Luca, Ottilia
-4 °C
3 °C

Odáig süllyedtünk, hogy arról néztünk videót, hogy valaki paradicsomsalátát készít

29
2018.01.27. 10:26

Az antarktiszi kutatóállomások tudósai és dolgozói, valamint a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai igen sok dologban hasonlítanak egymásra. Extrém körülmények között, szűk helyre összezárva, szigorú napirend szerint élnek, nem mehetnek haza, amikor kedvük szottyan, és egy séta az állomáson kívülre is elég komoly előkészületeket igényel. Mindezeken túl még az ellátás sem valami fenséges, jól ismert hátulütője a hosszú hónapokig tartó izolációnak, hogy friss zöldséghez és gyümölcshöz gyakorlatilag alig jutnak az állomáson töltött idő alatt, legfeljebb akkor, amikor új ellátmány érkezik a külvilágból.

Így vannak ezzel a német Alfred Wegener Intézethez tartozó Neumayer III. kutatóállomás lakói is, köztük egy magyar kutatónő, az aeroszol-fizikával foglakozó Jurányi Zsófia (róla tavaly májusban írtunk, megosztva élményeit és képeit az olvasókkal). Ő 2017 elején érkezett az Antarktiszra, hogy tagja legyen a 37. csapatnak, ami a telet az állomáson tölti. Mostanra végéhez közeledik Jurányi Zsófia küldetése, februárban hagyja el a 70. szélességi körön, a Déli-sarktól mintegy 2000 kilométerre található kutatóbázist.

A hazakészülődés utolsó heteibe az hozott ráadás izgalmat, hogy a Német Űrközpont (DLR) egy high-tech növényházat telepített a Neumayer III. mellé, igaz, az űrtechnológiás növénytermesztés lehetőségeit tesztelő konténer áldásait Jurányi Zsófia már nem élvezheti.

Amikor megtudtuk, hogy milyen izgalmas kísérlet veszi kezdetét az Ekström selfjégen, megkértük a magyar fizikust, hogy legyen szemünk és fülünk, mutassa be nekünk az EDEN ISS projektet. “Igen, így igaz, ez a micsoda itt van nálunk. Még itt vagyok, de már nem sokáig: kevesebb, mint egy hónapig maradunk, megérkeztek az utódaink, akik a következő telet töltik itt. Milyen jó lesz a következő csapatnak, hogy nekik lesz salátájuk, amikor mi 9 hónapon keresztül nem kaptunk friss árut!” – ecsetelte Jurányi Zsófia emailben, hogy milyen jó dolga lesz az őt követőknek a bázison.

Paradicsomtól az eperig

A speciális konténerben kialakított növényház a dél-afrikai S. A. Agulhas II jégtörő hajón érkezett meg január 3-án az Antarktiszra, a kikötés helyétől lánctalpas hótraktorok vontatták a Nemayer III-as állomás melletti végleges helyére. Egyelőre még az összeszerelésen és a beüzemelésen dolgoznak, magok először 1-2 hét múlva kerülnek be a helyükre, március végére már le is arathatják az első salátákat és retkeket. Pár magot azért már most elvetettek, azok az állomáson várják, hogy végleges helyükre kerüljenek, tudtuk meg Jurányi Zsófiától, illetve közvetve Daniel Schuberttől, az EDEN ISS kutatási projekt vezetőjétől.

Hogy milyen növényekkel gazdagodik majd a kutatóállomáson dolgozók étrendje? Lesz paradicsom, paprika, uborka és retek, lesz ruccola, zöldsaláta és mángold, terem majd többféle zöldfűszer, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban: eper, ami valószínűleg a legnépszerűbb termése lesz az EDEN ISS-nek. Azt viszont tudni kell, hogy a kísérleti növényház nem a kutatóbázis lakói kedvéért került a Neumayer III. szomszédságába. “A kutatás fő célja az, hogy kifejlesszék és teszteljék azt a technológiát, amivel az űrben is lehet növényeket termeszteni elsősorban jövőbeli, más bolygókra telepített űrbázisokon” – írta Jurányi Zsófia.

A konténer azért különleges, mert talaj és napfény nélkül működik, teljesen automatizáltan, a levegő páratartalmát és a hőmérsékletét is számítógépek szabályozzák. A fényt a növényeknek speciális spektrumú, keverék, kék és piros fényt adó ledes fényforrások biztosítják, amik a nappalt és az éjszakát is szimulálják. (Azért kék és piros, mert a növények ezt a két hullámhosszúságú színt tudják a leghatékonyabban hasznosítani.)

