Diktátor kell a Nokiának

2009.11.20. 18:44 Módosítva: 2009-11-20 18:44:49

Kipróbáltuk az N900 zsebszámítógépet, a Nokia eddigi legjobb okostelefonját. A hardver erős, és a nyílt forráskódú szoftverben sok lehetőség van, de a finn cég könnyen elcseszheti, ha nem figyel.

Ritkán készül olyan mobil, ami a legjobbak közt is meghatározó jelenség, a Nokia pedig szépen átaludta az elmúlt éveket. Nem arról van szó, hogy a finn gyártó vacak mobilokat készít, mert sok jó készüléke van. Viszont nehéz kiválasztani egyet, amit mindenki másnak utánoznia kell. Pedig ez lenne a csúcskészülékek szerepe, és ki másnak kellene utat mutatni, ha nem a világ legnagyobb gyártójának? Ezt a szerepet azonban rég elvették tőle, videózásban, fényképezésben, webezésben és az interfész kezelhetőségében is megelőzték, vagy legalábbis utolérték a riválisok.

Csalódtam a nyáron bemutatott N97-ben is, mert kevés újdonság volt benne a Nokia korábbi érintőkijelzős mobiljához képest. Egyáltalán nem éreztem, hogy ez az érintőkijelzős mobilok csúcsa. A Symbian csetlik-botlik az érintőkijelző mögött. Itt van viszont az új Maemo platform, amit a Nokia először egy ipari modulnak álcázott eszközön mutatott be, négy évvel ezelőtt. Ez hajtja a vadonatúj N900-at is, amelynek már divatos a borítása, és a műanyag burok alatt lévő rendszer több szempontból követendő példa lehet.

Géphadsereg

Kezdjük a hardverrel, ami elég erős ahhoz, hogy az N900-at zsebszámítógépnek nevezzük. Összesen 1 gigabájt RAM van benne, persze egy kis csalással, mert a memóriacsip csak 256 megabájtos, amit kiegészítettek 768 megabájt virtuális memóriával. Egy gigabájt memóriával fut a Windows 7 a netbookomon, szóval ennek bőven elégnek kell lennie. Akármilyen kitartóan terheltem a kütyüt, nem ugrott elő a memóriahiányt jelző hibaüzenet.

A 600 MHz-es ARM Cortex A8 processzor is erős, de szélsőséges használattal kifektethető. Amikor jobb minőségű (veszteségmentes) zene hallgatása közben egyszerre megnyitottam hat hírportált, tele Flash alapú hirdetésekkel, és közben folyamatosan fent lógtam a Skype, GTalk és Ovi.com csevegőhálózatán, akkor már az email érkezését jelző üzenet is megakasztotta a rendszert. Két hét alatt egyszer indult újra a mobil, egy külföldi hírportál betöltése közben. Valószínűleg egy hibás hirdetés okozott gondot, amelyek gyakran néha még az erősebb számítógépeket is megbénítják.

Amikor mp3-at hallgattam, és csak 3-4 weboldal volt megnyitva, akkor nem észleltem lassulást. Ez közelebb áll az átlagos használathoz, és ilyenkor az N900 fürgén futott. A weboldalak, a képek és a videók gyorsan betöltődnek, a kezelőfelület látványos effektjei szépen megjelentek.

A felhasználói élményt azonban nagyon meghatározza az érintőkijelző. Elég kölcsönadni az N900-at néhány iPhone- vagy Android-júzernek, és röhögve adják vissza egy perc múlva, mert lassúnak találják. Nem elég a gyors processzor, ha a felület lassú. Az N900 rezisztív felülete a nyomást érzékeli, és az ujj érintésére nem reagál olyan gyorsan, mint a rivális kapacitív technológia (az iPhone és az Androidok ez utóbbit használják). A rezisztív érintőfelületnek persze van előnye is: működik rajta az bökőpálca, azaz lehet kínai és más speciális karaktereket rajzolni. Vagy szamárfület a főnökünk portréjára.

Rendszert oszt a finn Robin Hood

Bármely rivális gyártó összerakhat ugyanilyen erős hardvert, de a Nokiának van még egy lövedéke a tárban, a Maemo platform. A rendszer nyílt forráskódú, a kódot bárki elveheti, módosíthatja, fejlesztheti. Az Android is Linuxra épül, mint a Maemo, de az utóbbi sokkal közelebb áll a számítógépeken futó Linuxokhoz.

Ez annyit jelent, hogy a számítógépes Linuxon futó szoftverek viszonylag könnyen átültethetők a Maemóra. Nemcsak webszerver és parancssor van a Linuxon, hanem médialejátszók, irodai programcsomagok és játékok is, több ezer kisebb-nagyobb szoftver. Ennek azonban van egy hátránya, és a Nokiának keménykezűnek kell lennie, ha nem akar totális kudarcot.

