Mire jó a gyorsabb képfrissítés a mobilokban?

2021.09.18. 09:47

Az elmúlt két évben egyre több okostelefonról szóló hírben, reklámban, specifikációs listában látható kiemelt helyen az, hogy milyen frissítési rátával rendelkezik az adott mobilba szerelt kijelző.

Most pedig, hogy az új iPhone 13 Pro mobilok is áttértek az Android világ csúcstelefonjaiban és az iPadek Pro vonalában már évek óta alkalmazott technológiára, várhatóan többen ismerik meg a nagyobb képfrissítést. Így nem árt összefoglalni, hogy mit is jelent, és miért lehet hasznos a nagyobb képfrissítési frekvencia.

Az elején tisztázzuk, hogy frissítési ráta alatt a képfrissítési frekvenciát (angolul refresh rate) értik a telefongyártók, ám ez az érték nem a mobiltelefonok sajátossága, lényegében bármilyen, képernyővel rendelkező eszköznek van: monitorok, televíziók, táblagépek, laptopok, még az autók navigációs rendszere is rendelkezik vele.

A képfrissítési frekvencia nem összekeverendő a képfrekvenciával (angolul frame rate)! A képfrekvencia, más néven képkockaszám egy konkrét tartalom (film, videó, videójáték) másodpercenkénti képkockáinak (angolul frames per second, röviden fps) száma. Vagyis azoknak az állóképeknek másodpercenkénti összessége, melyek egymás után történő vetítésével szemünk folyamatos mozgásnak látja őket. A képfrekvencia tehát a jelforrásból származó tulajdonság.

Ezzel szemben 

a képfrissítési frekvencia az eszköz kijelzőjének tulajdonsága. Hertzben megadott értéke (mobil eszközöknél általában 60 Hz, de van már 90, 120, 144 Hz-es telefon is) azt mutatja meg, hogy a kijelzőpanel másodpercenként hány alkalommal képes a jelforrástól függetlenül képet kirajzolni a megjelenítő felületén.

Ha 60 Hz-es egy eszköz, másodpercenként 60 alkalommal tud képet megjeleníteni kijelzőjén, ha 120 Hz-es, akkor másodpercenként értelemszerűen 120 alkalommal, s így tovább. A képfrissítés nem egyszerre történik az egész kijelzőn, hanem vízszintes sorokban, fentről lefelé. Ezért láthatjuk például egy videófelvételen vagy fotón úgy, mintha az hullámozna a képernyő (lásd a cikkben lentebb található fotót).

Ha a bemeneti jel képfrekvenciája magasabb, mint a kijelző legnagyobb beállítható képfrissítési frekvenciája, olyan esetben a képernyő vagy nem képes megjeleníteni az adott tartalmat, vagy bizonyos képkockákat ”elhagy” a megjelenítettek közül. Számítógépes játékok esetén ez okozhatja, hogy egy játék futását ”szaggatottan” látjuk, a folyamatos kép megtörik. A képfrekvencia és a képfrissítési frekvencia további, specifikusan monitorokkal kapcsolatos részletezése kapcsán érdemes ezt a cikket elolvasni.

Néhány telefon, mely nagy képfrissítési frekvenciával rendelkezik

• Apple iPhone 13 Pro és Pro Max, adaptív 120 Hz
• Samsung Galaxy S21-széria, adaptív 120 Hz
• Asus ROG Phone 5, adaptív 120 Hz, maximum bekapcsolható 144 Hz
• Xiaomi Mi 11, bekapcsolható 120 Hz
• Huawei P50, bekapcsolható 90 Hz
• OnePlus 9 Pro, adaptív 120 Hz
• Samsung Galaxy A52 5G, bekapcsolható 120 Hz
• Xiaomi Redmi Note 10 5G, adaptív 90 Hz
• Realme GT 5G, bekapcsolható 120 Hz

Az utolsó érték, melyet a mobiltelefonok kijelzőjének kapcsán még meg kell említeni, az az érintési mintavételezési frekvencia (angolul touch response rate vagy touch sample rate). A mintavételezési frekvencia a digitalizálás során használt legfontosabb minőségi tényező, mely megmutatja, hogy az analóg jelből hányszor vesz mintát másodpercenként a digitális átalakító. 

Az érintési mintavételezési frekvencia esetén ez azt jelenti, hogy a kijelző másodpercenként hány alkalommal keresi az ujjunkat, mint analóg jelet.

