Idén három laptop közül lehetett célpontot választani, amelyeken Vista, Linux, illetve Mac OS futott. Az első sikeres törés díja 20 ezer dollár volt, plusz a megtámadott laptop. A szabályok a konferencia minden napján egyre több lehetőséget adtak a versenyzők kezébe, cserében a pénzdíj is naponta feleződött.
Az első napon, amikor a célpontnak kiszemelt gépeket csak a hálózaton keresztül, kívülről lehetett támadni, a laptopok felhasználó nélkül, csendben várták a halált, és csak az operációs rendszer, és az azzal automatikusan járó programok voltak rajtuk. Ilyen feltételek mellett senkinek nem sikerült bejutni a rendszerekbe. Igaz, olyan nagyon nem is próbálkoztak; az ilyen, minden akaratlan felhasználói segítséget nélkülöző támadások ma már nagyon ritkák.
A második menetben annyit enyhültek a szabályok, hogy a célpont gépen meg lehetett nyitni emaileket, illetve adott weboldalakra irányítani a böngészőjüket; külső programot telepíteni azonban nem. Itt aztán gyorsan eldőlt a versengés: a három laptop egyike, egy Macbook Air felett mindössze két perc leforgása alatt sikerült az egyik hackernek átvenni az irányítást.
A támadó egy rosszindulatú kódot tartalmazó weboldalon keresztül jutott be a gépre, valószínűleg a Safari böngésző egy eddig nem ismert biztonsági résén át. A szabályok értelmében a törés részleteit a hacker nem publikálhatja; azokat a szervezők azonnal továbbítják az adott program fejlesztőjének (esetünkben az Apple-nek).
A versenyt megnyerő Charlie Miller nem kezdő: elsők között törte fel az iPhone-t a tavalyi megjelenés után. A PWN 2 OWN verseny címvédője, Dino Dai Zovi, aki tavaly egy QuickTime biztonsági rést kihasználva nyert, idén nem indult.