Idióta rekord és cuki cosplayesek a tokiói játékshow hétvégéjén

20190914 130910
2019.09.15. 18:10 Módosítva: 2019.09.15. 23:29

A szombati és vasárnapi publikus napokkal zárult az idei Tokyo Game Show, a Távol-Kelet legjelentősebb videójátékos eseménye. Csütörtökön és pénteken még a sajtónak mutatták be a 2019 végén és 2020 elején megjelenő új játékokat (itt írtunk ezekről, a Death Strandingnek pedig külön cikket szenteltünk), de a hétvége már mindenkié a Makuhari vásárcsarnokban. Napi 30-33 ezer ember helyett ilyenkor akár több mint százezer érkezik, és én kíváncsi voltam, milyen őrület lehet egy ilyen napon nyitáskor. Lekéstem róla, mert már a vásárcsarnok HÉV-megállójában akkora volt a tömeg, hogy a fegyelmezetten vonuló japánok között is majdnem fél órába telt egyáltalán kijutni az utcára.

VR-szegény expo

Nem csoda, hogy a vasárnap este a szervezőktől érkező sajtóközlemény rekordot emlegetett: a TGS négy napja alatt 262 076 ember volt kíváncsi a 40 országból érkezett 655 kiállítóra. Mondjuk ez nem rekord, hiszen az tavaly volt (298 690 látogató), de az eredmény így is felülmúlta a 250 ezres várakozást. Aztán kiderült, hogy egy rekordot tényleg felállított az expo, megpróbálom röhögés nélkül leírni: 1496 üzleti meetinget tartottak, kétszer annyit, mint tavaly! Oké, az iparági résztvevőknek ez biztos jó hír (úgy sikerült elérni, hogy tavaly óta a szervezők megreformálták a show meetingbonyolítását).

Az elmúlt tíz évben megfigyelhető volt, hogy a Tokyo Game Show konszolidálódik, és idén is ezt tapasztaltam. Soha ennyire kommersz még nem volt az esemény, ami nagyon sajnálatos, mert kezdi elveszíteni a japánosan bizarr karakterét. Még egy-két éve is lehetett nagyon fura bemutatókat vagy játékokat látni a standokon, emlékszem például olyanra, amit egy esernyő belső felén lehetett játszani, meg egy lövöldözős játékra, ahol valódi zöldséges süti elfogyasztásával lehetett újratölteni a fegyvert. Ilyen őrültségek már tavaly sem nagyon akadtak, de mostanra végképp eltűntek. Nem meglepő, hogy a nagy kiadók (= a legnagyobb anyagi kockázatokat viselő cégek) standjain nincs sok nyoma a vad kísérletezésnek, de az indie fejlesztőknél és a japán videójáték-fejlesztő iskolák és egyetemi szakok standjain sem láttam kiugró furcsaságokat. Ami abból a szempontból érthető, hogy senki nem azért készít játékot, hogy udvari bolond legyen, mindenki valamilyen terméket akar végső soron eladni – sőt, több standon nem is teljes játékot láttam, csak egy-egy ügyesebb technikai truvájt (például egy egyetemnél egy kutyamodell futásának élethű animációját), nyilván azzal a szándékkal, hogy az efféle technológiai demókban valamelyik kiadó majd lát fantáziát.

