Salamon
12 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Észak-Korea nem fogja letenni az atomfegyvert

000 SF9QP
2018.04.26. 19:37
Phenjan nem azért költötte Észak-Korea szinte minden kincsét nukleáris fegyverkezésre, hogy Trump parancsszavára feladja az egészet. A leszerelésről tárgyaló felek köthetnek kompromisszumot, de a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítése legfeljebb álom lehet. Ez a folyamat ugyanis teljesen ellenőrizhetetlen. A hasadóanyag-gyártás és az urándúsítás műholdképekről ellenőrizhetetlen, az ország elszigeteltsége pedig lehetetlenné teszi a fegyverkezés állásának pontos megismerését.

Kim Dzsongun, Észak-Korea teljhatalmú vezetője állítólag azt tervezi, hogy formális szándéknyilatkozat tesz a nukleáris leszerelésre. A dél-koreai elnök, Mun Dzsein örömmel fogadta az április eleji bejelentést. A világ egyik legelszigeteltebb országa tavaly bebizonyította, hogy van bevetésre alkalmas atomfegyvere és a célba juttatáshoz szükséges hordozórakétája (habár az nem egyértelmű, hogy ezeket valóban be is tudná vetni), így az enyhülés jelei a legjobbkor érkeztek.

De a megosztott Korea és az Egyesült Államok közti tárgyalássorozat várhatóan nem fog a félsziget atomfegyver-mentesítéséhez vezetni.

Az április 27-i megállapodáson sok minden elhangozhat, de ez nem jelenti azt, hogy Észak-Korea ezentúl ne fenyegethetne azzal, hogy csapást mér atomfegyverrel a világ bármelyik pontjára. Phenjan előzetesen csak abba egyezett bele, hogy felfüggeszti az interkontinentális rakétákkal (ICBM) és atomfegyverekkel végzett kísérleteket. Kim Dzsongun arról is beszélt, hogy egy atomlétesítményt kivonnak a forgalomból, mivel már rendelkezésükre áll a technológia, ami ahhoz szükséges, hogy nukleáris robbanófejet szereljenek egy ICBM-re.

De az északiak semmit nem mondtak arról, hogy feladnák a teljes atomarzenáljukat. Sőt, Kim Dzsongun az ország lángpallosaként emlegeti az észak-koreai atomprogramot. Amikor Kim Dzsongun a múlt hónap végén találkozott Hszi Csin-pinggel, Kína elnökével, egyeztetett és összehangolt denuklearizációs tárgyalásokat említett. Phenjan alighanem ismét a nemzetközi szankciók szorításán akar enyhíteni; de valójában nagyon is büszkék az atomfegyvereikre.

Az atomfegyver- és rakétakísérletek tárgyalási alapnak jók voltak; Phenjan bebizonyította, hogy eredményesen zsarolhatják a világot. Most kérnek valamit cserébe, és megígérik, hogy nem lesznek annyira rossz fiúk.

Még mindig nagy a nyüzsgés

A Yongbyon Nukleáris Kutatóközpont Phenjantól északra található, nagyjából 60 kilométerre. A központba 2010 novembere óta nem tette be a lábát amerikai állampolgár.

Siegfried Hecker – a Stanford Egyetem atomfegyver-szakértője, aki a Los Alamos National Lab, az atombombát fejlesztő intézet igazgatója volt a második világháború alatt – 2010 novemberében meghívást kapott Észak-Koreától. Meglátogathatta a hírhedten titkolózó ország yongbyoni atomlétesítményét. Az egyik helyiségben rémisztő látvány fogadta:

nagyjából kétezer vadonatúj urándúsító centrifuga, az atombombagyártáshoz használt izotópok előállításának eszközei.

Az egész létesítmény és az összes centrifuga teljes titokban épült, senki sem tudott róla. Az akkor látott gyártókapacitás arra enged következtetni, hogy hiába hajlandó Kim Dzsongun tárgyalni a Koreai-félsziget atommentesítéséről, a szakértők szerint a teljes leszerelés és annak ellenőrzése egyszerűen kivitelezhetetlen.

