Itt most tényleg focit játszunk

ss e103b0ce39895f5b0ec71ff984554d4653897720.1920x1080 (1)
2019.10.04. 05:06

A focis játékok piacát évek óta két játék dominálja: a FIFA és a Pro Evolution Soccer, röviden PES. A két játék aktuális verzióit évről évre kiadják az őszi időszakban, valamit mindig csiszolnak, variálnak, bővítenek rajtuk – de amíg a PES a 2001-es indulása után sokáig csak másodhegedűs volt a FIFA mögött, az elmúlt években egyre inkább jön fel. Ez nem csak az eladott darabszámban látszik, hanem élvezhetőségben is: amikor a két évvel ezelőtti kiadást teszteltük, nekünk sokkal jobban tetszett, mint az akkori FIFA.

A legújabb kiadás, a PES 2020 igyekszik hatalmas cukormázat vonni önmaga köré, rengeteg új opcióval és látványelemmel, amiket nagyon jó kiírni a játék előzetesére vagy a dobozára. Az első és legszembetűnőbb dolog Cristiano Ronaldo a Juventus mezében, ami a legújabb játék promóciós képe: ennek a rövid háttértörténete az az, hogy a PES éveken át azzal szenvedett, hogy nem tudta használni egy csomó csapat hivatalos nevét, ezért például a Real Madrid MD White, a Manchester City pedig Man Blue néven futott, miközben a FIFA-nál megvoltak a licenszek. De most a PES vitte be a gyomrost, és az egyik legnépszerűbb játékost a csapatával együtt megszerezte, kizárólagos jogokkal: náluk fut majd a csapat Juventus néven, miközben a FIFA-nál Piemonte Calcióként kell keresni.

De egy másik sztár neve is kötődik a legújabb részhez: Andrés Iniesta, a Barcelona és a spanyol válogatott egykori focistája dolgozta át a játék fizikáját, és segített egy új cselezési, labdakezelési és lövésrendszert kifejleszteni. Erre még visszatérünk, de előtte vegyük végig a csilivili újdonságokat.

Akik azt szeretnék, hogy egy sztoriban érezhessék magukat – mint a FIFA Journey módjában –, most a PES-ben is megkaphatják: a megújult Master League-ben a játékos egy adott klub menedzsereként messzemenőkig beavatkozhatunk minden részletbe, a meccsek között videós átvezetések és egykori sztárokkal való párbeszédek (például Maradona vagy Lothar Matthaus) alakítják a csapatunk sorsát és írhatják az egymás utáni meccseket igazi történetté.

Emellett pedig rengeteg feladat végrehajtásával különféle pontokat kapunk, fejleszthetjük külön a védősorunkat, beszerezhetünk új játékosfelderítőket, kölcsönözhetünk focistákat, de egy másik játékmódban becsatlakozhatunk a Match Day opcióba is, ahol az adott hét valódi, nagy téttel bíró meccsét játszhatjuk le. Meg tucatnyi más egyéni, helyszíni többjátékos és akár online módot, meccsformát vagy kupát is választhatunk, amin végig akarunk gyalogolni.

Na de ez eddig mind csak díszítés, az igazi kérdés az, hogy 

milyen játszani a PES 2020-szal? Elég jó.


Elsőre mindenképp furcsa: a játékosok lassabbnak tűnnek, pontatlanabbak, könnyebben meg tudják akasztani egymást, nem tudják olyan pontosan vezetni a labdát, és néha olyan, mintha grundfociban pattogna össze-vissza mindenkinek a lába közt a labda. De az rögtön feltűnik, hogy bármennyire is bénák vagyunk, egy gyönyörű játékban vagyunk bénák. Ezt évről-évre igyekszik mindkét focis játék hangoztatni, de a grafika tényleg az eddigi legjobb, és valóban: szuperül néznek ki a lassítások, kevésbé halottak a játékosok tekintetei, a totálok pedig egészen valósághűek.

Csak mire lejátsszuk az első pár meccset, biztos, hogy elegünk lesz a feljövő üzenetek tömkelegéből. A játék rengeteg új funkciót, módot épített be, és ezekről a menüben lépkedve folyamatosan nagy táblákon tájékoztat minket a játék. A játék első elindítása utáni pár napban legalább 30 ilyen üzeneten kellett végignyomkodnom, mert nem volt erőm elolvasni mindet. Nem úgy volt felépítve, mint egy olyan játék, ahol az oktató feladatokat menet közben kapjuk meg, hanem csak öntötte az információt azzal kapcsolatban, hogy mi a különbség a Local, a Co-op és a Versus között, ami csak egy töredéke a nyitóképernyő 7 menüjéből az egyiknek. Ha bárki megkérné, hogy próbáljam meg megalkotni a PES 2020 menürendszerének az ágrajzát, nagyon hamar feladnám.