Az indie-k mellet a VR-játékok felhozatala is elég egyhangú volt, részben azért is, mert a régió egyik legerősebb VR-cége, a rendszerint óriási standon kiállító JPPVR idén nem jött el a TGS-re. Így szinte mindenhol vagy valamilyen horrorélményt láttam kiállítva (azok nagyon mennek Japánban) vagy ritmusjátékot (azok kezdenek VR-ba költözni) vagy egy teljesen átlagos lövöldözős játékot. Az egyetlen feltűnő új trend a VR-sétakontroller, legalábbis három standon is láttam ilyesmit. A VR-játékokban a forgás ugye könnyen megoldott, de a mozgás többnyire kontrollerrel történik, mert a valódi térben mozogva a játékos ellépegetne a gép elől – ezen segítene több cég is, ki VR-cipő, ki VR-platform segítségével. A cipős megoldáshoz forgószék is kell, a játékos ilyenkor a széken ülve forog, és amikor menni akar, a lábán levő spéci cipőkkel kalimpál. A platformos irányítás része egy keret is, ami deréktájban megtámasztja a játékost, így ő a lábával nyugodtan helyben járhat a platformon, anélkül, hogy VR-szemüveggel a fején ledőlne róla, a platform pedig érzékeli a lépéseket. Mindkét megoldás elég kiforratlannak tűnt, és egyik sem ad választ a „Na jó, de mi van, amikor a Doomban kell egy kiadós oldalazással elkerülni egy kiberdémon rakétáját?” kérdésre.

Gémerfarsangosok, szevasztok

Hogy mégis fejlődött a TGS, az a publikus napokon volt tetten érhető – már tavaly is inkább a nagyközönséget akarták jobban kiszolgálni a szervezők az újságírók helyett, idén meg pláne (és igazából ez rendben is van). A rendezvény egyik viszonylag új témája az esport, és idén minden korábbinál nagyobb területen és számban rendeztek versenyeket, sőt a show csütörtöki nyitóbeszéde is arról szólt, hogy az 5G milyen új lehetőségeket tud adni majd az esportnak (Japánban ez kicsit jobban értelmezhető kérdés, már csak azért is, mert ott nagyon mennek a mobilos kompetitív játékok).

De a nem profi gémerekre is gondoltak a szervezők: idén először a kisebb gyerekeknek sem kellet befogni a szemét minden második standnál. Egy külön csarnokban helyet kapott egy családi játék szekció, ahol egészen piciknek szánt videójátékokkal lehetett mókázni, videójátékos gyerekprogramokban részt venni, sőt már 6-7 éves kortól ki lehetett próbálni a robotprogramozást is. És idén először volt a TGS-en játékkonzol-múzeum is, bár olyan szegényes formában, hogy az elkövetők nyugodtan eljöhetnének továbbképzésre a patinás magyar retrógémer-rendezvény, a ReGamex szervezőihez.

Akárhogy változik azonban a TGS, egy biztos pont mindig marad: a cosplay. Szombaton és vasárnap százával (de még az is lehet, hogy ezrével) vonulnak a show-ra az amatőr beöltözőművészek, hogy az ezerjenes regisztrációs díj leperkálása után kedvenc videójátékuk, animéjük vagy mangájuk valamelyik szereplőjeként illegessék magukat. Hiba lenne azt gondolni, hogy exhibicionista lánykák magamutogatása az egész, egyrészt azért, mert fiúk és férfiak is szép számmal öltöznek be, másrészt azért, mert az öltözékek nem feltétlenül szexik, inkább cukik (sőt, a túlságosan villantós ruhákat a TGS szabályzata tiltja). Olyan az egész, mint egy tematikus farsang, csak mindenki előtt fotósok állnak sorban, hogy megörökítsék a látványt – lenyűgöző az igyekezet mindkét oldalról, lásd a fenti galériát. Egyébként egészen kurrens jelmezek is előfordulnak, idén láttam Sekiro- és a Ghosts of Tsushima-cosplayest is, sőt egy úr a Death Stranding főhősének öltözött (igen, műanyag csecsemővel).

Hogy az idei TGS kicsit unalmasabb felhozatala egy hosszabb trend része (mint az egyre inkább eljelentéktelenedő E3 esetében) vagy csak a játékipar állapotának köszönhető (új konzolgeneráció lesz nemsokára, lehet, hogy ez már a vihar előtti csend), az talán jövőre már kiderül. Azt is tudni, mikor: 2020. szeptember 24–27-én lesz a következő TGS, igyekszünk majd arról is beszámolni.

(Borítókép: Stöckert Gábor / Index)