Amerika újracsomagolt bukása

the division 2 gold art 1

A megjelenés előtti hetekben néhány napra kipróbálhatták az előrendelők a Division2-t, a 2017-es év legnagyobb indulási eladásait produkáló, aztán a leglátványosabban földbe álló akciójátékának folytatását. Március 15-től pedig már játszható a teljes játék, ami arra vállalkozik, hogy jóvá tegyen mindent, amit két éve elbaltáztak a fejlesztők.

A második rész története a Tom Clancy-féle posztapokaliptikus világban folytatódik, a biológiai fegyveres terrortámadással megtizedelt karácsony után néhány hónappal vagyunk az időben. Helyszínként New Yorkot felváltotta Washington, a havas tájat pedig a dús növényzettel benőtt utcák, és valami sárga trutyi, amivel mindent lepermeteztek, hogy megállítsák a rejtélyes vírus terjedését. Spoiler alert: itt sem sikerült.

Amerika fővárosába a bemasíroztak a szélsőjobbos félkatonai szervezetek, a kormány mögött korrupt erők munkálkodnak a háttérben, a (volt?) elnöknek idegesítően magas hangja van, és a történetmorzsák alapján valami teljesen inkompetens figura lehet(ett). A reménytelen helyzeten csak összefogással lehet változtatni. Nagyjából innen indulunk.

Viszont a változások rövid listája itt ki is merült. Mondhatjuk, hogy a Division 2 sokban épít az első rész játékmenetére, meg azt is, hogy a Division 2 lényegében megfeleltethető az első résznek. Mínusz az előd legbénább hibái. Egy szebb világban talán csak egy DLC lenne ez a folytatás, amit március 15-én egy dobozos játék áráért dobott piacra a Ubisoft, de biztos volt egy marketinges kutatás, amiben kiszámolták, hogy ugyanazt háromszor gond nélkül el lehet adni a játékosoknak, mielőtt nagyon zúgolódni kezdenének (Mass Effect, valaki? Vagy az új Far Cry?). Ez tehát a második rész!

Néhány napnyi játék tanulsága alapján úgy tűnik, a fejlesztők tanultak az első rész hibáiból, és igyekeztek a legbosszantóbb hibákat kikalapálni vagy játszhatóvá tenni a folytatáshoz. Ha 2017-ben hittél benne, hogy a Division jó játék lesz, de csalódtál, amikor pár nap után elfogyott a tartalom és a tennivaló, most adhatsz egy második esély neki (egyébként két év peccselgetés után a Division 1 is jó játék lett nagy nehezen). A repetitív szintezést most felhabosították rengeteg tennivalóval - amit talán túl is toltak. A bőség zavarában mindig legalább 15 tennivaló világít a térképen, minden sarokról ömlik a zsákmány, és került a játékba rendes tartalom a szintezés utáni napokra is. Ez már önmagában okot ad a bizakodásra.

Sokkal jobb lett a lövöldözés

the-division-2-review-1

Végre nincs meg az az érzés, hogy a golyókat egy végtelen golyófogó szivacsba lövöldözöd, és a "nehéz ellenfél" nem attól nehéz, hogy elnyel több száz töltényt a pólója alatt, mire meghal. Ilyen is lesz, de ezek a karakterek látványosabb pajzsot is kaptak magukra, amiket taktikusan lelövöldözhetünk róluk, ha megtaláljuk a gyenge pontokat rajta. Így már egy fokkal hihetőbb az élmény, hogy ott áll előttünk az ember, és nem hal meg kétszáz tölténytől. 

Többségében a fegyverek tényleg bántják azt, aki célkeresztbe kerül, és most sokkal rövidebb idő lelőni valakit, mint az első részben volt. Ez persze változhat majd, ahogy közeledünk a magasabb szintű tartalom felé, de a fejlesztők ígérete szerint erre nagyon fognak figyelni. A PVE (játékos a gép ellen) tartalom sokkal pörgősebb emiatt, a PVP (játékos játékos ellen) pedig taktikusabb, mert tényleg pillanatok alatt meg lehet halni, ha rosszul mozgunk.

Mellékszál: az D1-ben volt olyan pajzsos karakterem, hogy a legdurvább zónákban is kimehetettem nyugodtan kávét főzni, ha beálltam egy sarokba és mondjuk öten lőttek, mert egyszerűen semmit nem sebződött a karakterem. Egyszerűen nem lehetett kinyírni. Ezt csak azért mondom, hogy lássuk: van hová elrontani a második részt is.

Jelentősen javult az egész játékélmény, amihez hozzáad, hogy nagyon szépek a fegyveranimációk, jól mozog a karakter a világban, az ellenfelek és a fegyverek is változatosabbak lettek. Utóbbiak között végre nem csak egy-egy használható típus akad, mindegyik egy kicsit egyedi, jól lehet közöttük válogatni a játékstílusunknak megfelelően. Egyedül a mesterlövészpuskák sántítanak. Valahogy nem sikerült megoldani, hogy játszható legyen, ahogy hirtelen belső nézetben találjuk magunkat, amikor benyomjuk a zoomot. Klassz újítás viszont, hogy a szintezés végén specializációt választhatunk, amihez egyedi fegyvert és egyedi képességeket kapunk - ez fogja meghatározni majd, hogy milyen típusú karakterünk lesz a végjátékra.

