Superman megint dühbe gurul

További Godmode cikkek

A verekedős játékoknak meg van az a fontos tulajdonságuk, hogy nem szükséges napokat belefektetni, hogy élvezni lehessen. Pláne az olyanoknál, mint a Mortal Kombat vagy a Tekken, amik simán tökéletes partijátékok olyan társaságban is, ahol az emberek érzésre nyomkodják össze-vissza a gombokat, aztán kiabálnak, ha valami látványos mozdulatsor lett a vége. Majd pár óra után mennek tovább, és soha eszükbe sem jut újra elővenni a játékot. Az Injustice 2 kicsit ilyen, pedig tényleg mindent megpróbált annak érdekében, hogy a verekedős játékok ne csak a pillanatnak szóljanak.

Az első Injustice 2013-ban jelent meg, és látványosan próbálta követni a nem sokkal előtte kifejezetten sikeresen rebootolt Mortal Kombatot azzal, hogy itt nem szakítják le egymás fejét a karakterek, nem ömlik a vér és alapvetően nem kap sokkos rohamot tőle egy családvédő szervezet sem. Helyette Superman, Batman, Joker és más DC-hősök gyakják egymást, akik most amúgy is állati népszerűek a filmek miatt. Az első Injustice azonban nem volt igazán több egy családbarát Mortal Kombatnál, és ez persze nem is meglepő, hiszen ugyanaz a NetherRealms Studios csinálta, akik annak idején még Midwayként a Mortal Kombat vs. DC Universe játékot. Ebben a két franchise karakterei verhették egymást, de utána valószínűleg a Warner rájött, hogy sokkal több zsét lehet úgy legombolni, ha inkább ugyanazt a játékot adják el kétszer, más köntösben, mint egyszer két köntössel.

Éppen ezért volt a vártnál azért jobb az Injustice, mert hát a 2011 Mortal Kombat-reboot a saját műfaján belül egy kifejezetten klassz folytatást jelentett, aminek az alapjai bőven elegendők egy újabb bőr tisztességes lehúzásához. A sorminta most is folytatódik, hiszen az előző Mortal Kombat (Mortal Kombat X) után nem sokkal megjelent az Injustice 2, ami megpróbál szignifikánsan javítani a formulán, de az alap problémán így sem tud változtatni.

Az Igazságtalanság Ligája

Aki már játszott verekedős játékokkal, az tudja mik az opciók: lehet gép ellen verekedni, haver ellen verekedni, online verekedni, és ugyanezek még egyszer kicsit más módokkal. Az új játék az előző sztoriját folytatja arról, hogy Superman bekattant, megölte a Jokert, és mindenki mindenki ellen harcol, miközben meg kell menteni a Földet. Tényleg ennyi, történet szempontjából a story mode olyan vérlázítóan gyenge és alulírt, mintha valamelyik fejes gyerekei játszottak volna egy délután az akciófiguráikkal, közben pedig három író jegyzetelte a blődségeiket, hogy aztán eladják történetként. Nem vagyok otthon DC-univerzumos sztorikban, így lehet, az eredeti képregény is pont ennyire bénácska, de ehhez képest a Mortal Kombat egy komoly Shakespeare-mű. Kár érte, mert már olyannal próbálkoznak, hogy egyes történetrészleteknél mi is dönthetünk a hogyan továbbról, de valószínűleg majd ezt is csak a következő Mortal Kombatban fejlesztik jobbra.

Ezen kívül van egy rakás online mode, illetve napi kihívásokkal járó gép elleni harc is, de előbbiben folyamatosan rommá vertek, utóbbi meg baromi hamar unalmassá válik. Szóval továbbra is egy haverral a legjobb játszani, mert a Mortal Kombat rendszere még mindig állati jól áll Batmannek, Supermannek meg még két tucat hősnek, és a kis apró fejlesztések (interaktív pálya, harc előtti dialógusok) miatt bármikor elő lehet venni haverokkal, mert állati látványos és könnyű ráérezni az alapokra.

A nagy durranás most az, hogy készítőknek sikerült egész szórakoztatóan behozni a játékba, hogy ne csak külsőben, de képességben is lehessen fejleszteni a harcosainkat. Tehát az új ruhák sokszor pluszt adnak a védekezéshez, támadáshoz, ilyenekhez, miközben simán lehet, hogy egymástól tök különbözően kinéző Flash-sel harcolunk egymás ellen. A harcok és tapasztalat után járó zsákmány ennyire ügyes bevezetése a játékba egyszerre gazdaságilag (nyilván pénzért gyorsabban, jobb felszereléshez jutunk), egyszerre játéktechnikailag érthető. Pár hét alatt a játékos közösség úgyis kitapasztalja, hogy kivel miként lehet hamar lezúzni a másikat, a zsákmányból érkező képességbeli módosítók legalább egy kis pluszt visznek a játékba, és simán lehet, hogy a legjobbaknak 3-4 féle Batmanjünk más és más értékkel, külső, akár képességgel.

Ez pont arra jó, hogy az alkalmi játékosokat is becsábítsa az ilyen-olyan online térbe, de engem nem vertek át, és ugyanúgy meguntam másfél nap alatt, mint mindent, amiben ugyanazt kell csinálni sokáig, hogy aztán még tovább csinálhassam ugyanazt sokáig. Megvernek kétszer, nyerek egyszer, megvernek háromszor. Karaktert váltok, nem olyan erős, mint az előző, megvernek négyszer. Visszaváltok, nyeregetek, közben halálra unom, hogy megint Flash-sel vagyok, és még legalább három napig ezt kéne csinálnom, hogy hordhassam a sztorimód kipörgetéséért járó eszközt. Kösz, nem.

Szóval joggal imádják nagyon sokan az Injustice 2-t, és a hardcore játékosoknak garantáltan elég szórakozást jelent majd, hogy egészen próra gyúrják magukat. Nyilván majd jönnek új karakterek, új ruhák, új pályák, de ameddig ugyanazt a speciális támadást kell nézni mindenkinél minden alkalommal, addig nem dob fel, hogy 3-4 óra játék alatt tudok szerezni Joker fejére egy baseballsapkát. Ettől függetlenül az Injustice 2 a maga műfaján belül simán élmezőny, és rövid távon baromi jó szórakoztatás, de a paradigmaváltás itt sem történt meg.