Felrobbant az űrállomás, na és akkor mi van

20160411150112 1
2016.04.12. 07:04
Baromi érdekes kísérlet lesz majd egyszer az ADR1FT (mostantól Adrift), ha olyan általános lesz a VR szemüveg, mint most a hangkártya: kiderül majd belőle, hogy mennyivel lesz jobb egy játék csak azért, mert nagyon arra koncentráltak a készítők, hogy úristen, hogy nézzen ki VR szemüvegben.

Azért lesz baromi érdekes, mert szemüveg nélkül bizony egy unalmas, idegesítő, közhelyes, bár helyenként valóban csodaszép, és tulajdonképpen kellemesen lassú játék. Az alapsztori szerint a North Star IV nevű űrállomás parancsnokaként az a dolgunk, hogy egy csúnya űrbaleset egyetlen túlélőjeként hazavergődjünk. Ez épp még izgalmas is lehetne, de nem az.

Szökik a levegő

Egy darabig megvan az az érzés, hogy hű, a súlytalanságban lebegve, apró mozdulatokkal irányítva próbálunk haladni, meg ugye folyamatosan szökik az oxigén is, de aztán szép lassan elmúlik az előbbi varázsa, az utóbbi meg szimplán idegesítő nehezítéssé válik. Mert ugye addig oké, hogy a szkafanderben nincs végtelen mennyiségű oxigén, de azért 5 percnél már ma is több idejük van a csúf fulladásig az űrsétára induló kozmo- és asztronautáknak, másrészt meg ha annyira nagy a veszély, ugyan mi a francért ne fognék meg a kezemben egy plusz palackot, ha nagyobb távolságra kell ellebegnem, és félő, hogy pont nem esik útba egy sem az amúgy igen-igen szerencsésen szanaszét hagyott palackok közül. Oké, kétszer mondjuk poén megfulladni úgy, hogy majdnem elérem a palackot, de mégsem, de harmadszor már inkább csak szomorú. 

maxresdefault

A darabokra tört űrállomás amúgy tényleg fantasztikusan néz ki, még simán, a monitoron is, az eddigi VR-es tapasztalatok alapján valószínűleg az Adrift az lesz a játékvilágnak, ami az Avatár volt a 3d mozinak: az első igazán jó élmény, de hogy két év múlva már senki nem emlékszik majd egyetlen percre sem belőle, az is tuti.

Egyszerűen nincs mire emlékezni. Ahhoz, hogy hazatérjünk, meg kell javítani az állomás négy alaprendszerét, ami három és félszer ugyanúgy történik, a maradék fél csak azért tér el, mert nem két entert kell nyomni egy játékbeli képernyő előtt állva, hanem hármat, csak a harmadikat kicsit odébb. Közben idegesítő játékelemeket kell megoldani, főleg körbe-körbe forgó roncsdarabok között navigálni (ami szemüveg nélkül valószínűleg sokkal kisebb móka), az állandó oxigénhiány is csak enyhül, de nem oldódik meg teljesen, és ott van a tény, hogy a játék tényleg. Nagyon. Lassú.

Ez még VR-ban is kevés (játéknak)

A mikrogravitációban lebegni amúgy jó móka lehet, de az általunk alakított parancsnok a történelem legbénább űrhajósa. Az űrállomáson, mármint az igazin, a Nemzetközin élő űrhajósok nagyjából egy hét alatt szoknak át járkálásról repülésre, ennyi kell nekik, hogy kitapasztalják, mekkora erővel kell elrugaszkodniuk, illetve hogy tudják magukat a legügyesebben lefékezni anélkül, hogy kiszakítsák az ISS lakó- és közlekedőmoduljainak oldalát. Ehhez képest az Adrift főszereplője képtelen lefékezni magát, minden egyes óvatlan fúvókaindítás vége az, hogy placcsanunk a falon.

Persze ez az egész még lehetne mind oké, de ha az is lesz, akkor csak a szemüveg miatt lehet: a játékmechanika mellett a történet sem valami nagy dolog. A végén már nagyon vártam, hogy végre beülhessek a mentőkapszulába, és igazából az sem zavart, hogy a lelkemre kötötték, hogy indulás előtt mindenképp mentsem le a logokat meg az egyéb adatokat. Mivel ez a korábbi tapasztalatok alapján további perceket elrabló tehetetlen siklást és ötlet nélküli keresgélést jelentett volna, nem foglalkoztam vele. Nem hittem, hogy bármi pluszt ad az eddig kapottakhoz – se a dolgozók hangjegyzetei, sem a konzolokon talált levélrészletek, de még a legénység lebegő hullái sem bírtak kimozdítani a középszerű játékból, nem volt semmi izgalmas azon túl, hogy hát igen, a Föld elképesztő jól néz ki az űrállomásról nézve.

Szóval most várok, és ha majd lesz hozzá szemüveg, újra nekiülök, mert kíváncsi vagyok, elvisz-e a hátán egy játékot az, hogy ha unatkozom, körbe is nézhetek anélkül, hogy az egeret használnám. Ha tippelnem kéne, nem viszi el, és nagyon remélem, hogy 5 év múlva, mikor a VR szemüvegek hatásáról írunk, nem kell majd belinkelnem ezt a cikket azzal, hogy tessék, én megmondtam, hogy hülyeség az egész.

Összességében nem nagy veszteség amúgy a dolog: nagyjából négy óra volt az egész, űrbuziként semmi pluszt nem adott, játékosként a fejem fogtam a tufa megoldásoktól (ahogy a számítógép beolvassa nekem, hogy a központi mainframe újraindításához le kell gyártanom egy korongot, de komolyan, mi lehetett azon a meetingen, ahol ez jó ötletnek tűnt?). Szívem szerint azt mondanám, hogy az se vegye meg, akinek van hozzá szemüvege, de az talán túlzás lenne, hiszen az Adrift a 20 eurós, vagyis olcsó játékok között indul. Ott mondjuk hozza a szintet, de nem szabad tőle sokat várni.