Kinga, Kincső
18 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Maguk nem vették észre, hogy a hirdetők rubelben fizetnek?

2017.11.02. 16:10 Módosítva: 2017.11.02. 16:10

A Facebook, a Google és a Twitter vezetői kedden jelentek meg először Capitol Hillen, hogy nyilvánosság előtt beszéljenek arról, hogy milyen szerepet játszott az orosz befolyás a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban.

Az egybegyűltek megígérték, hogy változtatnak az eddigi gyakorlaton, de ennél tovább nem mentek. A vonakodásuk igencsak felidegesítette a törvényhozókat, aki konkrét, kézzelfogható bizonyítékot akartak arra, hogy az amerikai választások védve lesznek az idegen hatalmak manipulációjától.

A cégvezetők hangsúlyozták, hogy ők csak nyilvános teret biztosítanak a politikai párbeszédnek, de szembe kellett nézniük vele, hogy miként használták föl őket eszközként az orosz dezinformációs kampányban.

A demokraták és a republikánusok egyaránt arra panaszkodtak, hogy milyen sok amerikait értek el az orosz propagandaeszközökkel 2016-ban. A szenátorok szerint szigorúbb joggyakorlatra lenne szükség; például a politikai célú hirdetéseket lehetne a televíziós gyakorlathoz hasonlóan szabályozni.

Miért tartott 11 hónapig a Facebooknak, hogy előálljon és segítsen megérteni a probléma nagyságát; hogy valóban problémának lássák azt; hogy elkezdjenek dolgozni egy felelősségteljes jogi megoldáson?

– tette föl a kérdést Chris Coons demokrata párti szenátor.

A meghallgatáson leginkább a Facebookkal foglalkoztak. A vállalat hétfőn jelentette, hogy körülbelül 126 millió emberhez juthattak el a Kreml-közeli Internet Research Agency által vásárolt reklámok.

Mark Zuckerberg Facebook-vezérigazgató közvetlenül a 2016-os választások után még őrült elképzelésnek tartotta, hogy hamis hírekkel és külföldi beavatkozással manipulálták volna az elnökválasztást. Azóta sokat változott a helyzet: a Facebook megígérte, hogy több mint ezer embert fognak alkalmazni, akik egyenként nézik át a politikai hirdetéseket, és nyilvánossá teszik, hogy ki finanszírozta ezeket.

A vállalatok azt is elismerték, hogy küszködnek a külföldi beavatkozás visszaszorításával. Sean Edgett, a Twitter képviselője azt mondta, hogy

a platformjainkkal való visszaélés, aminek a célja az államilag támogatott választási manipuláció, új nehézséget jelent számunkra, de hajlandók vagyunk szembenézni vele.

A problémát az érintett cégek esetében az okozza, hogy az üzleti modelljük a virális, gyorsan terjedő tartalmakat jutalmazza (amik akár félrevezető infók is lehetnek), illetve automatizált hirdetési rendszert használnak, így nem könnyű kiszúrni az idegen kormányok által finanszírozott posztokat.

A republikánus Lindsey Graham szenátor, a bűnözéssel és terrorizmussal foglalkozó albizottság elnöke szerint többről van szó, mint az orosz propagandáról.

Ma Oroszország; holnap Irán vagy Észak-Korea jöhet. Azt kéne tennünk, hogy leülünk és kitalálunk valamit, ami az élő adásokra és a közösségi médiára is vonatkozik, hogy megvédjük a fogyasztókat.

A Facebook, a Twitter és a Google sosem ellenezte nyilvánosan a kétpárti javaslatot, ami az online politikai hirdetések finanszírozásának átláthatóvá tételét szorgalmazta. A lobbistáik viszont dicsérték az önkéntes erőfeszítéseiket, amik az álhírek visszaszorítására irányultak.

Charles E. Grassley, a bizottság republikánus elnöke szerint Oroszország az Egyesült Államok egyik politikai pártjához sem lojális; csak az a céljuk, hogy megosszák az embereket és aláássák a demokráciába vetett hitet. Mindez ellentmond annak a feltételezésnek, amely szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök megpróbálta Donald Trump javára fordítani az amerikai elnökválasztást, és ezért indított propagandaháborút a közösségi médiában.

A demokrata párti Al Franken arról kérdezte Mr. Stretcht, a Facebook képviselőjét,

hogy lehet az, hogy a Facebook, ami büszke arra, hogy milliárdnyi adatot dolgoz fel és továbbít a felhasználók között, nem vette észre, hogy a választási hirdetések, amikért rubelben fizettek, Oroszországból érkeznek?

Stretch erre azzal érvelt, hogy az idegen pénznem önmagában nem jelent semmit, ahogy az sem jelentene, ha holnaptól csak dollárt fogadnának el; aki akarja, bármikor válthat magának devizát. Szóval a rubel használata önmagában nem árulkodó jel. Nem mondhatnánk, hogy a válasza megnyugtatta Mr. Frankent.

(The New York Times)