Civilization 6: a hűségért dolgozni kell

2018.03.05. 19:21

Találó címet kapott a Civilization 6 nemrég megjelent kiegészítője, az ebben bevezetett újdonságok valóban a birodalmunk felemelkedését vagy bukását okozhatják.  A Rise and Fall című nagy bővítőcsomag nemcsak új csodákat, épületeket, egységeket és vezetőket hoz, hanem az alattvalói hűséggel, az erős kezű kormányzókkal és a korszakváltások átalakításával alapjaiban változtatja meg a játékmenetet, pótolva az  eredeti változat hiányosságait.

Vitatható, hogy ez mennyire vált előnyére a játéknak. Aki a világ erőszakos leigázását élvezi, és csak arra hajt, hogy a végén atomháborúban verje szét az ellent, annak mindez nem nyújt majd sok újdonságot és örömet, de aki a körönkénti diplomáciai szöszmötölést, a városok állandó finomhangolását kedveli, annak élmény lesz a Rise and Fall.

Korszakos bukás

Sikerünket alapvetően meghatározza, hogy miként teljesítünk a különböző érákban. Korábban is megvoltak a Civben ezek az érák – klasszikus, reneszánsz, modern stb. –, ám ezúttal nem az egyéni fejlődésünk határozza meg az új éra eljöttét, hanem a globális átlag. Emiatt váratlanul érhet minket egy új éra betoppanása, játék közben ugyanis sokáig csak annyit látunk, hogy valamikor mondjuk 10-22 kör múlva várható  a váltás. Aztán egyszer csak kiírja a gép, hogy tíz körünk van, érdemes felkészülni.

Minden egyes új éra lehet sötét korszak, normális korszak, vagy ha nagyon sok pontunk összegyűlt, akkor aranykorszak köszönt be. Több tucat módja van a pontgyűjtésnek, eleinte például az is elég, hogy kivégzünk egy rakás barbárt, későbbi érákban azonban ez már semmit sem ér, viszont körbehajózhatjuk a Földet, elsőként választhatunk új kormányzati formát, építhetünk egyedi egységeket, felfedezhetünk természeti csodákat, hogy előrébb jussunk. Érdemes legalább a normál korszak ponthatárát elérni, mert a sötét korszakkal nagyon megszívhatjuk. Ilyenkor csökken az alattvalóink hűsége, és könnyebben elveszíthetjük a városainkat. Ezeket a korszakokat nagyon kifinomultan kidolgozták, a sötét korban a játékmező egy kicsit szürkébbé, aranykorban harsányabbá válik.

Az eredeti Civ 6-ban a városi lakosság boldogságára kellett ügyelni, a Rise and Fallban ezt kiváltotta a hűség, enélkül forgácsaira hullhat a birodalom. Ezt a saját bőrömön megtapasztaltam, amikor kimondottan azért alapítottam várost egy hegylánc végénél, hogy megvédjek vele egy távolabbi átjárót, az egyetlen helyet, ahonnan nyugat felől meglephetnek. Ezt később szépen el is vesztettem, mert túl messze volt a fővárostól.

Amikor beköszöntött egy sötét korszak, az ott lakók túl távolinak érezték a központi kormányzatot, elkezdtek lázadozni, és végül elszakadtak. Egészen ügyesen átültették a játékba a való világ működését. A hűtlen város mindenkit támad, és bárki által szabadon támadható, ez már nem okoz diplomáciai bonyodalmakat.

Éppen emiatt, és mivel a hadseregem nem tudott felkészülni az elszakadásra, a szabaddá vált városomat pillanatok alatt elfoglalta a szomszéd birodalom. Ehhez már egy szavam sem lehetett, hiszen nem engem támadott meg, hanem egy tőlem függetlenedett városállamszerűséget. Ez a fegyver persze kétélű, erős kultúrával és némi kémkedéssel simán átvehető a szomszédos országok egy-egy gyengélkedő városa, és még háborút sem kell ellenük indítani. 

Ahhoz, hogy az emberek hűségesek maradjanak, különféle praktikákat kell bevetni. Az egyik ilyen új lehetőség kormányzót adni a városoknak. Hétféle kormányzó közül választhatunk, és akárcsak a népek vezetői, különböző egyéni képességekkel rendelkeznek, amit fokozatosan fejleszteni tudunk. Persze sokkal kevesebb a kormányzó, mint amennyi városunk várhatóan lesz, ezért el kell dönteni, hogy mindegyik városnak érdemes-e saját urat adni, vagy inkább csak a lehetséges elszakadókat fogjuk szorosabb gyeplőre. Az sem mindegy, hogy melyiket hová delegáljuk. Amani (The Diplomat) például abban segít, hogy a település kimondottan hűséges legyen, vagy ha úgy fejlesztjük, akkor a szomszédos települések hűségét is az irányunkban erősíti. Liang (The Surveyor) inkább az infrastrukturális fejlesztésekben jó, javítja például a tengeri erőforrások kiaknázását.

A polgári fejlődés mindig is fontos része volt a játéknak, ez határozza meg, hogy a kormányunk milyen politikai vívmányokhoz fér hozzá. Itt is akadnak lehetőségek az alattvalói hűség növelésére. A Colonial Offices például három hűségpontot ad körönként minden olyan városnak, amely nem a fővárossal azonos kontinensen terül el. Nálam a városban állomásozó katonák csökkentették az elszakadás veszélyét.

Diplomáciai csavar

Bizonyos értelemben az új kiegészítővel unalmasabbá vált a Civilization 6, mert némi diplomáciai csűrés-csavarással könnyebben megelőzhetünk egy ellenünk induló meglepetésháborút. Ehhez viszont igencsak oda kell figyelni a riválisainkra, nehogy elkanászodjanak.

Érdemes odafigyelni az új vészhelyzeti felhívásokra is, engem például vallási kérdésben riasztottak a szkíták, Saladinról ugyanis kiderült, hogy az iszlámon kívül semmilyen más vallást nem hajlandó elviselni, és sikerült átkonvertálnia a szikh vallás központját, Pokrovkát. Ez egy kihívást aktivál: a következő 30 körben legalább 16 körön át meg kellett volna akadályozni, hogy Pokrovka az iszlámot kövesse. Ez viszont veszélyes játék: ha sikerül, minden résztvevő kap egy vallási ereklyét, és osztoznak 3200 aranyon. Ha nem sikerül, akkor az iszlám terjedése óriási lendületet kap, és Saladin tesz zsebre 1600 aranyat a résztvevők mindegyikétől.

Ugyanakkor aki jó előre felkészül a kardforgatásra, ugyanitt pillanatok alatt összeakaszthatja a bajszát a kiszemelt áldozatával. Azt vettük észre, hogy ellenfeleink nem fogják csak úgy felhergelni magukat ellenünk, hogy kizárólag egy letámadással tudják oldani a bennük felgyülemlett feszültséget. 

Kevésbé agyatlan a mesterséges intelligencia.

Most sem árt óvatosnak lenni, de az tény, hogy korábban a gép sokkal kiszámíthatatlanabb volt. Persze így is maradtak értelmetlen dolgai, például amikor azt kéri számon rajtam egy idegen kultúra vezetője, hogy miért olyan gyenge a hadseregem, miközben pont ő szívná meg, ha erősebb lennék. Bár el lehet menni erősen katonai irányba is, a Rise and Fallban a birodalmunk kis hadsereggel is győzelemre vihető. Éppen ebben rejlik a kiegészítő vonzereje, hogy komoly és részletes stratégiát dolgozhatunk ki, és azt végig is vihetjük.