További Infó cikkek
Kedves olvasók, akkor most helyezkedjenek el kényelmesen a karosszékükben, ma huncut címkékről olvashatnak egy aranyos történetet.
Mese a huncut címkékről
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rendszergazda. Ennek a rendszergazdának pedig annyi dolga, hogy sohasem tudta, hol is áll a feje. Óriási rendszert kellett ugyanis felügyelnie. Ebben a rendszerben pedig az egyik szerverben egy híres, neves RAID 5-öst.
Történt egyszer, hogy ebben a jónevű RAID rendszerben, hogy, hogy nem, elromlott az egyik winchester. Az egyszeri rendszergazda becsületes, jóravaló és szorgalmas ember volt. Amint megpillantotta varázsmonitorán, hogy baj van az egyik merevlemezzel, habozás nélkül a rendszere segítségére sietett. Megkereste a száma alapján azt az eszközt, melyhez a rendszert felügyelő táltos-szoftver a hibát jelző zászlócskát kitette, és kicserélte egy jóra, hogy ismét hibatűrő legyen a RAID.
Minden rendben is ment volna, ha nem lettek volna ott azok a huncut kis címkék, amik alapján azonosítani szokta a merevlemezeket. Sajnos azonban azok ezen a napon igen vidám hangulatukban voltak, és ugyancsak megtréfálták hősünket, mert hogy, hogy nem, pont ellentétes sorrendben voltak számozva, mint ahogyan az a programban szerepelt. Ennek sajnos az lett a következménye, hogy nem a hibás, hanem egy jól működő winchestert cserélt ki, így most már két meghajtó volt kizászlózva a rendszerben.
A mesét most is megszakítjuk egy pillanatra, hogy felhívjuk a figyelmet egy igen fontos dologra. Sajnos, ez az eset is sokszor előfordult már a praxisunkban, hogy a meghajtók felcímkézése és a rendszer által kiosztott azonosítók sorrendisége nem egyezett. Ez egyértelműen az üzemeltetés nem megfelelő szabályozottságára, ad abszurdum szabályozatlanságára utal. Nem állna elő az ismertetett veszélyhelyzet, ha a rendszer üzembe helyezése során pontosan rögzítve és ellenőrizve lenne az eszközön, illetve a gépben levő azonosítók kiosztási módja. No de térjünk vissza a mesére.
Az egyszeri rendszergazdának igen sok dolga lett volna, mihamarabb szeretett volna túl lenni a feladaton. Épphogy csak rápillantott a csodatévő monitorra, ahol úgyis csak számára érthetetlen varázsszavakat szokott látni. Máskor két varázsige kínálkozott fel a baj elmulasztására, az egyik létrehozást, a másik pedig újraépítést jelentett. Most fel sem tűnt neki, hogy csak létrehozást választhatott. Ezt tette, de jaj, bár ne tette volna! A RAID-ek ilyenkor ugyanis általában telefirkálják 0-val vagy hasonlóval a sok-sok gigabájtnyi winchestert. Vajon ebben az esetben is ez történt? Szerencsére a mi jóravaló rendszergazdánk nem próbálta ezt maga kideríteni, hanem lóhalálában elfutott az adatmentőkhöz, hogy tennének valamit, mert ugyancsak óriási a baj.
Igen nagy szerencse folytán meg tudták menteni az adatok egy részét a messzi földről híres varázslók, de ez csak annak volt köszönhető, hogy a szóban forgó sárkány, akarom mondani RAID nem írt felül minden adatot, és az egyszeri rendszergazda, a bajok tetéződésének láttán nem kísérelte meg maga kijavítani a hibát.
Emberi nyelvre lefordítva a mesét, a RAID rendszerek szóban forgó két parancsa, a létrehozás és az újraépítés, alapvetően különböző funkciót valósít meg. A létrehozás új RAID struktúra felépítését jelenti. Az újraépítés ezzel ellentétben akkor használandó, ha kiesik EGY meghajtó a működő rendszerből, a kiesett winchester kicserélése után helyreállítja a hiba előtti adatstruktúrát.
Ha már két eszköz esett ki, amire ugye, mint láttuk, bőven van példa, akkor a RAID szoftver csak a létrehozás parancsot kínálja fel. Ez pedig ilyenkor csaknem egyenlő az öngyilkossággal, hiszen elindításával a rendszer azt az utasítást kapja, hogy hozzon létre egy új RAID struktúrát. Ez értelemszerűen a régi adatok figyelmen kívül hagyását jelenti, és számos esetben ilyenkor a RAID felülírja a régi adatokat.
Ez egyben azt is jelenti, hogy két eszköz kiesésekor, ha nem vagyunk nagyon erősen meggyőződve arról, hogy adatmentő szakemberek vagy RAID specialisták vagyunk, mindenképpen forduljunk ilyen jellegű egyénekhez. Ja, és persze, mindez akkor igaz, ha fontosak az adatok, de RAID-et általában nem a kutyáról készült fotók vagy a nagyi kedvenc receptjeinek tárolására használunk.
Vannak általánosabb érvényű tanulságok is. Nem csak a RAID rendszerek esetén igaz, hogy mindig el kell olvasni a képernyőn található információkat, és pontosan értelmezni is kell azokat. Sokkal kevesebb "véletlen" törlés, felülírás és egyéb huncutság történne, ha ezt betartaná az úri közönség. Éles rendszeren kísérletezni olyan felelőtlenség, amely akár milliárdos károkat is okozhat a cégnek.
És végül, ha mesehősünk, az egyszeri rendszergazda felfigyelt volna arra, hogy kiesett a második egysége is, és azonnal visszatette volna a tévedésből kivett eszközt, akkor vagy egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiségű adatot vesztett volna.
Hamarosan folytatjuk!