Ugyanolyan szép a világ

thedivision2 screenshot3

Lenyűgözően részletgazdag a világ berendezése, de erre már az előző részben sem lehetett panasz. Simán elhinném az art direktornak, ha azt mondja, hogy két éven keresztül kézzel pakolászta a helyére az utolsó eldobott papírpoharat is mindegyik utca sarkán. Vagy azt, hogy hetekig tartott, mire minden szál virágot a helyére rakott a Kapitólium romajai körül. Annyira rendben van minden. Nyár van, sűrűbbek lettek az utcák, több az élet is: lépten-nyomon botlunk majd mellékküldetésekbe, spontán utcai akcióba, tereptárgyakba. Nem lesz olyan szerteágazó a kalandozás, mint egy Witcherben, de ez a világ is nagyon be tud rántani, ha bírjuk a realisztikus környezetbe ültetett bóklászást. Hogy hosszú távon mennyire lesz szórakoztató a sok ismétlődő küldetés, az jó kérdés. Foglald vissza ezt, akadályozd meg azt, szabadítsd ki amazt. A feladatokban nincs sok változatosság, csak a látványvilág és a kidolgozott környezet kárpótol ilyenkor.

Bónusz: kapott a játék egy fotó módot, ahol egy virtuális kamerával (egy igazi kamera minden beállításával és funkciójával) fotózgathatjuk magunkat játék közben. Ezt én külön is imádtam, elvégre majd egy évtizedet fotós-képszerkesztőként dolgoztam.

A sztori szorosan kapcsolódik az első részhez, bár amennyire ott sem siettek rendesen kibontani, vagy tovább vinni két év alatt a fő cselekményt, úgy itt sem számíthatunk igazán nagyívű, epikus történetmesélésre, csak a kötelezőre. Ettől még lehet jó looter-shooter játék a Division 2, de azt nagyjából a végigjátszás nélkül is kitalálhatjuk, hová fog kifutni a végén. A emberiség megmaradt (békésebbik) része kis kolóniákban,  toronyházak tetején kezdett új életet, háztetőkről háztetőkre terjeszkedve. Gazdálkodnak, védik magukat a fegyveres szomszédoktól, küldetéseket adnak nekünk, mert lusták/félnek lemenni az utcaszintre, ahol vandál arcok meg félkatonai szervezetek uralják a terepet. Mi az egyetlen erőt képviseljük a vidéken, akiben a fentiek is bíznak, és aki odalenn is elboldogul a megfelelő fegyverarzenál birtokában. Aztán egy ponton még zordabb arcok jönnek a semmiből, és tovább nehezítik az életet. Ennyit kell tudni kezdésnek.

Ugyanúgy, minden ugyanolyan

A játékmenet viszont tényleg alig változott. Ugyanúgy van egy bázisunk, ugyanúgy kapjuk a küldetéseket, a sztorit ugyanúgy narrált küldetések viszik tovább, ugyanúgy kell felfedeznünk a zónákat, ahol mindig ugyanúgy kialakíthatunk egy-egy központot. Ugyanúgy néz ki a menü (na jó, picit csúnyább), nagyon hasonló a fejleszthető képességek rendszere is. Az elődjéhez képest a játék alapszinten új tanulást aligha igényel. Ez nem feltétlenül rossz dolog, csak oda vezet, hogy menthetetetlenül azt fogjuk érezni két fedezék között rohangálás közben, hogy ez még mindig az első rész, csak egy kicsit jobb. 

Az sem változott, hogy két frakció uralja a vidéket, és ugyanúgy van titkos harmadik erő, akikről egyelőre ugyanúgy keveset tudni, mint eddig. Ugyanúgy van Sötét Zóna, ahol egymásnak mehetnek a játékosok, és ugyanúgy lesznek egymás elleni játékra kihegyezett játékmódok - ahogy azokat behozták az egyben is a hanyatlás hónapjai után. Minden elemhez csaptak azért jó néhány újdonságot, hogy mindez ne legyen túl átlátszó:

  • Minden zónán keresztül elérhetünk egyedi fejlesztéseket, ha végigcsináltuk a kapcsolódó mellékküldetéseket az adott helyen.
  • Sokkal több tennivalónk lesz, ha elértük a maximális szintet.
  • Lesznek új képességek. Kapunk például harci drónt, meg trutyilövő fegyvert.
  • Három Sötét zóna lesz, egyedi játékmenettel, és sokkal kidolgozottabb szabályrendszerrel, ami ugyanúgy jutalmazza a jó zsarukat, mint a rosszakat.
  • Lesz klánrendszer, hogy megoldottabbá váljon a csapatjáték.
  • Lesznek kooperatív játékmódok és egy 8 fős raid is.
  • NEM LESZ Battle Royale mód. Erősen kételkedek benne, hogy sikeres lehet egy játék 2019-ben enélkül, de meglátjuk. 

Pár nap játék után nehéz ítéletet mondani a végleges játékról, de ha a Division 2 valóban onnan indul (és erre tényleg jó esély van), ahová az első részt sikerült két évnyi hibajavítás után eljuttatni, akkor ez lesz az a játék, amire 2017-ben vártunk, de sosem kaptuk meg. Tanulva az első rész bukásából, és az azóta megjelent hasonló játékok sorozatos bukásából (Destiny 2, Anthem :( ) nem bátorítanék senkit az egész évre extrákat biztosító Ultimate verzióra, de ha az alapjáték nem áll a földbe néhány hónap után, akár még hosszútávú szórakozás is lehet a Division 2.