Féltéglákkal kezdtük a mobilozást

2013.04.08. 17:08 Módosítva: 2013-04-08 17:08:40

Múlt héten, az első mobilhívás negyvenedik évfordulóján első mobilos elményükről faggattuk olvasóinkat, és nem kellett csalódnunk, mert sokan őrizgetnek még otthon gyönyörű, nem is GSM rendszerű féltéglákat, kultikus készülékeket. Rengetegen küldték be élményeiket, és sokaknak több száz darabra rúgó saját gyűjteményük is van, ezért kénytelenek voltunk kiválogatni a legjobbakat. Mobiltörténeti merengés csodás készülékekkel és remek történetekkel.

Zoltán keresztapja edzett is első mobiljával:

Az alábbi telefon egy Motorola Associate 2000, ami 93-as évjárat és a Westel 450 szolgáltatás 2003-as megszűnéséig használatban volt. Keresztapám sok embert derített jókedvre, amikor a 3310-esek korában ezzel a puttonnyal mozgolódott a városban. Enyhén konzervatív az öreg, de a célnak megfelelt, ráadásul az izomzatát is fitten tartotta.

Csapostól kaptuk az alábbi történetet:

Az 1990-es évek elején az egyik minisztériumban dolgoztam, közreműködtünk többek között a WESTEL létrehozásában. Főnököm 1991-ben egy szép tavaszi hétvégére, valami promóciós akció keretében, kapott a WESTEL-től ingyenes használatra egy mobilt. Szerencsére főnökömet kiskorában beoltották mindenféle műszaki érzék elleni szérummal. Ezért odaadta nekem a mobilt, „szórakozz te ezzel a sz*rral”, én nem fogom kiröhögtetni magamat”. Szép, 4-5 kg-os, fekete, aktatáska nagyságú készülék volt, klasszikus kézibeszélővel, az antennáját is vagy fél méteresre lehetett kihúzni. Az ingyenes használat alatt a WESTEL a nemzetközi hívásokat is beleértette, azonban töltőt nem adott a készülékhez. Ezt nevezik a felhasználás "gentleman-like" korlátozásának. Addig működő mobilt még nem láttam sem távolról, sem közelről. A futár aki kihozta, a született szőke (!) titkárnőknek magyarázta el a kezelését, szóval el tudjátok képzelni mit adott tovább. A PIN kódot biztosan nem. Nos, mobil haza, család körülállja, gyerekek visonganak az örömtől. Bekapcsolom, PIN kér, én próbálkozom egyszer, kétszer, háromszor, mobil letilt. Mobil vállra, kocogás a WESTEL ügyfélszolgálathoz (címe szerencsére rámatricázva a készülékre). PIN helyreállít, indulhat a buli.

Végigtelefonáltuk az összes, barátot, ismerőst. Mobil vállra, irány az utca. Ott is ki kell próbálni, meg jó volt villogni, amikor még a vezetékes telefon sem volt mindenütt elérhető. Autóba, bocsánat Wartburgba be, antenna a tetőablakon ki, egyik kézben a kormány, a másikban a bazi nagy kézibeszélő, lehet csevegni. Állok a Szabadság téren, a szovjet emlékmű előtt, duma-duma, mikor megjelenik egy rendőr, hogy mit csinálok, reméli nem akarom felrobbantani távirányítással az emlékművet. Röviden rendeztük a kérdést, telefonált a barátnőjének. Ha már úton vagyok felugrom egy barátomhoz. Feleségének egyetemi évfolyamtársa Chilében él. Még egy órát bírta az akku, addig a lányok jót beszélgettek, mi pasik pusztítottuk a sört. Szegény chilei nő, azt hitte ránk szakadt a Nemzeti Bank.

Gábor nem is álmodott grafikus kijelzőről

Nekem az első telóm egy Bosch Cartel Sl volt. A Westel 900 kínálatában ez volt akkor az egyik legjobb. Nem volt egy csúcs készülék, de a legeldugottabb helyről is lehetett vele telefonálni, főleg, ha kihúztam az antennát. Pláne, ha nem az egymástól 30 kilométerre lévő bázisállomások között voltam, valahol félúton... Igen, annak idején az még nem volt természetes, hogy autózás közben végig van térerő.

Bosch Cartel SL 2G2 (6)

A nagyobb városokban volt lefedettség, de közöttük semmi. Készenléti idő egy nap, mérete az említett fél tégla, súlya meg olyan nagy volt, hogy ingzsebben nem igazán lehetett hordani. Nyelve angol, képernyő szigorúan karakteres, nem is álmodtunk olyanokról, hogy grafikus, színes kijelző, az alapkészleten kívüli, feltölthető csengőhangok, kamera, stb...