Észak-Korea nem véletlenül mutatta meg a létesítményt Heckernek. 2008-ban szimbolikus gesztusként lerombolták az atomlétesítmény 20 méteres hűtőtornyát Yongbyonban, ami a rezsim plutóniumgyártásának fő szimbóluma volt. Ezzel mutatták, hogy ők hajlandók a tárgyalásra, valamint a nukleáris fegyverkezés visszaszorítására.

A nyugati hírszerzés akkor még úgy tudta, hogy a plutónium az egyetlen hasadóanyag, amihez Észak-Korea hozzáférhet. A plutóniumgyártás viszonylag jól nyomon követhető, mert hiába a belső elszigeteltség, a nukleáris reaktorok hőtermelése a műholdfelvételeken is látható. De Hecker látogatás rávilágított, hogy Phenjan dúsított uránt is használhat - és ezt az amerikaiak már nem látják a műholdképeken.

Sosem tudhatjuk, mikor nyitnak egy újabb dúsítóüzemet. [...] Ez egy épület belsejében van, nem láthatod, nem tudhatsz a létezéséről. Senki nem tudta, hogy ilyen típusú centrifugáik vannak abban az épületben. Megmutatták nekem, hogy más úton is előállíthatják a bombát.

– mondta Hecker.

Annak sincs jele, hogy a fegyverkezés alábbhagyna. Az Észak-Koreával foglalkozó North 38 friss műholdképekre hivatkozva azt írja, hogy a nukleáris létesítmény másodlagos hűtőrendszerének átépítése még napjainkban is zajlik. Nem tudjuk, hogy ennek az építkezésnek mi a pontos célja; a North 38 szerint elképzelhető, hogy egy víztározót akarnak létrehozni, amivel megoldható az erőmű biztonságos hűtése.

Denuklearizáció? Honnan tudjuk?

Emlékszünk még, hogy micsoda szájtépés ment Trump és Kim Dzsongun között, amikor Phenjan a rakétakísérleteket végezte a közelmúltban? Már ez is előrevetítette, hogy a denuklearizáció nem lesz könnyű folyamat. A tárgyaló felek több évtizedes kölcsönös bizalmatlansága sem jó tárgyalási alap; nyilván ez is volt az oka, hogy John Bolton, Trump nemrég kinevezett biztonsági tanácsadója egyenesen megelőző csapás javasolt.

Tovább rontja a helyzetet, hogy

ha Észak-Korea bele is egyezik néhány robbanófej hatástalanításába, az Egyesült Államok akkor sem ellenőrizheti, hogy Phenjan tartja-e a szavát.

A szakértőknek is csak hozzávetőleges becslései vannak arról, hogy hány robbanófej lehet az országban. A számukat – a rezsim hasadóanyag-gyártási kapacitása és az atomkísérletek száma alapján – 12 és 60 közé teszik. Ezeknek a hatásfoka legalább akkora vagy nagyobb lehet, mint azoké, amiket az Egyesült Államok vetett be Japán ellen. De a szakértők sem tudják, hogy ezek a robbanófejek megépültek-e. És ha igen,  hol tárolják és hová rejthetik őket?

Ha nem tudjuk, hogy hol vannak, ugyan hogyan tudhatnánk, hogy nincsenek ott, vagy hogy már leszerelték őket? Több tucat létesítményről, több száz épületről és több ezer emberről beszélünk [akik a fegyverkezési programban érintettek]. Mit jelent a denuklearizáció? Hogy megszabadulnak mindentől?

– tette fel a kérdést Hecker.

