Emberhalált és milliárdokat hozhat a Pokémon Go

2016.07.08. 20:42

Kimondom, rögtön a legelején: a Pokémon Go a Nintendo legjobb ötlete a Wii óta, és ezt nem is én mondom, hanem az az isten tudja, mennyi ember, aki világszerte letöltötte a játékot annak ellenére, hogy azt hivatalosan még csak Japánban, az USA-ban és Új-Zélandon adták ki.

Öt órával a start után a Pokémon Go lett az USA-ban a legnépszerűbb új alkalmazás,

ez háromszor gyorsabban sikerült neki, mint a korábbi rekorder Clash Royale, a Nintendo részvényei pedig szárnyra kaptak a játék hihetetlen népszerűsége miatt. A kiadást követő piaci mozgások még aznap 2,3 milliárd dollárral növelték a cég értékét, plusz ugye a pénz, amit a játékosok a valóságban is elköltöttek.

Meg is jelent, meg nem is

Én már a bejelentés óta tűkön ültem, és először komolyan csalódott lettem, mikor a Play Store-ból nem sikerült letölteni az alkalmazást, még mindenféle VPN-es vudu bevetésével sem. Aztán jött a hír, hogy nem is kell trükközni, elég letölteni a programcsomagot a netről, telepíteni, és lehet is nekilátni a kis lények gyűjtögetésének. (Magyarán APK-t kell telepíteni, de ez nyilván csak androidon megy, az iphone-osok most nem örülnek. Ráadásul van egy pletyka, ami szerint aki így lép be a játékba, azt blokkolhatja a fejlesztő – érdemes ezt észben tartani, bár őszintén meglepne, ha bárkit tényleg kitiltanának.)

Ha ön iPhone-os, és elég bátor, amerikai, új-zélandi, japán esetleg ausztrál App Store-fiókkal sikerülhet a dolog, többen is írtak a cikk megjelenése után, hogy nekik is összejött.

A Pokémon Go a végtelen számú pokémonos játékok újabb változata. A lényeg nagyjából ugyanaz: gyűjtjük a fura kis állatokat, és ha már elég fura kis állatkánk van (akikből továbbra is fura, de elég erős állatkát is fejleszthetünk), megküzdhetünk másokkal, mármint nem mi, hanem az állataink a mások állataival. Pokémonokból van többféle, víz, tűz, szellem meg még vagy egy tucat egyéb fajta, különleges támadásaikkal megsebzik a másikat, az veszt, akinek előbb kidől az összes, csatasorba állított pokémonja.

A Pokémon Go azzal csavar egyet a dolgon, hogy míg a korábbi részekben csak a virtuális világban kellett sétálgatni, hogy összefussunk a begyűjtendő bigyókkal, most a valóságban is ki kell mennünk az utcára. Aki ismeri az Ingress nevű játékot, az abba is hagyhatja az olvasást, töltse le a játékot és találkozunk odakint, a többieknek meg elmondom.

Ott egy pokémon a réten!

A Pokémon Go egy kiterjesztett valóság (AR, mint augmented reality) játék, a telefon a térbeli pozíciónkat kiolvasva vetít rá minket a környék térképére, ahol ikonokkal jelzi, hova érdemes menni. Ahogy sétálgatunk a városban, a pusztában vagy bárhol, véletlenszerűen előtűnő pokémonokat kaphatunk el úgy, hogy a képernyőn az ujjunkat húzgálva pokélabdát hajítunk rájuk. A pokélabda egyfajta csapda, ami magába zárja az állatot (haha, vagy nem, csak huszadszorra, vagy még akkor sem), és ha ez megvan, puff, szereztünk egy új havert.

Persze a bejelentéskor nem pont ilyennek mutatták be a dolgot, szóval ha valaki csalódott az épp aktuális változatban, azt egyrészt megértem, mert kicsit azért én sem erre a végtelenül egyszerű, már-már barátságtalan felületre számítottam, másrészt viszont oké, nincs ilyen grafika, de a dolog egyértelműen működik.

