A bájgép
További Tech cikkek
Az alapok rendkívül egyszerűek: vásárolunk egy férfi, vagy női Lovegetyt (a szexuális orientációkból származó bonyodalmakra nem térek ki - az legyen a gyártó problémája), teszünk bele zsebtelepet, majd a megfelelő gombokkal beállítjuk, hogy táncolni, mozizni, beszélgetni, vagy szerelmesnek lenni szeretnénk. A Lovegety kulcstartó kiszerelésben készül, mint oly' sok más örület-okozó bigyó, ezért könnyedén elrejthető a ruházatban. A bigyó tulajdonosa nagy nyugodtan közlekedni kezd a tömegben, és amikor egy másik hasonlóan beállított (tánc, mozi, stb.) Lovegety közelébe ér, mindkettő jelezni kezd és létrejön a nagy találkozás. Nagy lehetőség ez az ismerkedésre egy olyan tömegneurózis súlytotta nagy népsűrűségű populációban, mint amilyen a japán. A Lovegetyből az első félévben négyszázezer fogyott, ez igazolni látszik a Lip Service Communications eredeti elképzelését, hogy t.i. legyalázzák a tamagocsis Bandait.
A Lovegety négy méteres körön belül képes kommunikálni társaival. A kapást kegyetlen sípoló hanggal, vagy villogó fénnyel jelzi. Amerikában Friendlink néven forgalmazott hasonmása más kunsztokat is tud: miután felismerte a közelben található készüléket rövid szöveges üzenetet képes küldeni rá (pl.: "Eszem a csöppkis szád!" vagy "Fesd ki a lakásom!").
A történet ott folytatódik, hogy a Massatchusetts Institute of Technology egy ifjú kutatója Rick Borovoy ráébredt, hogy a különböző hordozható elektronikus eszközök nem csak arra alkalmasak, hogy elidegenítsék egymástól az embereket, hanem arra is, hogy összehozzák őket. Mellesleg az MIT fennállásának megünneplésére rendezett konferenciára is kellett volna valami trükkös-bulizós technológiai tréfagép. Borovoy gyorsan kerített magának egy csapatot erdei állatokból és ékszerészekből, hogy megvalósítsa ötletét, amely a boltokban Lovegety néven futó bájgép kiokostott verziója volt.
A konferencia résztvevői mind elektronikus névtáblát, amelyben hat vicces kérdésre ("Kedvenc kajám: a - párizsi, b - parízer, c - pariznya") adott válaszukat tárolták. A névtáblák megmutatták, hogy a viselő hány kérdésre adott azonost választ a másik résztvevővel. Mindenki jól szórakozott.
Borovoy folytatta a kisérletezést a névtáblákkal. Következő alkalommal mindenki egysoros jelmondatot gépelhetett az lcd-kijelzővel ellátott névtáblába, majd lecserélhette azt egy másik névtábla szellemesebbnek tűnő mondatára. A kisérlet helyszínén folyamatosan figyelték, hogyan tünnek el, és hogyan terjednek bizonyos jelmondatok. Egy nagy kijelzőn folyamatosan figyelemmel lehetett követni, hogy hogyan cirkulálnak a mondások az emberek között. A végén pedig kiderült, hogy ki a legnépszerűbb arc.
A kisérlet programját mindkét alkalommal szándékosan vették viccesre, nehogy az emberek egymásnak essenek. Borovoy elméjében azóta viszont újabb és újabb felhaszálási lehetőségek villanak fel. Egy 8 bites 128 Kbyte-os kis kártyán dolgozik, amelybe különböző személyi adatokat lehetne táplálni (körülbelül 300 bejegyzést), amely például segítséget jelenthetne egy szélesebb körű üzleti találkozón, vagy más kisebb zárt közösségekben. Elképzelései szerint a jövőben mélyszemélyiségteszteket lehetne az intelligens évtáblákba feltölteni, a különöző programok segítségével egyeztetni.
Szociálpszichológusok, akik elismerik, hogy érdekes lehet egy ilyen ismerkedéskönnyítő szerkezet, összességében baromságnak tartják az egészet. A hasonló érdeklődésű emberek különben is hajlamosak egy helyen gyülekezni. "Az az elképzelés, hogy csak feltöltjük a lelkialkatunkat egy névjegykártyába, azután várjuk hogy jelezzen, az emberek közötti kapcsolatok kialakulásával kapcsolatos téveszmékből származik. Az emberek inkáb csak szeretik azt hinni, hogy hasonlóak, valójában inkább kiegészítik egymást, és persze az emberek idővel megváltoznak." - mondja Sandra Murray. A szociálpszichológia szerint a bájgépek körülbelül ugyanolyan hosszú pályafutásra számíthatnak, mint a tamagocsi.
A marketing szakemberek szerint viszont mindig mindegy, a kérdés, hogy a nagyközönség szereti-e egy adott ideig, vagy sem.