Levegőben lógnak a gyökerek

A növények öntözése is automatizált, ötpercenként kapnak vizet. A cél részben az, hogy minimális mennyiségű víz fogyjon: ezért zárt rendszerű a konténer, még a növények által elpárologtatott vizet is összegyűjti és újrahasznosítja. “Így csak annyi vízre van szükség a termesztéshez, amennyi az érett zöldségekkel kikerül a rendszerből."

“Az üvegház – vicces az elnevezés, mert összesen egy kis ablak van, és az sem ott, ahol a növények vannak – 400 méterre délre van az állomástól, hogy ne kelljen túl messze gyalogolni az állomástól, de azért teljesen különálló egység legyen. A rendszer teljesen autonóm, számítógépekkel vezérelt, akár Brémából, a DLR központjából is irányítható. A következő szezonra a DLR egy mérnöke Paul Zabel marad itt az áttelelő csapat tagjaként, hogy ültessen és szüreteljen, irányítsa és karbantartsa a rendszert” – írta a magyar kutatónő arra a kérdésünkre, hogy hol helyezték el az üvegházat és mennyire autonóm a rendszer.

A két összekapcsolt konténerből kialakított növényház az áramot a Neumayer állomásról kapja, míg a növények fejlődéséhez szükséges vizet és tápoldatot helyben tárolják tartályokban (ezeket elég 2-3 havonta feltölteni, a vizet ehhez szintén a bázisról hozzák). A sok vízzel kapcsolatos megoldás hallatán arra lehetne gondolni, hogy az EDEN ISS belsejében valamiféle hidropóniás rendszert alakítanak ki. Ez azonban nem így van. “A rendszer, amit ők használnak, aeropóniás. A növények furatolt tálcákon nőnek miközben 3D-s nyomtatóval nyomtatott kis állványok stabilizálják őket, nem a gyökereik. A gyökerek mindenféle talaj nélkül a levegőben lógnak, és 5 percenként tápoldattal permetezik be őket” – magyarázta Jurányi Zsófia.

Az ISS hívja a Földet

A Nemzetközi Űrállomáson már jó ideje kísérleteznek kis, inkubátorszerű tartályokban növénytermesztéssel. Az Antarktiszra telepített rendszer nemcsak névleg kapcsolódik az ISS-en folyó munkához, mondta Jurányi Zsófia: “Egy kisebb szekrénynyi mini-üvegházat is hoztak magukkal a DLR kutatói. Ez úgy lett megépítve, hogy kompatibilis legyen az ISS-re telepíthető berendezésekkel, mivel bárminek, amit az űrállomásra akarsz felvinni, speciális szabványoknak kell megfelelnie. Ezt a rendszert is tesztelik itt nálunk. Ez kerül majd az űrállomásra, egyrészt, hogy az űrhajósoknak zöldséget biztosítson, másrészt, hogy tovább vizsgálják a súlytalanság hatását a növényekre.”

Felvetődhet az olvasókban a kérdés, hogy miért a Déli-sark közelébe kellett telepíteni ezt a növényházat, hiszen hideget és sötétet máshol is lehetett volna reprodukálni. “Nemcsak technológiát szeretnék tesztelni, hanem az emberi tényezőket is. Az itteni téli körülmények a leghasonlóbbak ahhoz, amilyen a jövőben egy marsi misszió lehet. Adott egy kis csapat egy élhetetlen helyen egy állomással, valami küldetéssel, hosszú ideig teljesen izolálva, ahol mindent nekik kell megoldani” – magyarázta Jurányi Zsófia.

És persze az sem utolsó dolog, hogy a most következő antarktiszi télen lesz friss zöldsége az áttelelő csapatnak. Ez egy nagyon fontos szempont volt, ezért is került ide az üvegház. Különböző tesztekkel vizsgálják azt is, hogy ez hogyan hat pszichológiailag a csapatra, boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek-e attól, hogy paradicsomot ehetnek. Mi csak sóvárogtunk kilenc hónapig a friss dolgok után. Be kell valljam az is előfordult, hogy odáig süllyedtünk, hogy arról néztünk videót az interneten, hogy valaki paradicsomsalátát készít.

Nyitókép: az EDEN ISS két konténerét így rakták állványra (DLR)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!