Huba
17 °C
33 °C

Üvöltő hangnyomás az észrevétlenségből

GettyImages-954024372
2018.07.19. 10:09
Az LG ThinQ nagyjából mindent bedob, ami az elmúlt évek legnépszerűbb okostelefonjai felvonultattak: viszonylag erős hardver, a szuper kijelzőbe belógó kamera, hangvezérlés, személyi asszisztens, mesterséges intelligencia, profi fotózás. Csak az egyéniség, az hiányzik belőle. Ja, mégsem: alighanem ez minden idők leghangosabb telefonja.

ThinQ – micsoda név! Mit akart ezzel mondani a költő?

Talán egy szójáték a thank you-ra? Vagy vékony (thin) Q-t jelent? Nem, az nem lehet. Az LG-nek ugyan van Q szériás telefonja, de a ThinQ a G sorozathoz tartozik, és amúgy is vastagabb a Q modelleknél. Vagy a think (gondolkodni) és you (te) összevonásából kéne arra asszociálni, hogy majd a telefon mesterséges intelligenciája gondolkodik (helyettünk)? Netán arra számítottak, hogy a nagy Q olyan tipográfiai lenyomatot hagy a vásárló agykérgén, mint az iPhone kis i betűje?

Végül feladtam. Az, hogy megpróbáltam egy termékmenedzser agyával gondolkodni, úgy megviselt, mint Charles Mansont az expozíciós pszichoterápia.

Pedig a ThinQ klassz telefon, csak a neve ilyen hülye szegénynek. A hivatalos sajtóbemutatót az etyeki Korda Filmstúdióban tartották. Az LG hazai és koreai képviselői közös prezentáción mutatták be a ThinQ fő erényeit:

  • a mesterséges intelligenciával felturbózott kamerát (széles látószöggel és portré móddal);
  • a távoli hangfelismerést kínáló, mesterséges intelligenciára épülő személyi asszisztenst;
  • és a kiváló minőségű beépített hangszórót.

A telefonnak hosszúkás, keskeny téglalapformája van, nincs itt semmi kacsintgatás az aranymetszés arányai felé; a ThinQ egy szuperszélesvásznú miniatűr táblacsoki. A kijelző a teljes előlapot betakarja, a hátlap türkiz/fekete műanyag – kellemesen tapad a kézhez. Persze, nem túl karakteres, de miért is lenne az?

A vásárlók többsége úgyis vesz a telefonjára valami gusztustalan, de strapabíró tokot, ami Dieter Rams zsenijét és egy tehetségtelen formatervező bénaságát egyaránt elhomályosítaná.

Bekapcsolva meggyőzőbb a látvány: elragadó a képernyő felbontása és színgazdagsága. A kijelző a teljes felületet beborítja, csak az Essential Phone-ról vagy az iPhone X-ről ismerős, az előlapi kamerának fenntartott betüremkedés (notch) hasít ki belőle egy kisebb részt. A bemélyedéstől jobbra-balra kerülnek az értesítések, illetve az óra. Hamar megszokható; használat közben nem az érződik, hogy csonka a felület, hanem hogy extra képernyőfelületet kaptunk a kamera mellett.

Bár az LG-nek van saját OLED kijelzője (a Pixel 2 XL képernyőjét is ők gyártják), a ThinQ-hoz sima LCD-t használtak. A kijelző mérete 6,1 hüvelyk, ami 3120×1440 képpontos felbontás mellett 563 pixeles hüvelykenkénti képpontsűrűséget jelent. A ma kapható készülékek közül ezt csak a Samsung Galaxy S9 tudja felülmúlni.

Az előlapon nincsenek fizikai gombok, sőt, még a navigációs sávot is elsüllyeszthetjük, hogy szükség esetén egy plusz ujjmozdulattal hívhassuk elő, mint a fölső legördülő menüt. Rövid tesztelés után erről inkább lemondtam. Az alkalmazások futtatási területe kisebb lesz, de amúgy sem tud mindegyikük alkalmazkodni a ThinQ szokatlan képarányhoz, így néha belefuthatunk fura torzításokba. És a legszükségesebb gombok igenis legyenek mindig kéznél; hadd ne kelljen plusz mozdulatot tenni egy olyan gyakori művelethez, mint az alkalmazásváltás.

Fizikai gombot csak a hangerőszabályzó kapott (az rögtön kettőt is), a bekapcsológomb, illetve a készülék bal oldalán van egy átprogramozhatatlan gomb, amivel azonnal aktiválhatjuk a Google Assistantet. Az LG nagy hangsúlyt fektetett erre a funkcióra; más kérdés, hogy a megnövelt hatótávolságú hangvezérlést a ThinQ egyik fő erényeként emlegették, a távoli hangutasítások meg szöges ellentétben állnak a gombnyomogatással.

