Unatkozik az otthoni karanténban? Építsen kolóniát egy idegen bolygón!

ss d9204adad5c8236f000e0e53c2af798308195eff.1920x1080
2020.03.20. 23:25

Tavaly ilyenkor a legtöbb ember álmában sem gondolta volna, hogy idén tavasszal a jó idő ellenére a szabadidejét, sőt, minden más idejét is a lakásában fogja majd tölteni. Aztán jött az egyre súlyosbodó koronavírus-járvány, és az elmúlt szűk egy hétben Magyarországon is több millióan ragadtak az otthonukban. Dolgozni persze így is tud az ember – jó esetben legalábbis, hiszen egy rakás ágazatban szinte teljesen leállt a munka –, ezen felül azonban még mindig egy csomó szabadideje marad, amit el kell töltenie valahogy. A négy fal között. Úgy, hogy közben lehetőleg nem megy a vele együtt élők agyára.

A kialakult helyzet okozta stresszt és szorongást a leghatékonyabban olyan tevékenységekkel lehet csökkenteni, amik békeidőben is beváltak már erre a célra, de most olyan tevékenységek felfedezésére is van lehetőségünk, amikre eddig nem is nagyon gondoltunk. Ez tényleg bármi lehet a jógázástól a főzésig, de most van itt a tökéletes alkalom arra is, hogy

elmerüljünk a videójátékok világában – ha még sosem tettük, akkor azért, ha meg rég gémerek vagyunk, akkor azért.

A videójátékok nemcsak azért jók, mert hosszú időre le tudják kötni az embert, hanem azért is, mert közösségi tevékenységnek is kiválóak, és mert egy csomó olyan van köztük, amiket azok is azonnal meg fognak érteni, akik életükben nem fogtak még kontrollert.

Hogyan játsszak? És mivel?

A videójátékok a Ninjához hasonló streamereknek hála mára már egyértelműen trendinek számítanak, a járvány hatására pedig csak még tovább nőtt a népszerűségük, a Steamen például szombat óta már másodjára döntött rekordot az egyszerre online játékosok száma. Egy laikus számára persze így is egy sor kérdőjel merülhet fel velük kapcsolatban, kezdve például azzal, hogy egyáltalán mi kell ahhoz, hogy játszani tudjunk.

Ha valaki komolyan gondolja a dolgot, annak mindenképpen érdemes beruházni egy szimpatikus konzolra a Microsoft, a Sony és a Nintendo kínálatából, vagy egy izmosabb pécére, az alkalmi gémerek viszont nyugodtan kipróbálhatják az Nvidia Geforce Now nevű előfizetős szolgáltatását. Ez pont azoknak az alkalmi játékosoknak lett kitalálva, akik a netflixezés szünetében nyomogatnák egy kicsit a WASD gombokat egy ősrégi gép, vagy egy alapvetően munkára való laptop billentyűzetén.

Ha ezt a problémát leküzdöttük, akkor áttérhetünk arra, hogy mivel érdemes játszani. A mostani helyzet kiváló lehetőség arra, hogy vessünk egy pillantást a több száz elfeledett játékra, ami ott porosodik minden gémer Steam-könyvtárában –  aztán ugyanúgy ne játsszunk velük, mint eddig –, vagy előszedjük az olyan klasszikusokat, mint a Mass Effect-trilógia, vagy a Dragon Age: Origins. Vagy előfizethetünk egy MMORPG-re is – például a helyzethez meglepően szorosan kapcsolódó World of Warcraft Classicre –, esetleg elmehetünk két haverunkkal lövöldözni egy jót a múlt héten megjelent Call of Duty: Warzone-ba. 

Ezen a téren a lehetőségek tárháza tényleg szinte végtelen, főleg mert a rengeteg ingyenes játék mellett a népszerűbb virtuális játékboltokban rendszeresek a leárazások, a Humble Bundle továbbra is folyamatosan kínálja a jobbnál jobb játékcsomagokat, az Xbox Game Pass pécés verziójára pedig jelenleg 300 forintba kerül előfizetni. Ezért a pénzért pedig többek közt a tavaly megjelent The Outer Worldsöt és a még ropogós Ori and the Will of the Wispset is letölthetjük. A járványra és az otthon ülésre való tekintettel persze az is szempont lehet, hogy a kikapcsolódás mellett szocializálódni is tudjunk a játék segítségével, de erre is rengeteg lehetőség van,

akár olyan emberekkel is, akik egyébként sosem szoktak videójátékozni.

