Mit kell tudni a RAID-ről V.

Közös jellemzőként elmondhatjuk, hogy ezek a rendszerek a RAID 0-hoz hasonló, de hibajavítást is tartalmazó stripe set-eken alapulnak, minimum 3, maximum 32 merevlemez felhasználásával. A hibajavítás többnyire paritásképzésen alapul, így n meghajtó esetén n-1 meghajtónyi adatot tárolhatunk el. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy minél több egységet használunk fel, annál olcsóbbá válik az egy megabyte-ra jutó költség. Míg a RAID 4-nél az utolsó meghajtó tartalmazza a paritást, addig a RAID 5-nél a paritás is szét van osztva a winchestereken.

RAID 2

A RAID2-es technológia már nem lemeztükrözést, hanem stripe set kezelést végez hibajavítással. A Windows NT nem támogatja az alkalmazását.

RAID 3

Byte szintű információszétosztása miatt elsősorban nagy méretű összefüggő állományok tárolása esetén alkalmazható a RAID3 technológia. Mivel igen drága hardvereszközöket igényel, csak nagyon ritkán alkalmazzák. Képfeldolgozással, DTP-vel, audio-, és videoszerverek üzemeltetésével foglalkozó eszközökben találkozhatunk vele.

RAID 4

A RAID4 block szintű információszétosztást végez, a paritás adatokat külön meghajtón tárolja. A kérések típusától függően képes a rendszer önmaga hangolására. Elsődlegesen nagy méretű rekordos szerkezetű fájlok kezelésére alkalmas. Olvasási sebessége, a RAID 0-val egyezően kiemelkedően nagy. Írási sebességéről ez azonban sajnálatos módon nem mondható el. Ennek is köszönhető, hogy az erős RAID processzorok elterjedésével a RAID 5 szinte teljesen kiszorította.

RAID 5:

Adatbázis-kezeléshez, rekord szintű műveletekhez, sok kis fájl tárolása esetén ajánlott. Azonos méretű partíciókból hozható létre, a paritásadatokat a nagyobb olvasási sebesség és a biztonság növelése érdekében szétosztva tárolja a rendszer. A RAID 5, a RAID 2 mellett a legelterjedtebb megoldás, a legtöbb RAID csatoló már nem is ismeri a többi algoritmust.

A megoldás előnyei:

• Olvasási sebessége jóval nagyobb, mint akár egyetlen winchester esetén;
• Ez a leggyorsabb hibatűrő megoldás azokban az esetekben, ahol az I/O műveletek többsége olvasás.

A megoldás hátrányai:

• Az írási műveletek a paritások írása miatt nem túl gyorsak;
• Az olvasáshoz képest az írás 3-szor annyi memóriát igényel az I/O cache-eléshez;
• Meghibásodás esetén lelassulnak az olvasási műveletek is, és tovább nő a memóriaigény, hiszen a kiesett meghajtó adatait is a paritási információkból állítja elő a program;
• Az elromlott egység kiváltása esetén elég hosszú ideig tart az adatok újragenerálása, ráadásul ez idő alatt minden hálózati kapcsolat, tiltásra kerül (Bizonyos hardveres megoldások kiküszöbölik ezt a hátrányos tulajdonságot).

A cikksorozat következő részeiben a RAID beszerzésével és üzemeltetésével kapcsolatos tudnivalókat igyekszünk rendszerezni.