És ez nem tesz jót a játéknak, mert sokkal nehezebben fogunk belebonyolódni majd a taktikai beállításokba, ha csak egy újabb táblát fogunk látni rajta, pedig az átláthatóbb lett, mint korábban volt. És persze az sem tett jót, hogy az induláskor még mindenféle hibaüzenettel és késések miatti sajnálkozással volt tele a játék.

Aztán előbb-utóbb újra nekikezdünk meccseket játszani, ami teljesen más lesz, mint az első egy-két meccs volt. És a következő is, meg az azutáni is: keserves 0-0, fordulatos 5-4, aztán egy sima 1-2. Teljesen összevissza gólokkal, nincs biztos helyzet, nincs betanult és védhetetlen gombkombináció, oda kell figyelni az ellenfélre, a saját játékosainkra, a mozgásunkra, a tempónkra. Igen, eddig is így volt, de ez most ezerszer hangsúlyosabb.

Itt jön ki az, hogy az Iniestával átdolgozott mozgás lehet, hogy mégsem csak egy villantani akaró reklámszöveg volt: az a sok furcsaság, amit az első meccseken láttunk, valójában az, hogy 

mi most tényleg focit játszunk.

Amikor teljesen kifacsartan akarunk lőni, amikor nekiszaladunk a másik játékosnak, amikor rosszul szabadítunk fel, amikor rángatjuk a másikat, az még egyetlen játékban sem volt annyira hasonló a valódi futballhoz, mint most. A korábbi FIFÁ-k próbálkoztak már ezzel, de ott inkább lomhasággal, nehézkességgel (és általában egy sokkal bénább védekezési rendszerrel) járt, de itt most a PES 2020-ban sokkal jobban eltalálták a tempót - és miközben a játék fizikája kellően durva is tud lenni, megvan az egésznek a könnyedsége is.

Persze azzal, hogy a játék összetettebb és komolyabb lett, más is együtt jár: sokkal ritkábbak az igazán akrobatikus, látványos, 25 méterről bevágott gólok, mint korábban. De az automatizmust is visszafogták: ha épp az általunk irányított játékos lába mellett csorog el a labda – legyen akár épp támadásban vagy védekezésben –, sokszor oda kell vinni őt pontosan fölé, és nem szedi össze magától úgy, mint eddig. Ez pedig nem annyira jó.

De aztán jön egy újabb meccs, ahol csak sikerül ollózni egy gólt, utána meg esni kezd az eső, és minden, amit az eddigi játék során megtanultunk, teljesen megváltozik. Eleve az egész játék megváltozott: van olyan év, amikor alig változik valami két rész között, és van, amikor sok. Ez az az eset, amikor sok. Sokkal több koncentrációt követel, kevesebb borítékolható helyzetet és óriási gólt kapunk, a labdamegtartás pedig jóval nehezebb, mint korábban. De néha elég egy jó mozdulat vagy egy jól elkapott tempóváltás, és máris eldöntöttünk egy helyzetet – pont, mint az életben.

A kérdés az, hogy ezt tényleg akarjuk-e. Miközben a FIFA elindult egy arcade-osabb irányba, például azzal, hogy a FIFA 20-ban visszahozták a régi nagy kedvencet, a trükközős utcai focit Volta néven, a PES elkezdte magát komolyabban venni, beszerezni több licenszet, átdolgozni a fizikát, valósághűen kiszámíthatatlanabbá tenni a játékot. Csak hát nem feltétlenül azért játszunk, mert a valóságot akarjuk átélni.

Most, több tucatnyi meccs után tetszik a a játék és tudom értékelni az újításait, de nem biztos, hogy hosszútávon is ezzel a focis játékkal fogunk játszani a pajtásaimmal. Lehet, hogyha újra teszünk egy próbát egy régebbi PES-sel vagy FIFÁ-val, akkor jövünk majd rá igazán, hogy mennyire jól sikerült a legújabb PES.

(Borítókép: Konami Digital Entertainment)