Erre remek példa a Keep Talking And Nobody Explodes, amiben a játékosoknak egy bombát kell hatástalanítaniuk egy kézikönyv segítségével, ami elsőre röhejesen egyszerűnek hangzik, de természetesen van egy csavar a dologban. A bombát hatástalanító játékos nem láthatja a kézikönyvet, a kézikönyvet bújó játékos pedig nem láthatja a bombát, így folyamatos kommunikációra van szükség a két fél között ahhoz, hogy minden modult sikeresen ki lehessen iktatni.

A játékot nagyon könnyen meg lehet érteni, de így is kellően bonyolult ahhoz, hogy órákig is szórakoztató legyen, főleg akkor, ha egyszerre többen próbálják meg elmagyarázni szerencsétlen hatástalanítónak, hogy éppen mit kéne csinálnia. A Keep Talking And Nobody Explodest ráadásul simán lehet Skype-on, vagy Discordon is játszani – persze hatástalanítani csak az fogja tudni a bombát, akinek megvan a játék –, így pedig már majdnem olyan lesz, mintha összeültünk volna társasozni a barátainkkal. Ja, és ha valaki megijedne az angol nyelvű kézikönyvtől, annak sem kell csüggednie, van már belőle magyar fordítás.

Ezen a vonalon maradva a Jackbox Games játékait is érdemes lehet lecsekkolni, ha az ember olyan játékra vágyik, amit akár a szüleivel is bármikor játszhat, vagy az őrületesen népszerű Cards Against Humanity online változatát, ha olyanra, amin a haverjaival tud órákon át röhögni. A Tabletop Simulator segítségével amúgy társasozni is simán lehet úgy, hogy egyik játékos sem lép ki otthonról, ha négyen ruháznak be rá, fejenként durván 4800 forintból meg lehet úszni a dolgot.

Ezzel játszik az Index

Hearthstone Battlegrounds (PC, Android, iOS)

Nagyjából tavaly ilyenkor robbantotta fel a gémervilágot az auto battler műfaj, aztán ahogy az lenni szokott, a Blizzard jókora késéssel érkezett a játszótérre, és mégis olyasmit hozott a műfajba, ami lealázza az összes konkurenst. Ez a Battlegrounds, ami a játékosok 99%-a számára sokkal átláthatóbb és szórakoztatóbb, mint az összes hasonló ilyen cucc az Auto Chesstől a Teamfight Tacticsig. Persze most már a Battlegrounds is van vagy 4 hónapos, de igazából sosem késő belevágni, hamar fel lehet szedni az alapokat, és a meccseinkre úgyis mindig hozzánk hasonló tudású ellenfelekkel sorsol össze.

Egyébként is tök egyszerű: 8 csapat küzd egymással, míg a végén csak egy marad életben, mindig véletlenszerű ellenfelet kapunk a 7 közül, és két bunyó között vásárolhatunk meg építgethetjük a seregünket, ami aztán (kvázi) véletlenszerű adok-kapokban verekszik meg a gaz ellenséggel. A lényeg az, hogy okosan rakjuk össze a csapatot, és hatékonyan imádkozzunk RNGsushoz, hogy a sok random effekt nekünk kedvezzen. 20-25 perc egy menet, aztán jöhet a következő, a sokféle hős, és a rengeteg véletlenszerűség miatt sose lehet megunni.

Egy baja van csak, hogy nagyon rossz érzés kikapni benne. Persze, ez minden játékban rossz, de itt egészen extrém módon érződik a gémerek örök igazsága: ha mi nyerünk, az a zsenialitásunknak köszönhető, ha bárki más, az a büdös nagy mázlinak. Elérhető pécén, Androidon és iOS-en, ingyenes, és mocskosul addiktív. (Hanula Zsolt)

Fortnite (PlayStation 4, Nintendo Switch, Xbox One, Android, iOS, PC)

Az egész járvány kirobbanása óta nem nevettem akkorát, mint amikor száguldunk egy motorcsónakban, az egyik, amúgy emberszabású hotdognak kinéző haverom elkezd pogózni, egy másik haverom hullahoppozik, én az ujjaimmal a levegőbe lődözgetek, aztán landolunk egy erdő közepén, és a particsónak története szinte azonnal, szánalmas gyorsasággal félbetörik, mert egy ellenséges csapat szitává lő minket. Még bőven a koronavírus-járvány előtt kezdtünk el Fortnite-ozni, két okból:

  • mert ingyenes,
  • és mert cross-platform.