A ThinQ mérsékelten vízálló, IP86-os besorolású készülék. Barlangban rekedt thai gyerekek mentéséhez inkább ne vigyük magunkkal, de nem kell sírógörcsöt kapnunk, ha véletlenül beleejtjük a 200 ezres telefont a mosogatóba – ki fogja bírni.

Sómeder és divatos emberek a HÉV-megállóban

A bemutatón hosszan méltatták a ThinQ képrögzítési lehetőségeit. A hátlapi dupla kamera felbontása 16 megapixel, amivel szélesvásznú fotókat is készíthetünk; tájképekhez vagy nagyobb csoportképekhez ez ideális látószög. Videózásnál választható opció a 4K felbontás; a mai csúcstelefonokon ez már sztenderd, az olcsóbb készülékeken inkább kellemes meglepetés.

Az előlapi kamera 8 megapixeles. Ezzel portré módban is készíthetünk szelfiket, egy csúszkával szabályozva, hogy mennyire legyen fókuszban az arcunk, és mennyire legyen homályos a háttér. Mivel a homályosítás-élesítést szoftver szabályozza, néha belefuthatunk fura képhibákba; rossz fényviszonyok mellett hajlamos összemosni a hajunkat a háttérrel. Az iPhone X hasonló funkciója jóval profibb összhatást kelt – igaz, a ThinQ jóval olcsóbb is annál.

A mesterséges intelligenciával felturbózott kamera a rém fantáziadús AI CAM nevet kapta. Ez egy okos kis automata filter, amivel akkor is klassz minőségű fotókat lőhetünk, ha borzalmas fotósok vagyunk. A ThinQ mesterséges intelligenciája fölismeri, hogy mit lát a képen, és az objektumok azonosításával, illetve a környezeti fényviszonyok felismerésével optimalizálja az elkészült képet.

Az AI CAM még a fotó elkészülése előtt belenyúl a színtartományba, a szaturációba és a kontrasztarányba, így érve el a legjobb minőséget. A lenti galériában látható fotók is az AI CAM-mel készültek, különösebb előkészület és utómunka nélkül. Az elkészült képeken nincs semmi kozmetika, így jöttek ki a gépből (csak a felbontásukat kicsinyítettük le). Profi fotósok valószínűleg szentségelni fognak a képek láttán, de

az Instagram-generáció boldog lesz velük, mert az elkészült fotók néha szebbek, mint a valóság.

Minden rikítóan élénk, színpompás, kontraszt- és árnyalatgazdag. A rózsa vérvörös; a napraforgó sárgáját harapni lehet, mint a körtét; a kerti növényzet Smaragdváros zöldjében tündököl. Beltéri fotózásban a ThinQ pár fokkal jobb a hasonló árkategóriájú telefonoknál. Egy profi objektívvel nem versenyezhet, de a ThinQ-val is teljesen korrekt, digitáliszaj-mentes fotókat lőhetünk. Éjszaka, kültéren is egész jól elboldogul, csak a mesterséges fényforrások szaturációjával és a fényerő mesterséges megnövelésével torzítja el a valóságot.

Az aktív közösségimédia-felhasználók valószínűleg kedvelni fogják az AI CAM-et (a fényképezőgépben kapásból elérhető a facebookos megosztás lehetősége), de mindenki más úgy lesz vele, hogy némi gyönyörködés után kikapcsolják, és a természetesebb színvilágú automata, illetve a több lehetőséggel kecsegtető manuális fotózást választják.

A mesterséges intelligencia bevonása miatt a képek szortírozását a telefon automatikusan végzi. Az AI CAM használata közben apró betűs szövegként láthatjuk felvillanni, hogy a telefon milyen objektumokat ismert fel, és ebből állítja össze a képek csoportosításához használt címkéket. Ezekből néha meglepő eredmények születhetnek. Hogy a ThinQ-nak hogy sikerült behaluznia a Margit híd budai hídfőjének tök üres HÉV-megállójában a halat (!), a sómedencét (!!) és a divatos embereket (!!!), ahhoz egy másik mesterséges intelligencia kéne. (A sajátommal arra jutottam, hogy a telefon biztos megállapította, hogy egy köpésre van a Duna medre, és ha hasonlóan fejlett mesterséges intelligenciákra bízzuk a vízművek irányítását, előbb-utóbb úgyis ki fog száradni. És akkor majd láthatjuk a halakat is.)

