Hülyeség és lustaság ellen jó az Apple Watch

Photo 2015. 05. 18. 11 15 27
2015.05.19. 11:14

Sokféle okosóra volt már a csuklómon, és az Apple Watch használata után megint elgondolkodtam, hogy vajon szükségem van-e ilyen eszközre. Eddig határozottan úgy véltem, hogy a gyártók nem létező problémákra kínálnak megoldást, és még hozzánk is vágnak egy adag problémát azzal, hogy egy újabb eszközt kell tölteni, konfigurálni, külső behatásoktól óvni. Ezek az Apple Watch esetében is fennállnak: naponta legalább egyszer konnektorra kell dugni, az első használat azzal indult, hogy körülbelül húsz Watch-kompatibilis appról kellett eldönteni, hogy mit akarok kezdeni vele. Attól pedig egyenesen kivert a víz, hogy egy cirka százezer forintos órát viselek magamon, mert nem burokban élek. Le is vettem, amikor szombat délelőtt kifestettem a plafont.

Még mielőtt belemerülnénk a dizájn elemzésébe, hadd idézzem fel boldog tinédzserkoromat, amikor szupermenő Casio sportórát viseltem, és annak is olyan gumipántja volt, mint ennek az olcsóbbik Apple Watchnak. Na most a műanyag nem igazán ereszti át a levegőt, és nyáron az ember bőre hajlamos egy kicsit izzadni, ami a végén enyhe bűzt eredményez. Ugyanez történik a számítógép egerével is, amiről legendásan gusztustalan trutymókat lehet levakarni pár hónap használat után.

Ebből kiindulva nekem eleve van egy kis ellenérzésem az órákkal szemben, márpedig az Apple Watch kizárólag akkor ér valamit, ha folyamatosan a csuklónkon tartjuk. Máskülönben nem tudja megmérni a pulzusunkat, és egy ilyen óráért nem azért fizetünk 100 ezer forinttól 5 millióig terjedő összeget, hogy ostobán heverjen az asztalunkon. 

Ezt kell szeretni

Kicsit úgy néz ki az Apple órája, mint egy kavics, és még soha nem jutott az eszembe, hogy milyen jól mutatna egy szép kavics a csuklómon. Ha már úgyis dzsuvás leszek, akkor legalább lehetne olyan változat, aminek egy kicsit férfiasabb a formája. Azt azért nem nevezném óriási választéknak, hogy ugyanabból a formából van kicsi, közepes, alumínium, acél és arany változat is. 

Az interfész menüjéhez is jobban illene egy kerek kijelző, hiszen az ikonokat itt nem sorba rendezve találjuk, mint az iPhone-okon, hanem hatszögű rácsozatba vannak beillesztve. Kihívás eltalálni az aprócska ikonokat, néha mellé is nyúltam, ezért hasznos lenne, ha legalább a gyári appokat el lehetne távolítani, hogy több hely jusson az általunk kedvelt alkalmazásoknak. Az Apple-rajongók most ugorjanak a következő bekezdésre: az iPhone-omon is van egy "Apple's shit" nevű mappa, amibe egy tucat gyári, soha nem használt appot hajigáltam be, mert ezeket eltávolítani nem lehet.

Nem, kedves Apple, még most sem érdekelnek a részvényárfolyamok, és a beépített zenelejátszót sem használom, mert jobb a Spofity. Az Apple Watchon még több app mehetne a kukába. Az emailek csuklón valón elolvasása bizarr ötlet, és nem akarok fotókat sem nézegetni, mert utoljára talán 2005-ben csináltam ilyet ekkora kijelzőn, még az ősrégi Nokiákon, amíg az Apple fel nem találta az iPhone-t.  

Nagy rohanás volt

Az Apple karórája annyira hiánycikk, hogy még a kereskedésekben is azt mondták: szóljunk, ha tudunk eladó példányt, amiért nem kérik el a bolti ár háromszorosát. Nekem a Skyscanner csapata adta kölcsön az órát, és ők nemcsak kipróbálták, hanem már fejlesztettek is rá; az Apple Watch megjelenésére csak pár ezer app volt készen. A hotelkereső alkalmazás órán futó része meg tudja mondani nekünk, hogy hány percre vagyunk a kedvencként bejelölt szállodánktól.

