További Cellanapló cikkek
A világ akkora izgalommal várja az intelligens karórákat, mintha az jó lenne a rákra meg az AIDS-re, pedig csak arról van szó, hogy egy hipermodern technológiát megpróbálnak belegyömöszölni egy idejétmúlt tárgyba. Egymást érik az okosórával kapcsolatos találgatások, hogy vajon az Apple vagy a Google dobja-e piacra hamarabb a maga kis eszközét, és felmérésekkel bizonygatják, hogy az emberek igen nagy része vevő lenne egy ilyen kütyüre. Az persze nem derül ki, hogy a megkérdezettek mikor hordtak utoljára karórát, és emlékeznek-e rá, hogy milyen volt.
További találgatások helyett szereztünk magunknak egy okosórát: az I'm Watch egy olasz dizájncég terméke. A tesztelés során nagyon hamar rájöttünk, hogy mik lehetnek ezeknek a kütyüknek az előnyei, és melyek azok a tulajdonságok, amelyek elrettenthetik a felhasználókat.
A karóra funkcióit már az első mobilok átvették, és az emberek többsége régen letett arról, hogy ezzel a céleszközzel mérje az időt. Az elmúlt évtizedben egyre csak bővült az okosodó telefonok által megölt eszközök listája, és a folyamat még korántsem ért véget. Az intelligens karóra azonban ellentétes irányú folyamatot próbál beindítani, a mobilokból venne ki bizonyos funkciókat.
I'm a Watch. A Calculator. A Music Player. Whatever.
Az I'm Watch tervezői olasz dizájnerek, így nem meglepő, hogy az óra nagyon figyelemfelkeltő lett. A nálunk járt alapmodell alumíniumból van és egy hagyományos gumiszíj tartja a csuklón. A készüléken egyetlen gomb van, két kis hangszórónyílás, valamint egy 3,5-ös jack aljzat, amelybe vagy a fülhallgatót, vagy pedig a másik végén usb-s töltő- és adatkábelt tudjuk bedugni. Az utóbbit érdemes magunknál tartani, mert gyakran szükségünk lehet rá, az óra ugyanis alkalmankénti használattal is le tud merülni egy nap alatt.
Az Androidot futtató I'm Watch a szintén Androidot futtató okostelefonokkal tud együttműködni, és valójában azokból nyeri minden tudását. Az óra kijelzőjét megérintve tudunk hívás fogadni és indítani, ezen kívül megnézhetjük a Facebook-értesítőket, és ha engedélyezzük a kihangosító módot, akkor Dick Tracy módjára telefonálhatunk a beépített mikrofont és hangszórót használva. Csak ne feledkezzünk meg a kihangosítóról, mert nincs annál kínosabb, mint amikor már üvöltve hallózunk a telefonba, és nem vesszük észre, hogy a beszélgetőpartnerünk a csuklónkról szól hozzánk.
Elméletileg a telefon zenelejátszóját is vezérelni tudjuk a karóráról, de ez nem működik minden esetben. A Sony márkájú mobilokon például nem az Android alap lejátszója fut, hanem egy Walkman nevű szoftver, és más gyártóknak is vannak olyan egyedi lejátszói, amiket az I'm Watch nem kezel. További gondot jelent, hogy korlátozott az online szolgáltatások gyenge támogatottsága. A karóra nem ismeri sem a Deezer és a Spotify online zenelejátszót, sem az új kommunikációs eszközöket, mint például a WhatsApp, Snapchat és Kik csevegőklienseket, valamint a FourSquare és Tumblr közösségi appokat.
Persze már fizetős tartalmakat is árulnak az I'm Watch felhasználóinak, évi 10 eurót kell fizetni az I'music zeneszolgáltatásért, amely hatmillió dalhoz ad hozzáférést. Ez elég szerény kínálat, például a Deezer több mint húszmillió dalához képest (aminek így is vannak súlyos hiányosságai). Persze abban sem vagyunk egészen biztosak, hogy érdemes ezzel foglalkozni, mert az órába dugott fülhallgató nem a legpraktikusabb módja a zenehallgatásnak.
Az I'm Watch bluetooth kapcsolaton kommunikál a telefonunkkal, ami elég lassú adatátviteli csatorna. A telefon és a karóra szinkronizálása hosszú percekig tart, és nem is minden esetben sikeres. A teszt során csak a negyedik próbálkozásra sikerült áttölteni az órára 898 névjegyet, mert a folyamat rendszeresen megszakadt. De ezzel sem mentünk sokra, mert nincs kereső, ami igencsak lelassítja a telefonszámok előkotrását. Bizonyos tartalmakat az internetről húz le az óra, ehhez azonban be kell kapcsolni a telefonunkon a bluetooth-alapú netmegosztást. Néhány telefonban egyáltalán nincs ilyen funkció, szóval az I'm Watch nem kompatibilis mindennel.
Az appok nagy része közepes, nagyon távol van attól a prémium minőségtől, amilyennek a gyártó láttatni szeretné a termékét, és amit a százezer forintos ár sugall. Igaz, az I'm Watch szinte folyamatosan fejlődik – másfél hét alatt, amíg nálunk volt az eszköz, két 160 megabájtos rendszerfrissítést kiadtak hozzá. Szükség is van a frissítésekre, mert néha teljesen lefagy az óra, amin csak a teljes újraindítás segít.
Jöjjön a másik irány?
Bár az I'm Watch főleg a telefonról tölt le tartalmat, bizonyos esetekben helyettesíteni is tudja azt. Elméletileg az óra is összekapcsolható olyan sporteszközökkel, amelyek a lépéseinket számolják, tehát nem kell minden futásra magunkkal vinnünk a telefonunkat, mégis nyomon tudjuk követni a teljesítményünket. Valószínűleg ezt az irányzatot kellene erősíteni az I'm Watch következő verzióiban. Hasznosabb lenne az intelligens karóra, ha tele lenne pakolva újfajta szenzorokkal, például páratartalmat, hőmérsékletet, pulzust, megvilágítottságot (helló, fotósok), mozgást vagy akár vércukorszintet mérhetnénk vele.
Az I'm Watch nagy csalódás, de az intelligens óra koncepciója még mindig izgalmas, mert sokféle módon fejleszthető. Egyedül arról nem tudtuk meggyőzni magunkat, hogy szükségünk van egy drága csuklómelegítőre, ami sokkal könnyebben sérül és koszolódik, mint a zsebre vágható mobil. A 240×240 pixeles, 1,54 hüvelykes kijelző, a gyenge processzor, a csupán 4 gigabájtos tárhely egyaránt nagy visszalépés a full HD felbontású mobilokhoz képest. Azt éreztük, hogy ennek a terméknek a fő funkciója az ára: tulajdonosa fel tud vágni az ismerősei előtt, hogy sok pénzt fizetett érte. Ez is valami, ha már azzal nem kérkedhet, hogy milyen okos a szerkezet.
(Az intelligens órát a Speedshoptól kaptuk kölcsön tesztelésre)
Rovataink a Facebookon