A térképen az utak mellett van még kék izé, ami az érdekes helyeket jelöli a környékünkön. Ezt a program a valóságban is létező útvonalpontok alapján generálja, Óbudán, az Index szerkesztősége körül az ókori romok, a házak falára felszerelt emléktáblák, illetve általam eddig nem is látott szobrok adják az alapot, de például Százhalombattán a Szent István-szobor elég népszerű ahhoz, hogy a játék is használja. (Meg egy Petőfi-szobor, amiről őszintén mondom, hogy nem is tudtam.) Ha ezek valamelyikéhez elég közel megyünk, ajándékot kapunk (meg kell pörgetni a korongot, amiben a fénykép van). Az adatbázis nem feltétlenül a legújabb, a Flórián téren például mutat egy kőtáblát, aminek már csak a helye van ott a valóságban.

A másik fontos helyet gymnek hívják a játékban, ami magyarul edzőtermet jelent, de edzeni itt nem fogunk, csak küzdeni. A bástyához hasonló területet el lehet foglalni, hogy aztán mások megtámadják és megpróbálják átvenni a birtokjogot az aktuális tulajtól. A harc úgy megy, hogy az eredeti foglaló eldöntheti, melyik pokémonját hagyja ott helyben, a támadónak pedig ezt kell legyőznie. Alapvetően a küzdő pokémonok CP-je, vagyis harci pontja adja meg, ki nyerhet, de azért vannak finomságok: egy víz alapelemű pokémon ügyesen védi ki egy tűz pokémon támadásait, még alacsonyabb CP-n is. A másik dolog, hogy mi, a pokémon gazdája is segíthetünk: csata közben az ujjunkat oldalra húzva elugorhatunk a támadások elöl, az ellenfelet tapogatva pedig támadhatunk. Nem túl bonyolult dolog, de a Pokémon sosem volt bonyolult játék.

Ha a közelünkben lévő gymet egy csapattársunk foglalta be... Ja igen, az ötödik szint után csapatot is választhatunk, tulajdonképpen mindegy, hogy sárga, lila vagy épp a legjobb, a piros csapat tagja leszünk-e, a lényeg, hogy utána a választott szín képviselői a barátaink, és mindenki, aki nem piros, az meg egy lúzer. Szóval, ha látjuk, hogy egy gymet piros barátunk foglalta be, érdemes odamenni és nekünk is odatenni egy pokémont, hogy együtt védhessék a bázist, ráadásul ha mi rakjuk oda az erősebb lényt, mi leszünk a gym kapitánya (vagy királya, ha már a program egy koronával jelzi a dolgot). A jobban védett gymet nehezebb elfoglalni, több nekifutás kell, mire az ellenfél kihajít minket, szóval érdemes segíteni egymásnak. (Egyelőre valós tétje nincs a dolognak, a legyőzött pokémonokat visszakapjuk, kis pátyolgatás után mehetnek vissza a balettbe ugrálni.)

Vannak még lehetőségek persze. Az alapszintű lényeket fejleszthetjük, ehhez két összetevő kell, egyrészt angyalpor, másrészt az adott faj cukorkája. Ezeket a legegyszerűbben úgy gyűjthetjük be, ha folyamatosan elkapjuk az összes, a környékünkön feltűnő pokémont, mert ilyenkor egyrészt alapból kapunk mindkettőből, másrészt azokból a lényeket, amelyekből már fogtunk be korábban, tovább is passzolhatjuk a Professor Willow nevű figurának, ő meg ad egyet a fajra jellemző cukorkából. Professor Willow amúgy azt is jelzi, mennyire nem a gyerekek rajonganak csak a Pokémon-világért: a netező férfiak azért szomorúak, mert Willow prof ezúttal férfi, a nők meg azért örülnek, mert elég jól sikerült a dizájn.