Az előbbi talán nem is olyan fontos dolog 30+ évesen, az utóbbi viszont nagyon, mert egy barátomnak sincs Xboxa rajtam kívül, ami eléggé leszűkíti azt, hogy mit tudok művelni multiban (semmit). És azzal is tisztában vagyok, hogy mi a Fortnite megítélése, ingyen játék hülye gyerekeknek, amiben minden lehetséges mozzanatot arra találtak ki, hogy KÖLTSD A PÉNZT, és vegyél új kinézetet, új hátizsákot, új ejtőernyőt, új baltát, új a jó ég tudja mit.

De ha ezt megállja az ember, akkor is bőven van elég dili a játékban, ami szerencsére nem a Call of Duty/Gears Of War-féle szürkeséget, hanem inkább a csiricsáré, képregényszerű, Team Fortress 2-re hasonlító világot tolja, amire őszintén szólva, eléggé szükségem van egy olyan nap után, amikor folyamatosan azt olvasom, hogy két országgal arrébb tömegesen halnak meg az emberek.

A Fortnite nem egy kifejezetten jó játék, a mostani "sztorija" (a játékban, mint egy sorozatban, évadok vannak, amik között gyökeresen változtatnak dolgokon) béna, konzolon az irányítás sem mindig az igazi, és bármikor képes agyonverni a squadot egy dél-koreai speciális különítmény, akik 3 másodperc alatt felhúznak egy digitális Notre Dame-ot, és a tetejéről, 200 méterről lőnek agyon. De akkor is, közben együtt voltunk, és egy motorcsónakon táncoltunk. (Klág Dávid)

Rimworld (PC)

Ez egy jó régi játék – early accessben már 2013-ban kiadták –, de nemrég kapott egy új kiegészítőt, ezért újra elővettem. Olyan, mint a Dwarf Fortress, csak itt egy idegen bolygón kell kolóniát építened, ellátnod az embereket, és úgy általában túlélned. A koronavírus idején valahogy pont klappol, hogy azon vagyok, hogy a 2-3 túlélőm ne nyers húst egyen és a földön aludjon, hanem rendesen alakítson ki egy önellátó gazdálkodást, ahová szívesen jönnek még lakni a népek.

A járvánnyal egyébként még párhuzam, hogy különösen figyelni kell a kis telepeseink igényeire, például ha valaki drogfüggő, akkor bekattan, ha nem kap füvet vagy ambróziát, és simán lemészárolja a többieket, ha olyan napja van. Valahol úgy kell elképzelni, mint egy flash játékot, ami kombinálja a SimCityt, a Simset és a Falloutot, de ez a rossz benne, hogy kb. sosem lesz vége, mert hiába duzzad fel a kolóniád akár 10-12 főre is, bármikor jöhet egy aszály, egy járvány, egy vihar vagy egy sereg emberre vadászó mókus (!!!), a vége úgyis az lesz, hogy

  • mindenki megőrül,
  • kitör az éhezés,
  • az emberek egymásnak esnek,
  • a maradék túlélők pedig annyira megőrülnek, hogy kiássák a holtakat a sírjukból. (Sajó Dávid)

M.A.G.U.S. szerepjáték (de online!)

1993 óta kisebb kihagyásokkal, de folyamatosan játszom a M.A.G.U.S.-sal, A Magyar Fantasy Szerepjátékkal, de miután felvettem az Apa ikerkasztot is, és még egyik gyerekem sem tudja leolvasni a tízoldalú kocka eredményét, ezért értelemszerűen meggyérültek a kétnapos gigakalandok. Szerencsére a játékostársaim egy része is így van ezzel.

Van, akivel Pinterestről feltúrt képekkel illusztrált levelekben intézzük a kaland mesélős részeit, egy másik brigáddal pedig nagyjából fél éve váltottunk az asztali RPG onlineosítására fejlesztett egyik chatszerű alkalmazásra, a RoleGate-re (amiben lehet online kockát is gurítani), meg a hangout-játékra (amit lakásviszonyaim miatt én suttogva abszolválok). A karaktereket a M.A.G.U.S.-karakteralkotó oldalon, a dreonar.hu-n készítettük, aztán megosztottuk őket a kalandmesterrel, aki így látja a különféle tulajdonságainkat és értékeinket. Az egész mondjuk működhetne egy platformon, de így sem vészes a helyzet, és ami a legfontosabb:

a koronavírus sem lőtt minket térden.

