További Infó cikkek
Az említett három, egyenként félmilliós meghajtó a cég központi adattároló rendszerébe kerül, ahol a legfontosabb adatokat őrzik, amelyeknek ráadásul szinte megszakítás nélkül rendelkezésre kell állniuk. Ilyen helyeken az adatbiztonság, a megbízhatóság elsőrendű fontosságú. A rendszer leállása, az adatok megsemmisülése megengedhetetlen. Éppen ezért olyan berendezéseket kell vásárolni, melyek ennek a veszélyét a minimumra csökkentik.
Jó, jó, de mitől kerül ennyibe?- kérdezhetjük. - Mitől van ez a nagy különbség?
Kiforratlan csúcstechnológia
A kommersz eszközökben az a cél, hogy minél kevesebb anyagból, minél olcsóbban, minél nagyobb kapacitású és minél gyorsabb winchestert lehessen előállítani. A megbízhatóság itt másodlagos szempont. Az újabb és újabb technológiák fejlesztésének és a fejlesztés után a gyártásba kerülésnek a tempója a késhegyre menő verseny miatt olyan nagy, hogy nincs idő, a költségek lefaragása miatt pedig nincs pénz hosszadalmas tesztekre, bevizsgálásra, minőségbiztosításra. Mindezek eredményeképpen a kikerülő eszközök a legújabb technológiákat tartalmazzák, ehhez rendkívül olcsók, és ennek megfelelően megbízhatatlanok, sérülékenyek.
A professzionális eszközöknél egész más a cél. Más mechanikával vannak ellátva, és kissé más anyagból is készülnek, mint a kommersz winchesterek. A különbség szemre is észrevehető, ezek ugyanis úgynevezett teljes magasságú meghajtók, hasonlóan néznek ki, mint a tíz évvel ezelőtti konstrukciók. "Van bennük anyag" - mondhatnánk. Ha felnyitnánk a burkolatot azt tapasztalnánk, hogy csakugyan jobban hasonlít a belsejük a korábban készült háttértárolókéra, mint a legkorszerűbbekére.
A kapacitás nem minden
Sőt, az adatok felírási sűrűsége messze nem olyan nagy, mint a mai tömegtermékek esetében. Ezekben a meghajtókban csak olyan technológiákat alkalmaznak, melyek már beváltak, illetve, amelyek nagy megbízhatósággal képesek üzemelni. A mai legújabb winchesterekben egy három és fél collos lemezoldalra körülbelül 40 gigabájtnyi információ fér fel, ezzel szemben a profeszionális eszközökben használt lemezek egy oldalára mindössze 2 gigabájtot tesznek fel.
Itt érdemes megegyezni, hogy a felírási sűrűség három paramétertől függ nagyban:
Ráadásul e három paraméter nem független egymástól, bármelyik változtatása kihat a a másik kettőre, gyakorlatilag csak együtt lehet változtatni őket. Hogy egy példával is megvilágítsuk: ha más anyagot akarunk használni mágneses réteg céljára, amelynek a korábbitól eltérő tulajdonságai vannak, akkor meg kell változtatni a fej konstrukcióját is, hogy illeszkedjen a megváltozott elektromágneses, mágneses tulajdonságokhoz. Változtatni kell a repülési magasságon is, hogy mondjuk egy nagyobb adatsűrűséget garantáló réteghez közelebb vigyük a fejet, mert az egységnyi adat tárolására használt mágneses anyag mennyisége és mérete kisebb lett, gyengébb lett a mágneses jel, nehezebb lett a felírás és a kiolvasás. Ez megint csak érinti a fejkonstrukciót, mert ennek aerodinamikai kialakítása határozza meg, hogy a fej milyen távolságban fog repülni a felület fölött.
Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!
A professzionális célokra szánt merevlemezes meghajtók nagyon megbízhatóak. Úgy alakítják ki őket, hogy "hibatűrők" legyenek, azaz még akkor se történjen baj az adatokkal, ha az elhasználódás vagy valamilyen külső behatás következtében megváltoznak a működés bizonyos paraméterei.
Hadd mondjunk erre is egy példát. A fejekhez tartozó rugó a kommersz winchesterekben csupán egy könnyen stancolható fémlemez, amely sérülékeny, már kis mechanikai hatásra deformálódik, és ezzel akár a mágneses felületen is okozhat sérüléseket, amelyek mint tudjuk, végzetesek lehetnek az adatokra. A professzionális merevlemezekben ez a rugó összetett, stabil és jóval robosztusabb szerkezet.
A minőséget, a megbízhatóságot és a beépített anyagmennyiséget persze meg is kell fizetni. Egy 36 GB-os profi winchester ára 200 000-től 500 000 Ft-ig terjed, míg egy 80 GB-os kommersz egység már 22 000 forintért is megkapható. Óriási különbség, de gondoljuk csak bele: sokszor a tárolt adatok értéke, vagy az esetleges üzemszünet költsége messze meghaladja az efféle beruházások minden kiadását. Érdemes-e akkor kockáztatni?