A vártnál is ígéretesebb lehet a Magyarországra betörő új gyártó

Ha az év elején valaki azt mondta volna nekünk, hogy a Vivo közép-felső kategóriás telefonja lesz az idei év egyik legjobb ajánlata, nagy valószínűséggel kinevettük volna. Először is azért, mert a Vivo telefonok akkoriban még nem is voltak kaphatók idehaza, másodszor pedig azért, mert egy „no name” márkáról lett volna szó. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, az év utolsó hónapjára pedig mindkettő korábbi állítás megdőlt – a Vivo november elején hivatalosan is megkezdte terjeszkedését Magyarországon, aktuális zászlóshajójuk pedig a maga kategóriájában zseniális lett.

A Vivo V40-ről van szó, amit még a nyár folyamán leplezett le a vállalat Kínában. Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a gyártó emellett egy októberi eseményt is szervezett hazájukban, ahol a 2024-es csúcsmodelljeiket, az X200-as szériát leplezték le. Az exkluzív bemutatóra az Index is meghívást kapott, kínai utazásunk során pedig lehetőségünk volt az X200 Prót is néhány napig használni. Ez a készülék nemzetközi viszonylatban még nem jelent meg, a debütálás napját azonban rendkívül várjuk, a készülék ugyanis brutálisan jól sikerült. De vissza a V40-hez, ugyanis ez a telefon is tartogat magában meglepetéseket, nem is keveset.

A gyártó készülékeit három kategóriába sorolhatjuk: az X széria a csúcskategóriát, a V széria a közép-felső kategóriát, míg az Y széria a belépő szintet képviseli – ezek közül itthon (egyelőre) az utóbbi két készülékcsalád szerezhető be. Név szerint a Vivo V40-ről, a Vivo V40SE 5G-s és 4G-s változatáról, valamint a Vivo Y28-ról beszélhetünk – tesztalanyunk tehát a magyarországi termékpaletta tetején ül. Mutatjuk, mit érdemes tudni a magyar piacra csak hetekkel ezelőtt betört Vivóról, illetve hazai zászlóshajójukról, a V40-ről.

Ismerős megjelenés

A készülék a mai sztenderdekhez képest kissé nagyobb dobozban érkezik, ettől függetlenül azonban nincs csordulásig pakolva: a telefonon felül egy USB-A–USB-C típusú adatkábelt, egy SIM-tűt és a használati utasítást találjuk csak a csomagolásban. Pluszpont azonban, hogy a mobilon előre felhelyezett kijelzővédő fólia található. Maga a készülék összeszerelési minősége rendben van – ez a minimum a világ negyedik legnagyobb telefongyártójától. Az anyaghasználat átlagosnak mondható ebben a kategóriában, a hátlap matt, ám rendkívül csúszós üvegből készül, míg a keret műanyag. Ennek hátránya, hogy a készülék nem lesz annyira strapabíró a véletlenszerű ütésekkel szemben, előnye azonban, hogy könnyebb maradhat – 164,2 × 75 × 7,6 milliméteres dimenziói ellenére csak 190 grammot nyom a Vivo V40.

Az előlapot egy gigászi és meglehetősen keskeny, 6,78 hüvelykes AMOLED-panel borítja. A kijelző 1260 × 2800 képpontos felbontást és 120 hertzes képfrissítési támogatást kapott, emellett azonban adott a HDR10+ szabvány és HDR-tartalmak esetében az akár 4500 nites csúcsfényerő-kibocsátás is, tehát egy rendkívül fényes kijelzőről beszélünk. A védelemért a Zeiss alá tartozó Schott márka Xensation Alpha nevezetű üvege felel, amely idehaza újdonságnak számít – ennek határait engedelmükkel nem teszteltük le, szerettük volna épségben visszajuttatni a V40-et a Vivónak. Amit azonban kipróbáltunk, az a kijelzőbe épített optikai ujjlenyomat-olvasó volt – a szenzor szépen tette a dolgát, és bár nem volt a leggyorsabb az ujjlenyomat felismerése, cserébe konzisztensnek és megbízhatónak bizonyult. Érdekesség, hogy a manapság egyre jobb hódító szögletes dizájnelmélettel szemben a Vivo V40 a néhány évvel ezelőtti készülékek megjelenését idézi,

Első ránézésre talán egy Honor 70-hez vagy egy Huawei Nova 10-hez hasonlítható leginkább a telefon megjelenése. A Vivo V40 azonban bőven hordoz magában márkaspecifikus jegyeket is – erről majd később.