A mintavételezési frekvencia értékét is hertzben adjuk meg, ez az érték magasabb, mint a képfrissítési frekvencia, hogy a készülék minél hamarabb érzékelje a bevitt parancsot, s minél gyorsabban tudjon a megjelenített tartalommal reagálni arra. Az iPhone 12 Pro esetében ez az érték 120 Hz volt, ami azt jelenti, hogy 8,34 ezredmásodpercenként keresi a kijelző ujjunkat, de az Asus ROG Phone 5 már 300 Hz-es mintavételezési frekvenciával 3,3 ezredmásodpercre csökkenti az értéket.

A gyorsabb érintési mintavételezési frekvenciát nem látjuk, hatását viszont érezzük. Gondoljunk például a régi érintőkijelzős mobilokra, amikor érintés (parancsbevitel) után akár másodperces intervallumnak is el kellett telnie, mire a készülék reagált és kijelzőjén kirajzolta a kívánt tartalmat, beírta mondjuk a billentyűzeten lenyomott karaktert. Ezzel szemben mennyivel könnyebb most egy okostelefonon gépelni!

Mi kell a nagyobb képfrissítési frekvenciához egy telefonban?

Egy megfelelő kijelző és egy kellő számítási, illetve grafikus teljesítménnyel bíró rendszerchip. Mellettük pedig egy viszonylag nagy akkumulátor is ajánlatos, a gyorsabb kijelző és az ebből fakadóan kötelezően több számítást végző processzor több energiát fogyaszt, így csökkenti az akkumulátoros üzemidőt.

Erre a gyártók megoldása az adaptív képfrissítés, mely a kijelzőn megjelenő tartalom függvényében változtatja a képfrissítési frekvenciát. A Samsung például az adaptív beállítás bekapcsolásával a Galaxy S-széria Ultra okostelefonjain 48 hertzre csökkenti a frissítési rátát akkor, ha a képernyőn álló tartalom van, a folyton éber kijelzőn visszatolja 60 Hz-re, ha pedig mozgás jelenik meg a kijelzőn, feljebb tornássza 120 Hz-re. Ezzel szemben az Asus vagy az Apple megoldása jobb, ott ugyanis 10 Hz-re vesz vissza a kijelző, ha statikus kép van a megjelenítőn.

Jobb, ha magasabb a képfrissítési ráta?

A szemnek jobb, a felhasználói élményen is javít. A nagyobb képfrissítési (és érintési mintavételezési) frekvenciának köszönhetően folyékonyabban játszhatók a mobilos játékok, elmosódásoktól mentesen jelennek meg a videók, s a felhasználói felületen történő navigálás, vagy az interneten, különböző applikációkban történő görgetés is folyékonyabbnak tűnik.

Legoptimálisabb talán az adaptív 120 Hz-es kijelző, ugyanis ez képes a 60, 30 és 24 képkocka per másodperc sebességű tartalmat egyenlő interpolációval, a 120 fps-t pedig natívan megjeleníteni. A filmes iparági sztenderd például a 24 képkocka per másodperc, a játékfilmek és sorozatok szinte összese ilyen képfrekvenciával készül. Ahhoz, hogy egy ilyen tartalom megfelelően jelenjen meg egy gyorsabb képfrissítéssel bíró kijelzőn, megfelelő számítás kell a processzortól, gyenge minőségű feldolgozás rezgést, vibrálást idézhet elő a képben.

Az már más kérdés, hogy erre szüksége van-e az embernek. A mindennapi feladatokhoz a 60 Hz-es kijelzők is bőven eleget nyújtanak, ám ha valaki sokat játszik, néz videós tartalmat a telefonján, annak jól jöhet a nagyobb képfrissítési frekvenciával bíró kijelző. Mivel az elmúlt évben a prémium okostelefonok mellett megjelent a középkategóriás mobilokban is a technológia, így egyre elérhetőbb és elterjedtebb, a folyékonyabb kijelző nyújtotta kényelmet pedig könnyű megszokni. Mindezek ellenére talán érdemesebb új eszköz vásárlásakor a kijelző típusát, felbontását, fényerejét, színskáláját, színhőmérsékletét, színhűségét, a kontrasztot és a fehérpontot vizsgálni, hisz ezek szemmel jobban látható szerepet játszanak a megjelenítő minőségében.