„Az órára való fejlesztés verseny volt az idővel, mert nem volt még a kezünkben Apple Watch, tehát az appot csak szimulátoron tudtuk kipróbálni” – mondta Kolozsvári Zoltán, a órás interfész dizájnere. Volt egy útmutató, hogy mekkora betűtípust, milyen színeket érdemes használni, és melyik felületnek hogyan érdemes kinéznie. Néhány tervezett megoldást azonban technikai korlátok miatt ki kellett hagyni. Az órában nincs iránytű, ezért nem mutatja meg az órán látható térkép, hogy merre kell megtenni a kezdőlépést a hotel felé.

„Az App Store felülvizsgálatán először fennakadt az app, és olyan okokból, aminek a nagy része nem volt előre látható. A szimulátoron minden jól ment, de az órán nem” – tette hozzá Várnai Zsolt az iOS-es fejlesztések vezetője. „Nagyon béta volt a fejlesztőkörnyezet.” Végül a negyedik beterjesztés átment, egy nappal azután, hogy az Apple Watch a boltokba került, és ott állt a csapat, hogy meg merjék-e nyomni a gombot, hiszen még nem is látták órán futni az appot.

Végül gyorsan kiadták, és utólag már csak kisebb javításokat kellett rajta elvégezni. Nagyjából mindegyik másik fejlesztőcsapat ugyanezt élhette át, nyomon lehetett követni az App Store-ban, hogy miután az appokhoz kiadták az Apple Watch frissítést, nem sokkal később szinte mindegyikhez kijött egy gyorsjavítás. 

Én szóltam, én szóltam, én szóltam, én szóltam

Az Apple Watch fő funkciója az (ahogy minden más okosórának is), hogy az értesítéseket a csuklónkon jeleníti meg. Így nem kell állandóan elővenni a telefont, ami bizonyos szituációkban előnyös, és nem a mobil akkuját merítjük le. Az óra finom kis rezdüléssel jelzi, hogy jött egy értesítés, ami sokkal kellemesebb, mint amikor a zsebrevágott telefon a golyóinkat rázogatja.

De még a Watch csuklórezgetését is érdemes kordában tartani, mert teljesen fölösleges információ, hogy valaki lájkolta az egyik fotónkat az Instagramon. Ezt ráérünk megnézni akkor, amikor legközelebb elővesszük a mobilt. Nem akarunk foglalkozni az új Facebook-meghívókkal sem, amik általában napokkal későbbi eseményekre invitálnak. Csak azokat az értesítéseket kell a csuklón fogadni, amelyek egy adott helyhez vagy időponthoz kapcsolódnak (mint a hotelkereső).

Van azonban itt még egy bibi, hogy a karóra, mint értesítési felület, alapvetően hibás koncepció. Amikor ránézünk, vagy az alkarunkat kell 90 fokkal elcsavarni a természetes nyugalmi állapotához képest, vagy az egész karunkat kell 90 fokban megemelni, hogy jól lássuk az óralapot. Ehhez képest, amikor az okostelefont a kezünkbe vesszük, akkor nem kell kitekerni magunkat, úgy is pont felénk néz. Az egyetlen kivétel talán az, amikor sportolás közben pillantunk rá a pulzusmérőre, mert olyankor úgyis kalimpálunk a végtagjainkkal. Biztonságosabb az órával foglalkozni, mint egy okostelefont szorongatni, azt kockáztatva, hogy kiejtjük a kezünkből.

Ez a kézcsavargatós dolog akkor megy át szélsőséges hülyeségbe, amikor az órával akarunk fizetni a kasszánál. Ezt nem próbáltam ki, mert nem akarom, hogy sültbolondnak nézzenek, és különben sem működik még itthon az Apple Pay. Bőven elég volt a barcelonai mobilkongresszuson végignézni az Audinál, ahogy egy okosórával próbálták kinyitni az autó ajtaját. Az odaállított srác eleve a jobb kezére vette fel az órát, mégpedig azért, mert ha a balon lett volna, akkor a nyíló ajtót egyenesen magára kellett volna rántania. Megvan? Sikerült elképzelni, ahogy a csukló külső felén lévő órát oda kell nyomni a kilincshez, és utána ugyanazt a kilincset megragadva kinyitni az ajtót?

