Ehhez az is szükséges, hogy a kísérleti alany képes legyen az úgynevezett éber álomra, vagyis arra, hogy bizonyos értelemben irányítsa az álmát. Erlacher egy ötpróbázóval kísérletezik, ő azon kevesek közé tartozik, akik képesek erre. Egyebek között arra is, hogy álmában pupillamozdulatokkal jelet adjon, hogy készen áll, elérkezett az irányítható éber álom fázisába. Ekkor elkezdődik az edzés, amelynek során olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek éber állapotban igen nagy energiát emésztenek fel.
A feladat a térdhajlítás, és a kísérleti alanyra kapcsolt számítógép mérése szerint emelkedik a pulzus, illetve a légzés frekvenciája. Erlacher szerint ez bizonyíték arra, hogy az éjszakai tréningnek testi hatásai is vannak.
A sporttudós úgy véli: ha valaki álmában tréningezik, akkor ébren a korábbinál jobb eredményeket kell elérnie. Az ötpróbázóval végrehajtott kísérletsorozat azt tanúsítja, hogy az álomban szimulált gerelyhajító gyakorlatok segítségével a valóságos sporteredmények is jobbak. (via MTI)