Valószínűbb, hogy Észak-Korea csak időt akar nyerni ezzel a manőverrel. Kim Ir Szen és Kim Dzsongil – a mostani vezető nagyapja és apja – egyaránt kötöttek nukleáris leszerelési megállapodásokat az amerikaiakkal; 1992-ben, 2000-ben és 2005-ben, átmeneti gazdasági ösztönzőkért és nemzetközi segélyekért cserébe. Csakhogy azóta Észak-Korea hat kísérleti atomrobbantást hajtott végre, és mindegyik nagyobb hatásfokú volt, mint az előző. Ugyan mi garantálja, hogy

  • Trump meg tud állapodni Kim Dzsongunnal a nukleáris leszerelés fontosságáról?
  • Kim meggyőzheti Trumpot, hogy szándékában áll hatástalanítani néhány robbanófejet?
  • Nem fog Kim elspájzolni néhány interkontinentális ballisztikus rakétát és robbanófejet, vagy titokban újakat építeni?

Teljes leszerelés? Felejtsük el

Melissa Hanham, a Middlebury Intézet nemzetközi kapcsolatokért felelős szakértője úgy látja, hogy ha Kim a békemegállapodás kedvéért látványosan fel is áldozna néhány bombát, még mindig lehet csapásmérésre alkalmas atomarzenálja. Főleg, hogy azt sem lehet ellenőrizni, hogy a bombák, amiket megsemmisítenek, valódiak-e vagy hamisak.

Nem tudjuk, hogyan építették fel őket; nem ismerjük a konfigurációkat; fogalmunk sincs, hogy rakétára szerelték vagy külön tárolják őket; és nem ismerjük az alkalmazott biztonsági mechanizmusokat sem. Találgathatunk, hogy hol tárolják őket, az alapján, amit arról gondolunk, hogy ők hogy vívnának meg egy atomháborút – de ezek tényleg csak találgatások lennének. A megállapodáshoz bíznunk kéne abban, hogy elmondják, hol tartják az összes [atomfegyvert], és abban, hogy ezek nem csak hamisítványok.

– mondta Hanham.

Hasonló találgatásokra kényszerültek a katonai szakértők is, amikor a megelőző csapás esélyét fontolgatták. A denuklearizációs, illetve a veszély minimalizálásáról szóló tanulmányok a következő lehetőségekkel számolnak:

  • Kim Dzsongun nem fogja feladni a nukleáris fegyverkezési programot, hacsak nem fenyegeti komoly veszély a rezsim belső stabilitását.
  • Sem a katonai csapásmérés, sem az átmeneti megállapodások nem érhetik el az északiak teljes denuklearizációját.
  • A megelőző csapással az Egyesült Államok és szövetségesei a nukleáris háborút kockáztatnák, ami akár nem szándékos katonai konfliktushoz vezethetne Kínával, a phenjani rezsim egyetlen laza szövetségesével.
  • Az átmeneti tárgyalások lelassíthatják az északiak atomfegyverkezését, de Phenjan már többször is megszegte a korábbi megállapodásokat, és Kim Dzsongun sem adja jelét annak, hogy korlátozná a rezsim atomfegyvergyártó képességeit.

Ebből sehogy sem jön ki, hogy Észak-Korea a jövőben atomfegyvermentes övezet lehetne. Ez csakugyan a phenjani rezsim lángpallosa; több évtized GDP-jének termése; az egyetlen, nemzetközi szinten is életveszélyes ütőkártya. Ha kijátszani nem is fogják ezt a lapot, az biztos, hogy a pakliban fogják tartani.

(Lapzártakor érkezett: a kínai Tudományos és Műszaki Egyetem szakértőinek friss jelentése szerint a föld alatti atomrobbanások miatt meggyengült és összeomlott a punggye-rii atomlétesítmény Észak-Koreában, ahol 2006 óta legalább hat kísérleti robbantás történt. Az alagutak részleges vagy teljes beomlása, valamint a potenciális sugárzásveszély miatt a telep használhatatlanná vált. Az egyetem külső szakértők által ellenőrzött tanulmánya, amit a Geophysical Research Letter folyóirat is közölt, azután jelent meg, hogy Phenjan jelezte: hajlandó tárgyalni a nukleáris kísérletek felfüggesztéséről.)

Borítókép: Észak-Korea 2017. szeptember 15-én ballisztikus rakétát lőtt át Japán felett, mely a Csendes-óceánba zuhant. Fotó: AFP.