Terepen is bizonyított a Windows 8 Pro

2014.03.17. 22:08
Laboratóriumi körülmények közt jól teljesítettek tesztjeinken a Windows 8 Pro rendszerű tabletek, de a legfontosabb kérdés még válaszra várt: mi a helyzet nyílt terepen, amikor nincs kényelmes irodai asztal? Kiváltja a laptopot egy karcsú tablet?

Most már ezt is tudjuk, miután a barcelonai mobilkongresszusra nem vittünk mást magunkkal, csak két tabletet, két okostelefont és néhány egyszerű kiegészítőt. Felvételeink a Lumia 1020 extrém felbontású kamerájával készültek, beszélgetéseket péklapát méretű Sony Xperia Z1-en jegyzeteltük le, és a nap végén egy Thinkpad Tablet 8-on szerkesztettük meg a cikkeket. Volt nálunk egy Sony Tap 11 is, de annak marginális szerep jutott, és mindjárt az is kiderül, hogy miért.

A szilícium evolúciója

Minden februárban visszajárunk Barcelonába a mobilipar legnagyobb kiállítására, ahol az újságíróknak fenntartott részlegen a gépek alapján ki lehet találni, ki honnan jött. A nyugatiak egytől egyig a legmodernebb Macbook Airrel nyomulnak, amióta csak létezik ez a modell. Az ázsiaiak apró, csak náluk kapható laptopokkal, ezen belül a kevésbé szabad nemzetek képviselői is jól felismerhetők a lefóliázott kijelzőről, amely csak a szemközt ülő felhasználó számára enged betekintést. A kelet-európai blokk a legvegyesebb: a kő nehéz 18 colos Dellektől a legolcsóbb ötéves netbookokig minden előfordul köreinkben. Mi is végigszenvedtük a számítástechnika evolúcióját, amíg idén eljutottunk a tabletekig:

2007–2008

Fujitsu Siemens Amilo Pro V3505: alkalmatlan volt a munkára, mert teli akkuval is csak 2,5 órát bírt. Minimális fényerőn, wifi nélkül. A Pro jelölés csak egy otromba vicc, a vastag és nehéz műanyag házba belegányolt hardver két év alatt hulladékká esett szét.

2009–2011

Asus S101 netbook: alkalmatlan volt a munkára, mert kicsi és lassú. Viszont eléggé masszív szerkezet, még ma is egyben van. Most egy Ubuntu fut rajta, „valamire még jó lesz” alapon. Új korában 4 óra alatt merült le. Előnye még, hogy lapos és könnyű.

2012–2013

Macbook Pro ‘09: alkalmatlan volt a munkára, legalábbis egy ilyen kiállításon, mert leszakadt az ember válla a 3 kilónyi vas cígölésétől. Használtan alig került többe, mint az előző netbook, cserébe gyors és tele van profi appokkal. Az egyetlen olyan gép, ami 5 évesen is teljesít.

Most nem fogom azt hazudni, hogy mindezekkel ellentétben a tablet+telefon kombináció tökélesen alkalmas volt a munkára. Akkor például nem annyira volt jó, amikor beültünk a Huawei bemutatójára, és olyan szűk hely jutott, mint a fapados repülőkön. A 8 colos Thinkpad ahhoz túl kicsi, hogy a kijelzőjén tudjunk gépelni, ezért külső billentyűzetet használtunk. Ebben a helyzetben azonban a laptop verhetetlen. Egyben megmozdítható, amikor egy csapat német kolléga készül átgázolni rajtunk sűrű 'schuldigungozással. 

A rossz wifi is megakadályozta volna a munkát, hiszen a tabletben nincs vezetékes kapcsolat. Egyik kedvenc jelenetem a korábbi mobilkongresszusokról, amikor a hipermenő amerikai tudósító hangosan átkozza a szar wifit, egyik kezében iPaddel, a másikban meg az asztalokhoz kihúzott Ethernet kábellel. Szerencsére a kongresszus szervezői összekapták magukat wifiügyileg, a lefedettség szinte tökéletes volt.

Óriási előnye a tabletnek, hogy zsebre vágható. Lehet itt borítékból előhúzott Macbook Airrel dobálózni, de amikor egy valódi számítógép elfér az egyik belső zsebben, az okostelefon pedig a másikban, az ember gyorsan átértékeli a dolgokat. Mi zakózseb helyett inkább hátizsákba pakoltunk, ahol a külső akkuknak is bőven jutott hely, így az összes mobil eszközünket tudtuk tölteni sétálás közben. Ezt próbálja meg valaki normál méretű laptopokkal. Még akkukkal együtt is 2-3 kilóval könnyebb volt a pakk, mint bármikor ezelőtt, ami nagyon is sokat számít, ha az ember napi 8-11 órán át rohangál egy kiállításon. Vagy a városban üzletek között, vagy irodáról irodára.