Vannak tojások is, azokat szintén találhatjuk az érdekes pontok tallérjait megpörgetve, és úgy lehet őket kikeltetni, hogy berakjuk őket az inkubátorba, és gyaloglunk. Van, amelyiknek két kilométer elég, van, amelyiknek 10 kell, de pár nap alatt ez is összehozható. A lényeg, hogy ha eleget sétáltunk (illetve elégszer álltunk meg az ismerőseinkkel séta közben, miután kimondtuk, hogy ú, csekkolni kell a tojásaimat), a tojás kikel, és jó eséllyel egy korábban nem látott lényt kapunk, az adott fajnak ráadásul egy erősebb példányát.

Kimerítő játék

A Pokémon Go tehát alapvetően rengeteg sétálásból áll, időnként némi telefonnyomkodással vegyítve. Az biztos, hogy rám ma nagyon sokan néztek furán a Flórián téren és környékén, illetve

ezúton köszönöm a sofőröknek, akik idejében felismerték, hogy egy holdkóros idióta szédeleg feléjük, és nem ütöttek el.

A játékkal ugyanis két komoly baj van. Az egyik, hogy iszonyatosan gyorsan meríti a telefon akkumulátorát, nekem két óra alatt hetven százalék úgy ugrott le, hogy közben folyamatosan külső akkumulátorra volt dugva az LG G4-em.

A másik, és ez komolyabb: egészen konkrét életveszélybe sodorhatjuk magunkat, ha nagyon belehabarodunk a pokémonkeresésbe. Az ember hipp-hopp elfelejti az olyan, amúgy komolyan betartott szabályokat, mint például a körbenézést az úttesten való átkelés előtt, vagy hogy telefont bámulva nem gyaloglunk, mert a város tele van veszélyes gyakorisággal szétszórt lámpaoszlopokkal, aluljárókba vezető lépcsőkkel és egyéb, potenciális veszélyforrással. A játék fel is hívja erre a figyelmet minden indulásnál, de kell egy kis idő, míg rádöbbenünk, hogy a „figyeljen oda a környezetére” nem azt jelenti, hogy bárhol lehet pokémon, hanem hogy bárhol lehet bokatörés. Meg érdemes figyelni, mert van, hogy állunk, várjuk a lényeket, közben meg ezt látjuk magunk körül:

Persze az sem véletlen, hogy a Nintendo részvényeit felkapta a világhír: a játék ugyan ingyenesen letölthető, de minél többet játszik vele valaki, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb pénzt is költ majd. A pokécoin nevű, játékon belüli pénzt igazi pénzért vehetjük meg. Pokécoin kell majd, ha elfogy a hely a hátizsákunkban, ha elfogy a pokélabda, ha elfogy a tojások kikeltéséhez használt inkubátor, vagy egyszerűen csak kéne valami kis extra, amivel gyorsabban fejlődhetünk. Ha valaki odaadja a gyereknek a telefont, ne csak arra figyeljen, hogy merre kódorog el a kölyök a nagy vadászatban, de arra is,

mennyi pénzt költ el stikában egy-egy adag csalira vagy szerencsetojásra.

A játék hivatalosan tehát még csak pár helyen jelent meg, ha androidos telefonon mégis szeretné telepíteni, ide kattintva letöltheti az alkalmazást. A magyar megjelenés tervben van, a Nintendo magyar forgalmazója pontos dátumot ugyan nem mondott, de abból kiindulva, hogy a játékhoz kiadott karkötő, a Pokémon Go Plus forgalmazása július végén elvileg itthon is elindul, nagyon sokáig már nem kell várnunk semmire. Fontos, hogy aki tervezi, hogy megveszi a karkötőt (amiről egyelőre nem nagyon tudni, hogy mit ad hozzá a játékhoz), ne most költsön tízezreket az Ebayen, hanem várjon picit, sokat spórolhat, ráadásul itthon, boltból veheti meg, és nem verik át egy marék homokkal.

Fontos: A játék szerverein óriási a terhelés, jelen pillanatban (pénteken 21:50-kor) a világon mindenhol áll a játék. Mielőtt nekilátna, ellenőrizze a szerverek állását ezen a linken.