A másik teljesen hibás elképzelés az, hogy bármit is távirányítsunk egy ilyen pöcörő kis eszközzel, ami éppen hogy csak nem tűnik el a hüvelykujjaink alatt. Na jó, ha annyira antiszociálisak vagyunk, hogy csak az óra távirányításával tudunk szelfit készíteni magunkról, mert nincs akit megkérjünk, akkor egyetlen hasznos módja végül is van annak, hogy az órát távirányítóként használjuk. Elvileg telefonálni is tudunk az órán keresztül. Bármilyen futurisztikusan is hangzik ez, nem érdemes nyilvánosan egy órához beszélni.

Az Apple egyik jó ötlete az Áttekintés menü, melyben a kiválasztott appokat gyorsan végig tudjuk pörgetni. Érdemes szűkre fogni a listát, mert különben percekig ott fogunk állni, kitekert testtartással, miközben a csuklónkat simogatva próbáljuk előbányászni a keresett információt. Persze, mivel ez is kétkezes művelet, talán jogosan merül fel a kérdés, hogy a francért nem vesszük elő a telefont, amivel pillanatok alatt meg tudjuk tenni ugyanezt. Sokkal veszélyesebb vezetés közben a kis kijelzőn matatni, mint elővenni a nagyobbat.

Az Áttekintés egyetlen hasznos funkciója az, hogy itt tudjuk manuálisan megmérni a pulzusunkat, ha a lépcső tetején kifulladva lihegünk, és szeretnénk egy számszerű értéket kapni arról, hogy mennyire vagyunk lerobbanva.

Mozdulj már!

Az Apple Watch egyedül a sportolásban, az aktív életmód beindításában nyújt igazán nagy segítséget. A többi funkcióját mind el tudja látni a telefon is, de egyedül egy testünkre rögzített óra tudja pontosan, hogy lustálkodunk, ahelyett, hogy mozognánk. Én is hajlamos vagyok belefeledkezni a munkába, és olyankor órákon át fel sem kelek az asztal mellől, ami nem túl egészséges. Az Apple Watch beszólt, hogy keljek fel, úgyhogy felkeltem, és elkezdtem cseszegetni Levit, hogy most már fotózzuk le az órát. 

A pulzus mérésében az tetszett, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett tennem, és az Apple Watch elvégzi a feladatot. Normális esetben körülbelül tízpercenként mér, de amikor elindítunk egy edzést (Workout), öt másodpercenként lefuttatja a vizsgálatot. Ebből például kiderült, hogy kicsit érdemes lenne visszavenni a futótempóból, mert hülyeség 185-ös pulzussal kikészíteni magamat.

Az Apple azt mondja, hogy a különböző edzéstípusokhoz speciális algoritmusokat írtak, hogy a Watch követni tudja a tevékenységünket, de már a vasárnapi 15 kilométeres futásnál is 300 métert lecsalt az óra, miközben az iPhone 6-on futó Runtastic Pro kereken 15 kilométert hozott ki nekem (az időtartam megegyezett, tehát nem arról van szó, hogy az óra nem mért egy ideig).

Abban viszont nagy segítség az óra, még így, pontatlanul is, hogy a telefont eltehetjük egy hasitasiba, és elég csak néha az órára pillantani. Azt is jelzi a Watch, ha az indulásnál célként kitűzött kalóriának, időnek vagy távnak elértük a negyedét, felét és háromnegyedét.

Ezen a távon az iPhone 6 akkuja már majdnem eldobta magát, de az óra jól bírta, több szufla maradt benne. Általában kibírt majdnem egy egész napot, de éjszakára mindenképpen töltőre kell tenni. Pont olyan ez az Apple Watch, mint amilyen az első iPhone volt. Néhány dolgot nagyon jól eltalált az Apple, például a menüt, az értesítések személyre szabhatóságát és a sportfunkciók egyszerű működését, de valamiért az az érzésem, hogy ebből is majd a harmadik-negyedik verzió lesz igazán izgalmas, amikorra jobb akkuk lesznek, pontosabb szenzorok, és mindez remélhetőleg sokkal alacsonyabb áron.