Nagy dilemmánk a 8 colos kijelzővel kapcsolatban, hogy full hd (1920×1080) felbontásnál minden nagyon apró. Nagyítóval kell nézni a Photoshopot, a Wordben is érdemes legalább 16-os betűtípust választani. Néhány óra után már kényelmetlen lehajtott fejjel és gúvasztott szemekkel szuggerálni a pöttöm kijelzőt. Ugyanakkor full hd-ban minden kép nagyon szép, élvezet volt visszanézni a kiállításon és a városban készült fotókat. Bár a Thinkpaden nincs teljes méretű usb port, egy nagyjából ötszáz forintos átalakítóval teljessé alakítható a töltésre is használt microUSB port. A Thinkpaden már usb 3.0-ás csatoló van, de 2.0-ás kábelekkel is működik.

Teljesebb élmény?

Nagyobb, 9-12 colos kijelzőn jobban látható a tartalom, de akkor a mobilitásunk csökken. Ezt a Sony Tap 11-gyel is megtapasztaltuk. Hiába profibb és erősebb, Intel Core i5-ös gép, mi mégis inkább a gyengébb, Atom processzorral meghajtott Thinkpadet vettük elő gyakrabban.

A 11 colos Sony már olyan nagy, mint egy laptop, de a kialakítása miatt laptopként pont nem tudjuk használni. A kijelzőt megtámasztó hátsó láb ugyanis csak egyenes felületen működik jól, asztalon vagy esetleg ágyon, de a combunkról már legördül a gép. A billentyűzet pedig olyan alacsony minőségű, amilyent még nem láttunk a Sonynál. Elcsúszkál az asztalon, és tiszta erőből kell püfölni, különben kihagy egy-egy betű. Valószínűleg nem is munkaeszköznek szánták, hanem inkább stílusos kiegészítőnek, amin a reklámokban látott irreálisan boldog júzer időnként kacagva bedob egy-egy Facebook-bejegyzést, megnézi a legutóbbi VIP-partin készült hibátlan fotókat, és megszervezi a hétvégi shoppingolást. Egyedül a Tap 11-hez adott nyomásérzékeny toll olyan extra, amit hiányolunk más tabletekből, mert azzal sokkal precízebben és szebben tudunk rajzolni, mint az ujjainkat helyettesítő gumivégű pálcikákkal. 

Nem, ez már nem netbook

A Thinkpad még mindig csak Atom processzoros, ami az Intel leggyengébb terméke, de ez is óriási fejlődésen ment keresztül az első ilyen csipekhez képest. Néhány pontban felidézném a netbookokról írt, öt évvel ezelőtti cikkemet, amit még az iPad megjelenése előtt írtam: 

  • egyre kevesebben akarnak mázsás laptopot;
  • az ember nagy része nem igényel óriási teljesítményt;
  • jó megoldás lenne a könnyű és olcsó netbook;
  • semmivel sem kompatibilis a netbookok 1024×600-as felbontása;
  • hiányzik az alkalmazásbolt, nehéz szoftvert telepíteni.

Tulajdonképpen két kritikus hibája volt a netbooknak, de ezeket mára kijavították. A hd felbontás mindegyik mai szoftvernek elegendő, és a Windows 8 áruházában néhány kattintással vehetünk alkalmazásokat, és a Windows Asztalon futó több gigabájtos szoftverek is mind letölthetők. A Thinkpad 8 hardvere az iPadhez képest jó, az átlagos pc-khez képest legfeljebb kielégítőnek mondanánk: Intel Atom Z3770 processzor, 2 gigabájt RAM, 8,3 colos IPS LED kijelző és 64 gigabájt tárhely van benne.

A Thinkpad 8 az a tablet, amelyben több értelmet nyer a Windows 8 Pro hibrid működése, hogy a rendszer egyszerre kínálja a hagyományos munkakörnyezetet és az új, csak érintéssel vezérelhető felületet. Méretére és súlyára nem lehet egy rossz szavunk sem, fémborítású háza nagyon jó minőségű, kényelmesen fekszik a kezünkben, komolyabb terhelés alatt sem éreztük, hogy nagyon felmelegedne. A használat élménye alapján nagyon hasonlít az iPadre, és az ára nagyjából ugyanannyi, 150-200 ezer forint között alakul a konfigurációtól függően. A Thinkpad esetében azonban két eszközt, egy tabletet és egy számítógépet kapunk.

15%
4999 Ft
4250 Ft
15%
2999 Ft
2550 Ft