Lehet, hogy egy javítgatott, foltozgatott linuxos program jól fut a számítógépen, csakhogy az N900-ra nem lehet bármit felrakni. Végletesen optimalizált kód kell, nehogy a processzor túlterhelésével gyorsan lemerítse az akkut. Emellett a kezelőfelületet is mobilra kell megtervezni. Az N900-on nem egérrel kattintanak 1 pixelre, hanem különböző méretű és alakú ujjbegyekkel nyomnak rá egy 20 négyzetpixeles területre.

Sajnos nagyon rossz példa az N900 gyári böngészője, ami a Mozilla Firefoxra épül. A népszerű brózert olyan jól átültették a zsebszámítógépre, hogy még a Flash is kiválóan fut rajta. Sőt, még a böngésző kiegészítései is feltelepíthetők. Aprócska gond, hogy egyetlen kiegészítőt sem tudtam használni. A könyvjelzőket szinkronizáló delicious.com ikonja nem jelenik meg a menüben, a Flash Blocker nem is települ fel, de a legcikibb az, hogy a Nokia által is beválogatott AdBlocker Plus beállítása lehetetlen feladat. Lehetetlen szerkeszteni a tiltólistát, ami alapján ki tudná szűrni a hirdetéseket.

Ha már a hibáknál tartunk, muszáj megemlíteni a Nokia Maps navigációs szoftvert is. A symbianos Nokiák az egyik legnagyobb előnye, hogy még a gps nélküli modellekre is felrakható a térképszoftver, és a memóriakártyára felmásolhatók az ingyenes térképek. Ha pedig van gps, bármikor megnézhetjük, hogy hol vagyunk, és merre kell menni. Ehhez képes az N900-on a térképszoftver egy percig csak tölt, a térképeket pedig az internetről szedi, tehát külföldi hálózaton nem érdemes használni.

Vannak nagyon jó szoftverek is, amelyek azt bizonyítják, hogy a Maemo platform nyíltsága előnyös. A gyári szoftverek közül jó az üzenetküldő és csevegőprogram, amely egyszerre több hozzáférést kezel. Én két GTalk, egy Ovi.com és egy Skype felhasználónévvel regisztráltam, de a Jabber és a SIP is támogatott. Az emailkliens is egyszerre több postafiókot kezel, a Facebook pedig beépül a fényképezőbe is, és rögtön lehet feltölteni képeket.

A dalszövegeket lejátszó Tunewikit azonnal telepítettem, mert ezzel lehet jól megtanulni a dalszövegeket (karaoke-fanoknak kötelező), és csupán egy 136 kilobájtos kodekkel kellett kiegészíteni a rendszert ahhoz, hogy a már említett veszteségmentes zenéimet is hallgathassam. Az iPhone-tulajdonosok örülhetnek, hogy lyuk van fülükön, az N900-zal meg szinte bármi lejátszható.

Amikor a céges wifire csatlakoztam, a médialejátszó magától észlelte, hogy megosztott mappák vannak a hálózaton, és néhány gombnyomás után lejátszhattam egy kolléga zenéit.

Diktátor nélkül nem lehet diktálni

Látszik, hogy a Linuxban sok a lehetőség. Az utólag telepített programok is mélyen beépülhetnek a rendszerbe, kiegészíthetik, javíthatják. Előnyös, hogy a fejlesztők viszonylag szabadon dolgozhatnak. De valakinek ki kellene vágnia a francba a nem működő szoftvereket, és kiemelten támogatnia kell az igényes munkákat. Az AdBlocker például a Maemo portálján 3 csillagot kapott az 5-ből, ami azt sugallja, hogy megérni kipróbálni. Én 1 csillagot adnék (ha tudnám, hogyan lehet), mert a gyakorlatban használhatatlan. A Nokia másik lehetősége, hogy beismeri: a gagyi terjedését is támogatja. Elég furán nézne ki egy ezt beismerő sajtóközlemény.

Az N900 nem iPhone 3GS, és a Nokia hardvere sok mindenben jobb. Nagyobb a kijelzőjének a felbontása (800x480 pixel vs. 480x320) erősebb a kamerája (5 megapixeles fotó és 848x480 pixeles videó vs. 3,2 megapixel és 640x480-as videó), kártyával bővíthető a memóriája, kivehető az akkuja, szabványos az adatkábele és a töltője, sztereó a hangszórója, alapból jár hozzá kábel, amivel a tévére köthető.

Az első iPhone-nak, sőt még az iPhone 3G-nek is rengeteg hibája volt, amiket az Apple időközben javított. A Nokia az N900-zal és a Maemóval nagy lehetőség előtt áll, de ha nem akar orral a földbe állni, akkor gyorsan ki kell javítania a hibákat.