Viki valószínűleg nyeri a régi készüléket használok-kategóriát:

2005-ben kaptam levetett mobilként egy kollégámtól, aki újat vett. Még mindig ezt használom, prímán működik.

András telefonjához még VHS-en járt útmutató

Taxis voltam 1994-ben, és mivel telefonműszerészként végeztem, már akkor is nagyon érdekelt a technika. Egyre több kollégám volt, aki állandó utasköre kiépítéséhez használta a W 450, akkor kb. negyedmillióért megvásárolható, majd bőrönd méretű eszközeit, miközben mi csak csorgattuk nyálunkat, vagy fikáztuk.

Aztán eljött 1994 és a GSM! Tudtam, hogy ez az én időm! Komoly költségeket bevállalva, bejelentkeztem a Pannon, Motorola 7200-es, havi 7200 Ft-ért című akciójára! Első befizetés 25 000 Ft, és egy évig havi 7200... (Akkor a havi fixem nem érte el az ötezer forintot) Így lehetett nyerni egy olyan műszaki csodát, amely felnyitható "flippel" rendelkezett, (majdnem szétnyitható), sms-t már fogadni tudott, de küldeni még nem, és reggeltől bármikor kibírta egy akksival délig! Imádtam! A család a csodájára járt, anyósoméknál a szeméttelep közepén, egyméterhetvenen volt térerő is a kihúzható antennájával! Nem mozgattam, a fejemet emeltem hozzá, így szóltam haza...

Kaptam hozzá "VHS" videokazettás használati utasítást is (máig megvan) hogy mi a géesem. Ez volt a rendszerváltás után maga a kánaán. Akkor még sehol nem volt a 2110-es csodanokia, ami később fabetétes házzal is tuningolható volt, kibírt egy napot, és sms-t simán küldött. Akkor még csak a "félkarú rablónak) nevezett Ericcson 197-es volt a másik választék, de annak számomra randa kijelzőjét, betűtípusát olvasni se tudtam.

Ádámnak saját gyűjteménye is van:

Nekem az első telefonom úgy 2000 környékén egy Ericsson T10s, mely szép sárga (Mustang Yellow) színben pompázott. Ez a típus igaz nem volt már az a hatalmas méretű készülék. Én koromnál fogva (ekkor jártam általános iskola 5-6 osztályába)  kimaradtam abból a korszakból, mikor a féltéglákat árusították. A T10 nem volt valami nagy tudású, de nagyon szerettem. Még a mai napig megvan, és mivel nagyon kedveltem ezt a típust ma már mind az 5 különböző színben kiadott változatával rendelkezem. Igazi Ericsson T10s szivárvány.

Az Ericssonos korszakomba volt Siemens C35-öm is, mely nem igazán jött be. Mondjuk nem is volt meg sokáig, csupán 1 napig. Utána visszatértem a T10-hez.
Az Ericssont akkor cseréltem le végleg, mikor megkaptam a Nokia 3310-esemet. Ennek nagyon örültem, mert ilyet szerettem volna már rég óta, de még akkor 40 eFt felett volt az ára, viszont szüleim megleptek vele karácsonyra. Bár elég néptelefonnak mondható, de jó kezelhetőségének és strapabíróságának köszönhetően hamar kedvencemmé vált. Ez a készülék az, amit mai napig bármikor elővennék, mert tudom, hogy megbízhatok benne.

0c810998e89775ece7025d1a7c054ce9

Mivel régóta érdekelnek a mobilok, főként a régebbi készülékek, így időközben érdekes hobbim lett. Elkezdtem mobiltelefonokat gyűjteni. Főként a minél régebbi típusokat szeretem. Ezeknek igaz kevés tudásuk volt a mai készülékekhez képest, de legalább volt minden készüléknek saját stílusa, és nem voltak ennyire egyformák mint manapság. Jelenleg úgy 200 db mobiltelefonom van, ebből 173 db különböző. Ezeket ha gondolod, meg tudod nézni itt: www.mobilgyujtemeny.hu

Roland írja:

Valamikor siheder koromban, a gimis évek végén azon agyaltam, hogy honnan szerezhetnék egy kis melót némi zsebpénzért. Ekkor érkezett egy barátom a hírrel: Egy fickó embereket keres. Mobilt kell venni, és fizet érte. Nem kellett kétszer mondani, mentünk megnézni. És így is volt. Bementünk a pannonba a fickóval, megvettük az Ericsson GA628-et, én megkaptam a SIM-et és a zsebpénzt, ő meg vitte a telót. És ott álltam egy kártyával telefon nélkül.... volt ismerősöm akinek volt, láttam már telefont közelről... akartam egyet, és ez az érzés elkísért a mai napig... de ne ugorjunk ennyire előre. Minden létező ismerősömet előkerestem, és zargattam őket. Kell egy telefon.

se-of-7
Fotó: Index
És találtam egyet, akinél volt egy használaton kívüli. És kölcsön adta! Yes. Pipa. Lett egy Motorola 5200-asom. De mégsem, hisz ez csak kölcsönben van. Kell egy saját! Mire vissza kellett volna adni, szereztem egy Motorola D160-at. Addigra már nem kérték vissza, így lett 2 telefonom. A D-160 tönkrement később, az 5200 nem tudta fogadni az sms-eket. Kellett hát egy újabb készülék. És kellett egy újabb és újabb és újabb. Egy ideig mindig mentem az újabb és jobb készülékek után. Volt Ericsson GH198-am, GA628-am, Nokia 3110, 5110, 7110, 3310, 3410, 3510 és még sok Nokia, de ez idővel megállt.

A fiókban és a vitrinben pedig egyre csak gyűltek a telefonok. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem a használati értékért hajtom a telefont, csak hogy ott legyen a vitrinben, és csodálhassam őket, figyelhessem a fejlődésüket. Hogy elképzelhessem, mit is mesélnének a saját idejükből- És az érzés megmaradt. Kell egy mobiltelefon, kell egy... még egy... Most ott tartok, hogy a világnak próbálom megmutatni, néhány hasonlóan "elvont" fickóval, hogy min ment keresztül a mobiltelefonok fejlődése. Most építgetem a gsmmuzeum.hu weboldalt, hogy megmutathassam mindenkinek a gyűjteményem, és hogy mindenki rácsodálkozhasson egy-egy készülékre: "Nini! Ilyen volt az első mobilom! És volt ilyenem is! De rég is volt...."

Krisztiánnak nem volt SIM-kártyája

1998-ban vásároltam a képen látható készüléket 2000 Ft-ért. Igazán vágytam egy telefonra, de éppen katona voltam és kártyára már nem volt pénzem. Az egyik katonatársamnak viszont SIM kártyája volt, telefonja nem, így egyszer összepárosítottuk az ő kártyáját az én telefonommal, és hazatelefonáltunk rajta. Ugyan már akkor sem számított új darabnak, de a többieknek ilyen se volt. Azóta is büszkén őrzöm ezt súlyos darabot a múltból.

Balázs kedves története:

Ime az első mobilom: Motorola International 3200  SLF1770B. Kb. fél éve vettem elő legutóbb, akkor az egyik fiam megkérdezte, hogy ilyet használtak-e a II. világháborúban, a másik pedig az iránt érdeklődött, hogy milyen játékok vannak rajta. :)

Ehhez képest azt hiszem SMS-t sem lehetett vele küldeni max. fogadni. Szerintem még működik, most tettem fel töltődni...

Zoli írta:

Mivel vezetékes telefonra hiába vártunk (a szárba szökkenő építőipari vállalkozáshoz meg kellett), az első telefon egy Ericsson Hotline Combi lett. Vállra vehető monstrum volt kb. félméteres antennával, zsinóros kézibeszélővel. Az akkumulátor kb. 6 órát bírt újkorában, később ez jelentősen csökkent. A készülék ára meg a belépés valami 300 000 Ft (!) volt, a havi telefonszámlánk akkor volt kb. 30 000 Ft, a bejövő hívásokért is kellett fizetni valami horror díjat. Még a telefonszámra is emlékszem, 06-60-10936 volt, mindez valamikor a 90-es évek legelején. Aztán talán hatjegyű lett a vége, de az már nincs meg, mi módon.
Beépített telefonkönyve volt és narancs háttérvilágítása monokróm kijelzővel. A használatot megkönnyítendő a kombi kockaladánkban egy hegesztett szögvas keretet csavaroztunk a kardánalagút jobb oldalára az anyósülés lábterébe, így a telefont kényelmesen lehetett használni vezetés közben is. Nagyon nagy fless volt az autóban telefonálni, ilyet maximum filmekben láttam addig.

hotline

Dufi írja:

Szerintem, ha a példányt tekintve nem is a legrégebbi, de a típust tekintve biztosan az, az a teló amit küldök. Tán egy találós kérdést is megérne az, hogy vajon milyen rendszerű. Nem GSM, de a cikk szerint nem volt feltétel. ;-) Mindenesetre az ott említett Ericsson 197 (volt belőle '94-ben 196 is) 4-5 évvel fiatalabb, az biztos.