Lehet rá számítani

A telefon belsejében egy Qualcomm által gyártott Snapdragon 7 Gen 3-as lapka ketyeg – azt a chipet találhatjuk meg többek között a Honor 200 Próban is. Az SoC szépen teszi a dolgát, abszolút hozza a V40 a közép-felső kategóriás teljesítményt, tehát bátran letölthetünk erőforrás-igényesebb játékokat is a telefonra, a chip megbirkózik majd velük. Enyhe melegedéssel persze érdemes számolni – enélkül nem Snapdragon a Snapdragon chip –, összességében azonban kielégítő a telefon sebessége és ereje – főleg a 200 ezer alatti árkategóriában. Az alapmodell esetében 256 gigabyte tárhelyet és nyolc gigabyte memóriát kapunk, felár ellenében azonban választhatunk 512+12 gigabyte-os modellt is.

A V40-en az Android 14-es alapokra épülő Funtouch OS 14 fut, amely a Vivo saját fejlesztésű szoftveres felülete. A rendszer körülbelül fele-fele arányban tartalmaz alap Android- és Vivo-specifikus elemeket, összességében egy gyors, reszponzív és nem utolsósorban végtelenül jól testre szabható felületről van szó – a különböző animációkat a legapróbb részletekig finomhangolhatjuk például. Ami kissé negatívum, az az, hogy a konkurencia 5-7 éves támogatottságával szemben a Vivo csak három főverziónyi Android-frissítést ígér, ezt viszont egyelőre betudhatjuk annak, hogy viszonylag újak még a nemzetközi piacon. Ami pedig az üzemidőt illeti: az 5500 milliamperórás telepnek köszönhetően szinte borítékolható az egész napos felhőtlen használat.

A gyors töltés 80 wattig támogatott, azt azonban érdemes észben tartani, hogy ezt a sebességet csak abban az esetben érhetjük el, ha a töltőadapter Vivo márkájú – harmadik féltől származó PD-adapterrel maximum 55 wattal tölthetjük a készüléket, ami egyébként ugyancsak villámgyors.

Portrémester

Amikor kínai utazásunk során lehetőségünk volt kipróbálni a Vivo X200 Pro kameráit, szó szerint a földet karcolta az állunk a készülék képességei láttán, így rendkívüli kíváncsisággal vártuk, hogy mire képes a vállalat a közép-felső kategóriában. A V40 egy 50 megapixeles (f/1.9, 24 mm, 1/1,56", 1,0 µm, PDAF, OIS) nagy látószögű és egy 50 megapixeles (f/2.0, 15 mm, 119˚, ½,76", 0,64 µm, AF) ultranagy látószögű egységet kapott a hátlapon, amit kiegészít egy PDAF-szenzor, valamint a Vivo saját fejlesztésű Aura Light villanója, ami a megszokottól eltérően néz ki. Érdekesség, hogy ennek nemcsak fényerejét, hanem színhőmérsékletét is szabályozhatjuk egy hideg-meleg skálán, ami ugyancsak ritkaságnak számít.

Szintén Vivo-specifikus tulajdonság, hogy a gyártó a német Zeiss-szal közösen tervezte a Vivo 40 (és egyébként az X200-as széria) kamerás szettjét, aminek nyomát nemcsak a hátlapra nyomtatva, hanem magában a kamerás szoftverben és a képek minőségében is észrevehetjük. A készülék ahhoz képest, hogy a 200 ezer forint alatti árkategóriában indul, kiemelkedő minőségű képeket készít normál és kedvezőtlenebb fényviszonyok között is. A félmilliót meghaladó mobilok kameráival persze nem veszi fel a versenyt a V40, 170-180 ezerért azonban valóban remek fotókat lő. Ugyanez igaz a videókra is – mindkét kamerával 4K-s felvételeket rögzíthetünk 30 képkocka/másodperc mellett. Az előlapon ugyancsak egy 50 megapixeles szenzor figyel minket, amely tökéletes szelfik készítésére.

Összefoglalva

Mindent összevetve tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy a Vivo brutálisan erősen nyitott az országban – ennél már csak az lehetett volna jobb, ha a kínai bejelentéssel egy időben érkezik az X200-as széria is. Addig is azonban itt van a V40, amely tökéletes választás azoknak, akik egy megfizethető, de teljesítmény és kamerás képességek tekintetében megbízható telefont keresnek. Egy biztos: a Vivo egyelőre még kevesek által ismert márka idehaza, az X200 Pro néhány napos használata, valamint a V40 átfogó megismerése után viszont bátran kijelenthetjük, hogy hamarosan sokkal nagyobb népszerűségnek fognak örvendeni.