Ha a fotózásba bevonjuk a Google Lenst, a kamera még okosabb lesz. Ilyenkor nem az LG, hanem a Google saját, kifinomultabb szoftvere azonosítja a képen látható tárgyakat. Ezzel javul a találati arány az AI CAM-hez képest, de így is belefuthatunk furcsaságokba. Pocsék fényviszonyok mellett a Lens varjúmákként (Hibiscus trionum) azonosított egy kerti mályvacserjét (Hibiscus syriacus), illetve Citroennek nézett egy Suzukit.

Mivel a Lens megmutatta, hogy az azonosításhoz milyen képekkel vetette össze a célfotókat, látható, hogy nem nagyon lőtt mellé, de mérgesgomba-azonosításhoz nem merném használni.

Csengőhangdemó a konferenciateremben

A 2,8 gigahertzes, nyolcmagos Snapdragon 845-ös processzor az idei csúcsmodell, de ehhez kevésnek tűnik a 4 gigabájt memória, a 64 gigabájtos háttértár meg legfeljebb átlagosnak. A 3000 milliamperes akkumulátor mintha gyorsabban lemerülne, mint a hasonló kategóriás telefonoké, de tolerálható mértékben, és túlhevülést vagy akadozást sosem tapasztaltam. A jack-aljzat megléte piros pontot érdemel, mert a mai csúcstelefonok többségéről simán lespórolják őket, így viszont nem kell dongle-ket cipelnünk magunkkal, ha vezetékes fülhallgatót használnánk. 

Ha már hangzás: a bemutatón megemlítették, hogy a ThinQ belső kialakítását úgy tervezték meg, mint egy hangsugárzóét, hogy a készülékház felerősítse a rezonanciákat, mert ez végső soron jobb hangot eredményez, és ezért nevezik Boomboxnak. Ezen a ponton vártam, hogy előlép egy kosztümös bohóc, aki karamellát szór a közönségbe és kiröhögi őket, amiért elhitték ezt a viccet; mert hát az nyilván vicc, hogy feature-ként próbálják eladni a cigányhifit. De ez nem vicc volt. Még egy fadobozra is rátették a telefont, és lejátszottak róla egy koreai csengőhangot, így demonstrálva, hogy a fadoboz mennyire felerősíti a rezgéseket.

Egy hangárszerű komplexumban demonstrálni egy telefon hangszórójának minőségét – na, ehhez bátorság kell. De az LG ezt tök komolyan gondolja; még a koreai popbandát, a BTS-t is leigazolták, hogy egy videón velük adják el ezt a bohóckodást.

Jó, egy telefonhoz képest tényleg meggyőző a ThinQ-ból kitörő hangerő, és a rezgéseket is szépen átviszi: kihangosított videót nézve érezhetjük, ahogy a készülékház masszírozza a tenyerünket. Ami engem illet, minden reggel szívrohamot kaptam, amikor megszólalt az ébresztőóra, mélynyomóvá változtatva az éjjeliszekrényt. De ennél egy tízezer forintos bluetooth hangdoboz is kategóriákkal jobban szól, szóval érthetetlen, hogy az LG szerint miért pont ez a key selling point.

Jó, annyira nem érthetetlen. Valamivel nyilván muszáj megkülönböztetni a ThinQ-t a többi okostelefontól, és a hangminőséggel még senki nem próbálta. Kétes dicsőség, de legalább van – valami ilyesmire gondolhattak a termékmenedzserek. Mert

a ThinQ-nak a hangerején kívül kevés karakteres vonása van.

Minden izgalmasabb apróságot láthattunk már máshol. Mesterséges intelligencia? Hangfelismerés? A képernyőbe belógó kamera? Portréfotózás? Csupa ismerős ötlet az elmúlt évek csúcstelefonjaiból. Nem mintha baj lenne, hogy ezek itt is visszaköszönnek, főleg, hogy a megvalósítás színvonalával sincs baj. A barátságos ár-érték arány is a javára írható: a ThinQ ára kétharmada egy iPhone-énak, és egy kategóriában van a Samsung Galaxy S9-ével.

De ez a koncepció – a máshol bevált megoldások lekoppintása és integrálása – inkább tükröz görcsös megfelelési kényszert, mint egy koherens víziót. Sajnos ez ma csak az észrevehetetlenséghez elég. Legfeljebb a 6 decibellel nagyobb hangerőre kaphatjuk föl a fejünket.

Borítókép: SeongJoon Cho / Bloomberg / Getty Images Hungary.