Ez egy Motorola MCR 4800XL. (Elég megviselt szegény, de ígérem, megkapja ami a korának kijár.) A gyártási évét nem tudom, mert kívülről nem látható, de 1989 októberében indult a Westel Rádiótelefon Kft. (talán akkor még Posta) Ez az egyik első készülék típus, amit meg lehetett vásárolni Magyarországon. (SZVSZ a legjobb abban az érában)

Kettő volt akkoriban, a másik egy Ericsson, olyan szép vasaló formájú és méretű. 1992-ben jött az utódja a Motorola Associate 2000. De egyik sem volt olyan megbízható mint az „öreg moci”. Tudtommal ez egy „military grade” telefon. Nem vagyok biztos ebben, azonban a saját szememmel láttam egyszer, ahogyan egy terepjáró áthajtott rajta (nem ezen a példányon) és túlélte. Kézibeszélőt cserélni kellett rajta, meg a tok keretét is, de a telefon maga működött az affér után és a tokozása is egyben maradt.

Ami még érdekesség lehet, hogy nem nagyon kellett hozzá beszerelő készlet, hogy autótelefon legyen. Önmagában tudta a kihangosítást, illetve a kézibeszélőt tartóstól együtt (és az aksit is) le lehetett szerelni róla. Így készülék mehetett az ülés alá vagy a csomiba, a kézibeszélő meg a középkonzolra. Már ahol volt olyan. A mi kispolskinkban nem volt, de megoldottam... J  Nagy flash volt a kispókban menőzni vele. Rohadt drágán árulta a cég. Ha nem ott dolgozom, egy év alatt tudtam volna félretenni az árát (talán).

A rendszere NMT450 (Nordic Mobile Telekom, 450 /körüli/ MHz). A GSM előtt Európában ez volt. A skandináv országokban még roaming is volt. Elvben tudták ezek a telefonok is, de a frekvenciakiosztás annyira más volt országonként, hogy gyakorlatilag lehetetlen lett volna megoldani másutt a roamingot.

Gábor egy örök túlélőről írt nekünk:

Én a munkám révén 1996 augusztus 22-én kaptam egy Ericsson GH197-es hasábot (fehér szilikonbillentyűk, meg minden). Borzasztóan menőnek éreztem 20 évesen, bár ekkor már voltak sokkal jobb telefonok. Viszont akkor nőtt igazán a szívemhez, amikor egy esős napon (mint mindig) a hátára épített gyári övcsipesszel az övemre erősítettem, majd átszaladtam a zebrán, amikor is a könyökömmel levertem az övemről. Elég sokat bukfencezett szegény Eric (így hívtam) a latyakos úton, én pedig azzal a lendülettel rohantam tovább, így nem tudtam megakadályozni, hogy egy arra közlekedő Ford Scorpio ne hajtson át rajta.

ericsson-gh197-1

Kétségbeeséstől csukott szemmel mentem vissza a telefonért, aminek viszont az égvilágon semmi baja nem lett, a sarka kicsit lehorzsolódott, de még csak az akku sem esett le róla, pedig az annak idején még kívül volt!

Csarlee első telefonja már sms-t is tudott:

Első telóm egy Ericsson GA 628 volt, meg '97-ben. Csodálatos masina volt, már sms-t is tudott küldeni! Egysoros szegmenses kijelző, mint a kvarcóráknak, alatta ikonok... Rezgés nuku, net meg egyéb huncutsagok pláne nem voltak benne! Viszont nem fagyott le, stabil volt nagyon. Az akksija sem volt rossz, másfél napot bírt, átlagos használattal. A legnagyobb extrája a világítós antenna volt, ezt utólag vettem. Híváskor az antennába épített áramkor LED-je pirosan világított! Anno ezzel jaszkariztak a menő srácok a dizsiben... A telót amúgy nem megvettem, hanem béreltem a szolgáltatótól havi pár száz forintért 2 évre, igazi lehúzós konstrukcióban.

Zsoltéknál máig működik két Ericsson, egész különleges helyzetben:

A cégnél ahol dolgozom, mai napig működik 2 db Ericsson, GSM adapterként.