Annyi csak a nehézség, hogy néha aszimmetrikus az aktivitás, aki nem lóg egész nap a telefonján/gépén, az kicsit le tud maradni az eseményekről. De mivel senki nem mászkál el, és a járvány is eltart pár hónapig, ezért jóval könnyebb minden az ötünket a RoleGate-re csődíteni, és remélhetőleg a hangout-játékot is könnyebben össze fogjuk hozni, mint a vírus előtt. És hogy hol tartok most? Nagyjából a járvány felpörgésével egyidőben záródott be a csapat fele (az én karakteremmel együtt) egy óceánparti barlangba; itt szopunk a vakjáratokkal, csapdákkal, zombikkal meg az irtózatosan szar dobásokkal. (Tóth Gergely)

Yes, Your Grace (Nintendo Switch, PlayStation 4, Xbox One, Windows, Linux)

A Yes, Your Grace nemrég jött ki Steamen, de már régóta szemeztem vele, és mivel a home office beindulásakor jelent meg, meg is vettem. Annyit tudtam róla, hogy egy középkori királyság erőforrásait és népét kell irányítani, méghozzá Reigns-jelleggel:

ha valamire erőforrást fordítunk, akkor valószínűleg másra nem jut.

Pozitív csalódás volt, hogy királyként nem csak bináris választási lehetőségünk van, a Yes, Your Grace egy egész jó szerepjáték. Kordában kell tartanunk a három lányunkat, egyeztetnünk kell a királynénkkal, egy ősi egyezség és átok miatt fel kell készülnünk egy invázióra, jó kapcsolatot kell ápolnunk a többi királlyal és a nemesekkel, és a királyságunk polgárait is gyakorlatilag ki kell szolgálnunk. Mindent egyszerre természetesen nem lehet, így ha valaki nekikezd a játéknak, sok nehéz döntést kell majd meghoznia.

A játékot egy délután alatt végig lehet játszani, de itt is több jó megoldás is van, így sokszor érdemes újrajátszani, hogy minden apróságot felfedezzünk. Az egyetlen hátránya, hogy sok más döntéshozós játékhoz hasonlóan sajnos sokszor itt sincs olyan válasz, amit a magaménak érzek, pedig egy tök jó megoldás jutott az eszembe. A játékhoz amúgy elég egy egér, így simán lehet tévén játszani a kanapéról, így akár reggeli közben is eldönthetjük egy királyság sorsát. (Világi Máté)

Super Starfish (Android, iOS)

Oké, home office, házi karantén, önkéntes izoláció - de legalább van idő videojátékozni, gondolta Stirlitz. De Stirlitz azért gondolta ezt, mert neki soha nem volt gyereke. Ha ugyanis se ovi, se iskola, kizárt, hogy apa (vagy anya) békében tud gémerkedni, pláne ha éppen az új Doommal vagy más 18+-os játékkal játszana. Ajánlom tehát a videojátékra vágyó szülőknek a Super Starfisht, mert hosszú időre ki lehet vele kapcsolni...

a gyereket.

Mobilos cucc, az endless runnerek mintáját követve egy "endless swimmer", amiben cuki tengeri állatokkal kell úszni a kozmoszban, bolygókat kerülgetni és színes csillagokat gyűjteni - egy hároméves is hamar megérti, de egy tízéves is talál benne kihívást. A grafikája szupercuki, csomó gyűjtögetési lehetőség motiválja a júzert az alapvetően elég monoton játék újra- és újrakezdésére, és bár van benne mikrotranzakció, bőven szórakoztató vásárlások nélkül is, nem olyan pofátlan pay-to-win szemét, mint a mobiljátékok kilencvensok százaléka.

És amíg a gyerek révületben superstarfishezik a másik szobában, apa/anya nyugodtan elmerülhet a saját digitális drogjában. Persze a gyereket csak napi 1-2 órában lehet ilyesmivel terhelni, és akár az amerikai gyerekorvosok ajánlását követve erősen limitálni a képernyőidőt, ezt nyilván mondani sem kell. De az az 1-2 óra nyugi is megfizethetetlen világjárvány idején. (Stöckert Gábor)

Durva influenza vagy veszélyes világjárvány?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!