyamatosan bővülő, pontosuló fényképes és leíró webes gyűjteményt, a Neon Budapest 2017 oldalt pénteken mutatták be az ELTE bölcsészettudományi karán tartott szakmai rendezvényen.

Ami volt és ami maradt

A honlap egyik fő szekciója az adatbázis, ami körképet ad a városképet évtizedeken keresztül meghatározó neonjelek mai állapotáról. Huszonkét kategóriára bontva böngészhetők az eddig feltöltött neonreklámok: lehet keresgélni a fő hirdetési terület szerint (pl. vendéglátás, szabadidő, kultúra, stb), a neonreklám tipográfiája, formavilága szerint (pl. folyóírásos, csupa nagybetűs, figurális, stb), a műszaki megoldás szerint (hajlított cső, betűkontúr, betűdoboz, stb) és elhelyezése szerint (portálon, homlokzaton, tetőn, stb). A  Neonlista menüpont alatt az utóbbi években eltűnt neonokat és a még meglévőket lehet kilistázni, sajnos itt arra kell számítani, hogy az előttünk álló évek alatt egyre hosszabb lesz az előbbi lista, és egyre rövidül az utóbbi. Mivel a projektben résztvevők újrafotózták a még fellelhető neonreklámokat, ezért viszonylag friss képek állnak rendelkezésre azok állapotáról.

Az oldal harmadik, és egyben legpraktikusabb, fő attrakciója, hogy a szerkesztők felvittek 216 egykor volt, vagy még éppen meglévő neonreklámot egy Google térképre, így meglehetősen egyszerűen föl lehet fedezni Budapestet ezeken keresztül. A térképen elhelyezett pinekre kattintva bal oldalon előtűnik a neon fényképes adatlapja, névvel, rövid leírással, illetve a rá vonatkozó “Neon Budapest 2017” oldalra mutató linkkel. Az alább beágyazott térképen ezt érdemes kipróbálni:

A jól áttekinthető honlap gyűjteményéhez bőséges kontextust is körítettek az alkotók: szépen összegereblyézték a fellelhető háttérinformációkat, forrásokat, a témát kutató közösségekről, neonmentőkről szóló összefoglalásokat, tanulmányokat, internetes cikkeket (köztük az Indexen korábban megjelent írásokat is, amit ezúton köszönünk.) A honlap kitér a vidéki Magyarország neonvilágára, Európa, Amerika, Ázsia neontörténetére, a neonkészítés technikájára, művészi jellegére, a neonreklámok fényképészeire is (kitérve itt az Index 2009-ben végzett gyűjtőmunkájára, amit ismételten köszönünk).

Neonmentők

A pénteki eseményen egyébként részt vett és előadást is tartott David S. Hill, a varsói Neonmúzeum egyik vezetője, aki felidézte, hogy lengyel fővárosban hasonló folyamat játszódott le: a szocializmus összeomlása után Varsóban is leszerelték a neonok java részét. A város lakói ugyan szerették ezeket, de a politikusok gyűlölték, értéktelennek, eldobandó tárgynak tartották. Pedig a neonreklámok sokkal inkább voltak valamiféle kapitalista, nyugati fogyasztói eszmény megjelenési formái, mint elvetendő kommunista jelképek. Az igaz, hogy a gazdaság szigorú, tervgazdálkodásos működéséből adódóan nem kifejezetten reklámcélú tárgyak voltak, inkább szórakoztató, informáló, szimbolikus feladatuk, értékük volt, magyarázta Hill.

A varsói múzeum – ami teljes egészében magángyűjtemény – akkor jött létre, amikor pár neonrajongó megmentette az ikonikus “Berlin” feliratot, ami afféle hivatkozási pont, találkahely volt a varsóiak életében (mint Budapesten a Moszkva téri óra). Amint híre ment a Berlin megmenekülésének, özönleni kezdtek a felajánlások, és egyre több megmentett neonja lett a gyűjtőcsapatnak. Hogy legyen hely ezeket elhelyezni, 2005-ben megkaptak egy patinás gyárépületet, ami jelenleg az elektrografikus művészet varsói fellegvára, több száz vibráló műtárggyal.

Magyarországon sajnos nem ilyen jó a helyzet, amiről Antal Ildikó, az Elektrotechnikai Múzeum igazgatója számolt be. Ők 2002-ben kezdték menteni a neonreklámokat, jó pár ikonikus darab került ezáltal hozzájuk. Jelenleg 20-25 darab van a gyűjteményükben, de sajnos ezek megfelelő, állandó jellegű kiállítására nincs módja (értsd: pénze) az intézménynek, a látogatók jobbára évente egyszer, a múzeumok éjszakáján láthatnak közülük párat működés közben a múzeum udvarában.

Nyitókép: a szomorú véget ért Deák téri Főz-Süt-fűt neon kicsi mása, amit az egyik utolsó neonkészítő kisvállalkozás, a Decorlight készített (Fotó: Nagy Attila Károly/Index)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?